Miért tévednek nagyragadozók hazánkba?
Egyre gyakrabban főszereplői a híreknek az országon keresztül-kasul trappoló medvék, a Bükkben szaporodó farkascsaládok, sőt, néha hiúzokról is hallani. Örüljünk-e a nagyragadozók újbóli megjelenésének, vagy inkább féljünk tőlük?
„Nem félünk a farkastól, nem bánt az, csak megkóstol” – visszhangzik a fülünkben a dalocska, miközben a kanapé biztonságából követjük a vadmegfigyelő kamerák által közvetített képeken a bükki farkascsalád életét, mint valami állatszereplőkkel forgatott valóságshow-t.
Nemcsak a farkasok jelentek meg újra Magyarországon, hanem a medvék is, bár arról nem tudunk, hogy utóbbiak is tanyát vertek volna, netán szaporodnának is hazánkban. Viszont az elmúlt hetekben kóborló medvék szelték át Magyarországot: volt, amelyik úszott egyet a Tiszában, más az autópályán grasszált, egyet fülön csíptek, megjelöltek, aztán kiszabadult a nyomkövetős nyakörvéből, egy pedig átvágtatott egy észak-magyarországi játszótéren, mert egy társaság néhány jó felvétel reményében gyakorlatilag keresztülhajszolta a településen.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága négy-öt medvéről adott hírt. És ez még csak a kezdet, mert a jelek szerint újra hozzá kell szoknunk a vadállatok jelenlétéhez.
Ennek egyik oka, hogy a nagyragadozók száma Európa-szerte növekszik. Ha pedig valahol megsokasodnak, néhány állat óhatatlanul kiszorul a csapatból. Az is előfordul, hogy emberi beavatkozás készteti őket költözésre, hiszen nemegyszer az erdőgazdálkodás járulékos vesztesége, hogy feldúlják a nagyragadozók lakóhelyét. A Tátrában az erdőpusztulás és az érintett terület rehabilitációja is óriási stressz az ott élő állatoknak.
