Vadászhimnusz

A Hortus Musicus Singers előadása

Vadászhimnusz

A vadászetika nyolc alapelve

1. A természetért érzett felelősség

A természet egy és oszthatatlan. A vad és a vad élőhelye a természet része. A természet minden sérülése a vadászható fajokat is veszélyezteti, ezért minden vadásznak természetvédőnek is kell lennie.

2. Hozzáértés és szaktudás

A mai vadászati gyakorlat a válogatás elvén alapul, ami azt jelenti, hogy vadat ejteni csak szigorú szakmai kritériumok alapján (lenne) szabad. Ilyen szabályozási szempont a beteg állatok, illetve a genetikailag hibás („selejt”) egyedek kiemelése, a helyes és kívánatos életkori, nemi arányok biztosítása, a mennyiségi szabályozás (ez idő szerint a gímszarvas és a vaddisznó számos térségben túlszaporodott s elviselhetetlen mezőgazdasági és erdei károkat okoz). Végül, de nem utolsósorban el kell felejteni az idős (golyóérett) egyedeket is, mert az érettségi szint elérése utána a vad is hanyatlik, pusztul.

3. Az állatok méltósága

Ez az elv megköveteli az élő és az elejtett vad maximális tiszteletét. Az elejtett vad esetében ez a teríték (a vadravatal), az utolsó falat és a trófeakultusz hagyománya által jut kifejezésre. Minden vad birtokba vétele ünnep és a gyász az igaz vadász számára.

4. Az esélyadás

Ez az elv azáltal érvényesül, hogy a vadász lemond lehetőségei (eszközei) jelentős részéről. Ezt egyébként törvény is előírja. Tilos, sok egyéb mellett, sorozatlövő fegyvereket, éjjellátó készülékeket alkalmazni, motoros járművekből vadászni, vegyszerrel becsapni az állatokat.

5. Az önmérséklet

Ez az elv tiltja és elítéli a vad „halomra lövését”. (Megtehetném, de nem teszem meg!)

6. Az együttműködés

Célja a vadász és vadász, valamint a vadászok és nem vadászok közötti együttműködés és megértés. A vadászoknak tudomásul kell venniük, hogy ami számukra vadászterület, az a mező- és erdőgazda számára termőterület, megélhetésük alapja, a természetvédők számára pedig megőrzendő értékek bonyolult együttese. De ez fordítva is igaz. A nem vadászó többségnek is be kell látnia, hogy a vadállomány megőrzése, mennyiségi és minőségi szabályozása közös társadalmi érdek. A vadkár a vadászat ellenzői számára is elviselhetetlen.

7. A biztonság

A biztonság elve arra figyelmeztet, hogy az önzés, a kapzsiság, a meggondolatlanság, a kivagyiság, a túlzott magabiztosság mások életét, testi épségét veszélyezteti.

8. A hagyományőrzés

A hagyományőrzés elve azoknak a szokásoknak, rítusoknak a megőrzését és gyakorlását szorgalmazza, melyek a vadászatot ünneppé, kulturális eseménnyé magasztosíthatják. Ilyenek a vadászavatás, a sikeres vadászat utáni töretátadás, a terítékkészítés, a vadászkürtölés, a trófeák tisztelete és gondos ápolása stb.

(Békés Sándor nyomán)