| 1920 október | Irta: Kerpely Béla A «Magyarvizsla Tenyésztõk Egyesülete» (székhely Kaposvár) négy hónapja alakult csak meg s máris oly sikert ért el, aminõvel egy más testvéregyesülés sem dicsekedhetik, nemcsak nálunk nem, de a külföldön sem. Sok vizslaversenyt láttam már húszéves praxisom alatt, de ilyen egyöntetûen kitûnõ teljesítményt mint amit a füredi területen résztvett hét sárga magyarvizsla produkált, nem igen láttam még. Nem a sovinizmus beszél belõlem, sem nem az elfogultság, meggyõzõdhetett a vizslák munkájáról a versenyen mint nézõ résztvett hetvennégy somogy-megyei úrvadász, kik valamennyien el voltak ragadtatva, akárcsak én és bírótársam, Ötvös Balázs. Hát még, ha vad lett volna elegendõ! Mert, sajnos, az egész levadászott nagy területen összesen egy, mondd egy nyulat láttunk (ezt is szünet közben), három csapat foglyot, 12 fürjet. Így történt, hogy pl. a nyúltisztaságot nem tudtuk lepontozni, és a vonszalékmunkát sebzett nyúlcsapára s ennek következtében nem lehetett a legjobb vizslának elérnie az elõírt I. dijhoz szükséges 160 pontszámot. Mégis az I. dijat kiadtuk 158 pontszámra is, mert amit a vadhiány mellett elbírálhattunk, az kitünõ volt. A nyulhiányról különben egész Somogyban panaszkodtak az urak. Ha lepontozhattuk vona a nyúltisztaságot és vonszalékmunkát is, a legjobb kutyák bizonyára elértek volna 180 pontot is. Egyik-másik vizsla így is magasabb pontszámokat s így helyezést is ért volna el, ha a vezetõje nem idegeskedik, ami ugyan elõ szokott fordulni, ha a vadász elõször vesz részt versenyen, de persze a kutya rovására. Magánál a versenybírálatnál Ötvös Balázs bírótársammal egyetemben elsõsorban is a vizslák veleszületett tehetõségére, hajlamára voltunk tekintettel, amilyen az orr, a gyorsaság, a vad állása, keresési modor, mert hiszen egyfajta kitenyésztésérõl van szó, a fontos tehát azt az egyedet dijazni, amelyik olyan tulajdonságokat mutat, amiket képes átörökiteni az utódaira is. A többi munka azután már az idomítás dolga, de orrot és stílust nem lehet a kutyába beleidomítani, ezzel születnie kell. Nagy örömünkre az öszes bemutatott kutyák igen jó orrot mutattak, mind magasan tartott orral kerestek, gyorsaságban vetekedtek bármelyik pointerrel, kitartó galoppban kerestek mind, még az öreg tízéves Stanci és tizenkétéves Rica is (kivételt csak a disqualifikált Szajkó képezett), keresési modor, viselkedés vad elõtt, mindegyik versenyzõnél kitünõ részben igen jó volt. Az elsõ négy helyezett szuka volt, ami szintén elõnyös perspektivákat nyújt a jövõre nézve, mivel tudvalevõen az anya jobban örökíti át ivadékaira a hajlamokat, mint az apaállat. Külön meg kell emlékeznem egy négyhónapos kis szukáról, Dóráról, melyet csak bemutatni hoztak el s amely versenyen kívül olyat produkált, ami bámulatba ejtett mindnyájunkat: olyan galoppban keresett a legkifogástalanabb keresztkeresési modorban, mint egy nagy és egy másik vizsla részére vett vadként kitett foglyot a magas gazból egyszerre csak õ hozta elõ, elõírásosan a gazdájához víve azt. Soha senki sem tanította erre a négyhónapos kis jószágot, ez a tehetõség a vérében van. Gratulálhatunk tenyésztõjének, Sas Jánosnak és az öreg Ricának, az anyának. Rica az anyja különben az ötnegyedéves Marcsának is, mely egyik legjobb vizslája volt a versenynek, dacára, hogy mindössze három hete van trainingben Novák József erdõõrnél, akiben egy kitünõ vizslaidomítót fedeztünk fel. El is nyerte a hivatásos vadászok részére kiírt vezetõdíjat. … |