Andrásfalvi-Faragó Zoltán

Volt nekem egy magaslesem, a hozzá tartozó lápával együtt – az, hogy mifene a lápa, talán némi magyarázatra szorul: a palócföldön a hegy- és domboldalakat hullámossá...

Hosszú volt ősz abban az évben, csak novemberre kopaszodtak le a fák, s bár túl voltunk az első fagyokon, az esti disznóles nem ígérkezett fogvacogtatónak. Vadászni...

„Elolvadtak az utolsó hófoltok is a hegytetőn, a sziklák repedéseiben pedig szirmot bontottak a kökörcsinek. A lila virágok ráfeküdtek a barna kövekre, mert az egyre magasabban...

DISZNÓÁRNYÉK Virágpompában tündökölt még pár napja az erdőszél, a kökénybokrok hófehér menyasszonyi ruhában köszöntötték a tavaszt. Mostanra lehullottak a megbarnult szirmok, de a vadkörte még csak...

Késve indultunk a területre, bár nem kellett messzire menni, csak a pár száz méterre a nagybátyám házától, fel a dombtetőig. Fél hat volt, de sűrű esőfelhők...

Egész nap szakadt a hó, éjszakára abbahagyta, másnap délelőtt újrakezdte, csak késő délutánra állt el, akkor sem teljesen – havas volt abban az évben a február....

Holdas, havas, hideg a januári éjszaka, szél is járja a völgyet, ami egyáltalán nem emeli az ember hőérzetét… Következésképpen a magaslesen is dermesztő állapotok uralkodnak –...

Néhány napja a Cserhát szívében fekvő Tókerti Vadásztársaság területén jártam. A Tókerti történetek II. című, előző részben szó esett arról, hogy hajnalban már túlestem egy hibázáson....

Jó sorsom és a véletlen a napokban elvitt a Cserhát szívében fekvő Tókerti Vadásztársaság területére – az itt esett, ez évi legnagyobb nógrádi gímszarvas trófeáról a...