Szarvasbőgés előtt – felkészülés az utánkeresésre
2016. augusztus 15-én, Pörbölyön a Gemenc Zrt. adott otthont annak a vadászkutyás rendezvénynek, amely a szarvasbőgés megkezdése előtt szolgált hasznos információkkal a vadásztatásban, utánkeresésben dolgozó kollégák számára. Mint később látni fogja a Kedves Olvasó, az elhangzó előadások nem csupán száraz, szakmai ismeretanyagot jelentettek.
Zilai János és Sipos Sándor
Sok évtized tapasztalata és története gyűlt össze, egy darabka vadászati hagyomány és történelem, azzal a céllal, hogy a bőgés megkezdése előtt felkészítsék azokat a szakembereket, akik a vadgazdálkodásban az értékmentésnek, a sebzett vad érdekeinek szentelik az életüket. Így aztán nem meglepetés, hogy a találkozó házigazdája Zilai János, nyugalmazott fővadász lett.
Nyitóbeszédében elmondta, hogy a szakmai napot két okból hívták életre. Az egyik, hogy „amíg lesz vad, addig lesz sebzés, és amíg lesz sebzés, addig az utánkeresők munkájára szükség lesz”. Emellett a kapcsolatok megerősítése, újak köttetése viheti előbbre a szakmát, amihez a három megye határán található gemenci vadászterület adott otthont.
A magyar vadgazdálkodás legendás „szarvasrezervátuma”
Sipos Sándor, a Gemenc Zrt. erdőgazdálkodási és műszaki vezetője ismertette azt a gazdasági és szakmai környezetet, amelyben a nagyvadgazdálkodást végzik. Az erdőgazdaság 52 600 hektáron vadászatra jogosult, ennek azonban csupán a fele saját vagyonkezelésű. Szarvasbikából, őzbakból is csökkenő tendenciát mutat a teríték, míg 2013-ban bőgésben 183 bikát sikerült elejteniük, 2015-ben már csak 148-at. Őzbakból is csupán 50–60 példányt hoznak terítékre évente.
Mint megtudtuk, három fő területen igyekeznek előrelépést elérni a nagyvadgazdálkodás során. Úgy gondolják, az aranysakál meghatározó szerepet tölt be a gazdálkodásukban, így a ragadozókontroll fontos eleme lehet a jövőben az erdőgazdaságnak.
