Utánkeresett gímbikák 2015
December elejére a kilövésre szánt gímbikák nagy része terítékre került, elérkezett a vaddisznóhajtások és riglizések ideje. Volt egy kis időnk a kettő között, így készítettünk egy rövid fényképes összeállítást az ősz folyamán segítségünkkel terítékre hozott, sebzett gímbikák fotóiból.
Emellett csokorba szedjük majd az érdekesebb keresések történeteit is, nyitásként Mihók István egyik rövid írása következik egy olyan napról, amikor két sebzett bikát is sikerült terítékre hozniuk Vitéz kutyájával.
Tegnap szállánk alá poklokra – egy a vérnyomon pihenő juhnyáj miatt 4500 méternél elvesztettünk egy valószínűleg láblövött bikát –, másnapon pedig halottainkból feltámadánk, és felmenénk a mennyeknek országába. Este .308-as kaliberrel lőtt egy bikára a vendégvadász az ÉSZAKERDŐ Zrt. Tállyai Erdészetének vadászterületén. A vad jelzés nélkül, csendben távozott, de nyomán igen kevés zsíros vért találtak; a lágylövés gyanúja miatt nem követték.
Hajnalban Vitéz kétszer röviden megsétáltatott, majd ráállt a sebzett gím nyomára. Az ismerős környezetben, szinte vér nélkül mentünk 500 métert – közben megmásztunk egy (az első) hegygerincet, majd egyre többször vért találtunk. A sebzett először 1500 méternél állt meg, majd 1750 méternél egy fiatal fenyvesben friss sebágyat találtam, és Vitézt lecsatolva a vezetékről útjára engedtem.
Ekkor vettem észre, hogy kísérőmet viszont egy hajtűkanyarnál elhagytam. Amikor kutyám már 300 méterre járt, összefütyültük egymást és igyekeztünk utánuk. A GPS szerint Vitéz megkerült egy hegyet, így mi a rövidebb úton – a (második) gerincen át próbáltuk utolérni.
Fölérve meghallottuk ugatását, mire Szabolcs – a kerület ismerője – annyit mondott: a geceji fenyőben vannak. Az király! – tettem hozzá – ott a látótávolság körülbelül köbgyök nulla.
Sajnos a kerületvezető kollégámnak igaza lett: ott voltak. Szabolcsot már hátrahagyva osontam be tizenöt méterre, mikor végre megláttam a bika szemét, agancsának rózsáját, és lentebb egy foltot a testéből, amit a nyakának véltem.
