Csallóközi vadász, a vad és a természet szolgálatában
Szinger János immár 56 éve vadász, 75 évesen is a Szlovák Vadászszövetség Dunaszerdahelyi Járási Szervezetének elnöke, valamint a Szlovák Vadászkamara Dunaszerdahelyi Járási alelnöke. A június 16–19. között Bősön megrendezésre kerülő Csallóközi Vadásznapok apropóján beszélgettünk vele.
Több mint fél évszázada vadász, hogy indult ez a szenvedély, a vonzódás a természet iránt?
1959 óta vagyok vadász, sajnos ez már hosszú idő. Édesapám vadász volt, korán elhunyt, és amikor betöltöttem a 18-at, jelentkeztem a vadászkurzusra. Később felvettek a területi egyletbe – régen még így hívták –, ez 1960-ban történt. 1973 óta a járási vadászszövetség elnökségi tagja vagyok, ebben a minőségben egy nagyon rövid megszakítással a mai napig dolgozom.
Mit jelent vadásznak lenni, illetve mi a helyi szervezetek feladata?
Minden egyes kolléga, minden egyes vadász, aki kamara- vagy szervezeti tag, elsődlegesen a természetvédelemmel, a vadvédelemmel, a vadról való gondoskodással, és az ehhez kapcsolódó további teendőkkel foglalkozik. Tudni kell azt is, hogy minden szervezet önállóan tevékenykedik. A járási szervezet felügyeli, hogy a vadászati tevékenység törvényes keretek között folyjon, másrészt pedig felelősséggel tartozunk a központi szervezet felé tevékenységünk tartalmát illetően. Fontos megemlíteni azt is, hogy a természetben élő vad az állam tulajdona, az államnak pedig kötelessége biztosítani a vadvédelmet, amit a vadászszervezeteken keresztül tesz meg.
Csallóköz mekkora vadászterületet tudhat magáénak?
A vadászterületeket Szlovákiában törvény határozza. Nem tartoznak a vadászterületek közé a települések belterületei, utak, vasút, ipari vagy gazdasági létesítmények, a többi terület pedig mind vadászterületként van számon tartva. Nehéz pontosan megmondani, hogy ez pontosan mekkora számot jelent a Dunaszerdahelyi járásban, mivel nagy volumenű építkezések folynak, de a vadászterület valahogy 70-80 ezer hektár közt mozog. Emellett járásunkban körülbelül 1600 vadász tevékenykedik.