Az első őzbakunk
Délelőtti telefonbeszélgetésünk során említette egyik barátom, hogy a szomszéd vadászterületen bakot sebeztek. Megkérdezte, esetleg lenne-e kedvem megnézni? Sajnos nincs vér, és a lövés huszonhét órája dördült el.
Telefonos segítséget kértem a csapat egyik tapasztaltabb tagjától. Azt a választ kaptam, hogy nézzem meg a rálövés helyét, de akár még a nagy melegben is vigyem magammal Vitézt. Ő könnyebben talál jeleket. Ha találunk valami biztató jelet, pár száz méteren át kövessük, akár ott is lehet a közelben a dermedt vad. Annyit bírni fog a kutya. A többit majd meglátjuk. Ha nincs meg ekkora távolságon belül a sebzett őz, vagy Vitéz nem boldogul, akkor majd folytatjuk közösen, ha picit elviselhetőbb lesz a hőség a kutyák számára.
