Csapdák: fontos a természetvédelmi szerepük
Sokan rossz szemmel nézik, ellenben hasznos mind vadgazdálkodási, mind pedig természetvédelmi szempontokból. A vadászatra jogosultak mellett a nemzeti parkok is alkalmaznak csapdákat, amellyel sok védett fajt megmenthetnek a kártékony ragadozóktól.
A csapdázás főként a ragadozókontrollban nyújt hathatós segítséget. Emellett állat- és humán-egészségügyi, valamint kutatási célt is szolgál.
Különféle csapdák léteznek, amelyeket a szőrmés és szárnyas kártevők elfogására használunk. Szőrmés kártevőknek számítanak azon vadászható ragadozó fajok, mint a róka, borz, aranysakál, nyest és a házi görény, illetve egyes invazív fajok, például a mosómedve vagy a nyestkutya. Élve befogó csapdák is használatosak, főként a kóbor kutyák és macskák ellen. Szárnyas kártevőknek számítanak a varjúfélék, mint a dolmányos varjú vagy a szarka, amiket pedig az egyik legelterjedtebb csapdával, a Larsen-csapdával fognak be.
A csapdázás elsődleges célja az adott területen élő ragadozóállomány mérséklése, továbbá az apróvadfajok, illetve más védett fajok védelme.
E nemes cél érdekében, mivel ez a tevékenység vadászatnak minősül, csak vadászvizsgával és vadászjeggyel rendelkező személyek élhetnek e vadászati módszerrel. Azonban mivel a csapdázás a vadászatnak egy igen specifikus eleme, ajánlott, ha inkább csak azok veszik igénybe ezeket az eszközöket, akik ismerik működési elvüket, szakszerű elhelyezésüket és elvégzik a csapdák rendszeres ellenőrzését.
