1920 december

ÕSZI HANGULAT. Írta: Sárközy György. Tehát igaz volna? Higyjek szemeinek? Nem álomkép? Nem csalódás? Nemcsak a sóvárogva vágyódó és élénk fantáziával felékesített elmémnek délibábos alkotása mindaz, amit ezúttal — szinte félve — remegve látni vélek? Ilyen érzésekkel eltelve szálltam le kocsimról folyó év szeptember 15-én délután 5 óra tájban, a halmos vidékü Zseliczség erdõ koszorúzta Tótfalu nevû erdõs lakásánál. Több mint másfél évi szerb internálás keservei után végre kezembe vehettem hûséges társamat, az én kis 6·5 mm Schönaueremet, melyet csak nagy körültekintéssel és áldozatok árán tudtam megmenteni, illetve Jugoszláviából ide, szép hazámba, Somogyországba átcsempészni akkor, mikor ki lettem tiltva onnét, hol 21 évig, mint a barcsi járásnak fõszolgabírája nem dicsekvésbõl mondom, de népszerû köztisztviselõ voltam. Aki a természetet annyira imádja és aki annak utolérhetetlen nagyszerûségével nem tud eltelni, aki emellett aztán még a szó legszorosabb értelmében vett vadász és nemcsak tömegirtó puskás: az méltányolni fogja és át fogja érezni, azt a kimondhatatlan érzést, mikor hosszú idõ elteltével a legjobb, teljesen megbízható, évek során át kipróbált és bevált önzetlen igaz baráttal, kedvenc fegyverünkkel a vállunkon, kiléptünk az Isten szabad ege alá. Feledve a nagyvilág zaját, feledve bút, feledve bánatot, teljességgel odaadjuk magunkat a természet bûvös magányának, az erdõk koronás királya, a fejedelmi vad birodalmában. S. P. barátom szives meghivására jöttem el és már ezért magáért is hálás köszönet neki. Megérkezésünk után a kommunista világ alatt hûségükben egy percre sem ingadozott X. Y. és Z. V. erdõõrök arcukon az öröm sugaraival jelentik, hogy «Bõg a bika!!!» A szárazberekben egy jó 10-es, az irafai vágásban egy gyenge 12-es és egy 10-es; a bakháton egy jobbféle 10-es és végül a hamuházi völgyben egy igen erõs, lehet még 20-as is. «No, no, talán egy kissé sok is lesz», szólal meg tisztelt barátom N. N. fõerdõtanácsos. Én a magam részérõl nem beszélek. El vagyok telve a szabad természet élvezetével, másfelõl pedig mint aki itt még soha sem jártam, nem kockáztathattam meg semmiféle észrevételt sem. Szives házigazdám is csak annyit jegyzett meg: «Pompás! No ez aztán, Gy. Bátyám, fényes kilátás!» Láttam ugyan az arcán a kétkedés némi halvány nyomát, mert tudtam, hogy a prolivilág és az azt megelõzõ forradalmi hangulat itt is áldozatokat szedett. A kocsikról hamar leszállani, hátzsákjainkat a velünk hozott elemózsiával és takaróinkat leszedni és a bennünket olyan meleg barátsággal fogadó kis vadászházba elhelyezni, pár pillanat mûve volt csak. Fegyverek, látcsövek hamarosan rendbe voltak téve. Ki lett jelölve minden vadásznak a maga cserkészendõ területe és én Jánossal elindultam a hamuházi bikára. Egy kevéssé járt kocsiút kigyózó vonalban halad az ugyanily irányban vonuló völgyszoroson végig. E kocsiúton mendegélünk kettesben, miközben az õszi nap ködszerû fátyollal bevont tüzkorongja már-már eléri az elõttünk fekvõ erdõs dombhát gerincét. Tõlünk jobbra rudas erdõ, balra pedig sûrû vágás, melynek koronája abban a festõ ecsetjével csak halványan reprodukálható színpompában tündököl, minõt csak õszi hangulat ismer, mint a haldokló természet szimbólumát. Ez a delejes erõ, mely a természet közvetlenségében a maga õsi hatalmával áthat és mintegy megzsibbasztja énünket annyira lenyûgözi, lekötve tartja egész gondolatvilágomat, hogy ebbõl az édes mámorból és néma hallgatásból mintegy felrezzent Jánosnak erõs, férfias hangja. «Itt váltott be máma hajnalban.» mondja az elõttünk lévõ árpokpartra mutatva: Odanézek, de némán maradok. Most nem az elõbbi érzelmek hatása miatt, hanem a látottak feletti kellemes érzéstõl. Mert az amit látok nagyon is elégséges, hogy élénk képzelõdéssel legalább gondolatban már ott is legyek annál az izomerõtõl duzzadó hatalmas testû háremurnál, melyre a nyomok után itélve egész határozottan lehet következtetni. János keresetlen, rövid de határozott szavaiból megértettem aztán, hogy ma hajnalban a sûrû vágásból több tehénnel ott és ott lépett ki a keskeny erdei rétre egy igen nagy bika és olyan hatalmas szóval köszöntötte a hasadó hajnal elsõ sugarát, hogy csak úgy zengett belé az egész vidék. Hogy hány ága van? Azt egész határozottsággal nem lehetett megállapítani a ködös homályban; tény azonban az, hogy mindkét száron olyan a koronája mint valami dámlapát. És hogy «rémítõ egy állat lehet» azt mutatja az árokpartba bevésõdött nyom is, — «tessék csak kérem megtekinteni», — mondja János. — Hát persze hogy megtekintem, és meg is állapítom, hogy nem utolsó legény az, aki ilyen tanubizonyságot hagy hátra már magával a lába nyomával. Azonnal kész a haditanács, amely belõlem és Jánosból áll. Megállapítjuk, hogy a Szigliczbe váltott be csapat, ott háborítatlanul elnapolhatott, az attól csak pár száz méter távolságra esõ kukoricás pedig terített asztallal várja vendégeit; ennélfogva a kukoricás és a Sziglicz közötti rudas erdõ az a hely, melyen a fõvadnak alkonyatkor okvetlenül meg kell fordulnia. Jó széllel egy alkalmas tuskó mellett leülök, míg Jánost elküldöm, hogy odébb kísérje figyelemmel az említett utat, hátha mégis ott volna valami látható. A nap korongja már jó ideje, hogy lecsúszott a szomszédos erdõs domb háta mögé, még tûzcsóvát mutató sugarai sem aranyozzák már be a ritkás bárányfelhõket. Az a bizonyos kellemes pajzán szellõcske környékez és fürkészve játszik bujócskát ruházatomban és — hajfürtjeim hiányában — bajuszom szálai között. Zümmögve halad el mellettem az esti keménybogár, hogy a hátam mögötti fának nekivágódva koppanva essék alá. Amott a sûrû vágásban meghagyott makkfa sudarában esti imáját végzi éppen egy csacsogó fekete rigó, miközben alatta hangosan riaszt egy bak és rögtön utána meg-megszólal a fácánkakas, — bizonyára a vörösfrakkos végezheti arrafelé rablókalandra hajló sétáját. Egyszerre csak egy feneketlen pince legmélyébõl eredõ Aúú! Aúú! Õõ! Ott a Szigliczben. Jönnek… Diána segíts! Múlnak a percek, várok, várok, semmi és semmi. Meredt tekintetemet hiába vésem az erõsen bealkonyodott rudas erdõ mélyébe, mégsem látok-hallok semmit. A költõ szavai szerint: «Mély nyugalom uralkodik, a csend irtóztató.» De hallga!… amott valami kis csattogásszerû hang. Talán csak nem az erõsen nyomába lépõ szarvas csülkeinek a csattogása?… Mind jobban közeledik és mind jobban hallhatóvá lesz annak az idegenszerûsége. Közvetlen alattam a domb alján aztán megjelenik egyszerre egy …klumpás atyafi és pedig éppen a Sziglicz felõl jövet. Azt nem kell leírnom, hogy mit és hová kívántam õkelmét, de szerencse a szegény ördögre nézve, hogy kívánságom nem teljesülhetett. Természetesen egyszerre tisztában voltam a nagy elcsendesedéssel, de azzal is ám, hogy ma estére itt már vége mindennek. Miután pedig holdvilág nem volt, szedtem a sátorfámat és a holnap hajnali viszontlátásra, magamat ajánlva, kimentem a kocsiútra, hol csakhamar összejöttem Jánossal és mentünk szállásunkra. Erdei szállásunkra érve S. P. barátom és a fõerdõtanácsos is megérkeztek. Elõvesszük az elemózsiát, falatozunk és számot adunk az esetrõl, de egyúttal megállapodunk a várakozásteljes hajnali cserkészetünkre nézve is. Majd kilépünk szállásunk elé és hallgatjuk azt a zenét, amely az erdõõrök jelentésében már megjelölt helyekrõl felénk tör a miriád csillagos ég lombsátora alatt. Betérünk hajlékunkba, és ki-ki végigdõl nyugágyán, a gyertya lángja egy utolsót lobban, elkövetkezett Morfeus birodalmának csendes otthona, mint a nyugodt lelkiismeret egyedüli biztos kikötõje… Erõs kopogtatás az ajtón ver fel szendergésembõl. «Kérem, tessék felkelni!» Sercen is már a gyújtó és csakhamar a világosság halványsárga sugarai öntik el szobácskánk üregét. «No mi újság?» «Kérem alássan, három órakor bõgött erõsen a szárazberki és a bakháti, azóta csend.» Felkelni és kilépni a szabadba mintha csak egy pillanat mûve volna. Fõerdõtanácsos urunk ajánlja is már magát, mert õ a legmesszebbre, a száraberekbe megy. Én és S. P. barátom várunk még és mert néma csend honol az egész vonalon. Belépünk szobácskánkba, leülünk asztalunk mellé, elõvesszük bicskánkat és a tegnap esti morzsán kezdünk majszolni. Még nagyon is reá érünk indulni. Egyszer csak nagyot nyel S. P. barátom, mintha csont ment volna torkára, de nyomban meg is szólal: «Gy. Bátyám én mondanék valamit?!» «No gyerek csak ki vele!» «Hát én azt gondoltam az éjjel, hogy ha mi ketten ma hajnalban helyet cserélnénk, talán sikerrel járna. A bakháti 10-es az éjjel is hallatott magáról, az a hamuházi pedig szörnyû bizonytalan.» — Beleegyeztem a helycserébe, indulunk. Én az elõttem teljesen ismeretlen Bakhátra, barátom pedig Hamuház felé. Felettem tiszta az ég, a Göncöl rúdja már kezd erõsen fordulni, a Fiastyúk hivogatja, biztatgatja az õ csibéit és a Kaszás már jól feljött az õ sarlójával. Ha csillagos is az ég, de azért meglehetõsen sötét van. Néma csend ül az egész tájon. János megy elõl a vízhordta gyalogúton felfelé a hegynek, és én követem a legnagyobb elõvigyázattal. Amint így haladunk felfelé, egyszer csak felettünk az ormon egy erõs Aúú, Aúú, Aúú… Megrántom az erdõõr kabátját — megállunk. Még igen messze vagyunk, tehát odaszólok: «Ez nem 10-es, nékem beszélhetnek amit akarnak, ez nem 10-es…» «Kérem alássan én is úgy vélem. De talán a hamuházi jött fel a tegnap esti klumpa elõl.» — «Az sem János. Nem veszi észre, hogy ennek idefent a hangja nem olyan mély, mint a hamuházié és mégis milyen érces.» Eközben újból megindul a koncert és most már még erõsebb kitörésekkel, de tartósabban is. Majd megszólal odaát a hátunk megett a szárazberki is. Mindjárt összehasonlítást is teszek és megállapítom, hogy amaz a nyomába sem léphet ennek itten én elõttem, amihez János is szívesen beleegyezését adja. Megállapítjuk a haditervet: Én indulok elõl és János utánam, aki aztán majd a derék táján elmarad tõlem. Amint így haladunk, egyszerre csak egy olyan koncertben lett részünk, aminõt csak a merész fantázia alkothat magának, szinte zúgott belé a levegõ. Majd erõs dobogás és futás lesz hallhatóvá, de tõlünk el. Önkénytelenül is megállok, hallgatódzom. Feltekintek, tõlem mintegy 10—15 lépésre egy szarvasbika jelenik meg. Körvonalai a derengeni kezdõ hajnalhasadástól már kivehetõk. Nyilegyenesen szemben áll velem. Szépen ívelt lantszerû de gyenge agancsszárakkal. Lehet spiszer, vagy gabler. Kõvé meredten állunk. Pár másodperc elteltével aztán mint a motolla oly gyorsan fordul meg, õrült iramban és robajjal törtet a gerincrõl le a völgykatalan felé. «Végünk van!» szólal meg suttogó hangon János a hátam megett. «Csend! Még nincs minden veszve!» szólok halkan vissza. Feltevésemben nem is csalódtam, mert alig pár percnyi álldogálás után újabb, habár nem olyan intenzív és tartós bõgéssel, örömömre tanúbizonyságot kaptam az öreg úr helyben léte felõl. Jánosnak lefekvést intettem és én a lehetõ legóvatosabban kicsúsztam a kiszögellésig, ott azután leültem és neszeltem, mert látni még 50 lépésig sem lehetett. Annyira nem, hogy egy olyan nagy testre, mint egy szarvas lõni lehetett volna. Alig ültem azonban le, egyszerre csak mellettem és tõlem jobbra a rudas erdõben ágroppanás hallatszik. Leírhatatlan izgalom fogott el, mert még csak pár lépés és félszelet kaphat tõlem. De Diana megsegített és többé nem hallottam semmit a közelemben, oly észre sem vehetõ csendesen távozott az, ami arrafelé volt jövendõ. Kisvártatva ismét ágroppanás a rudasban, de most már tõlem elõre. Várok türelemmel. Közben a hasadó hajnal olyan derengõssé vált, hogy gukkeremmel jól beláthattam az elõttem lefelé való irányban elterülõ lóherés nyiladékot. Mintha kihalt volna egyszerre minden. Egyenkint tûntek már el a ragyogó csillagok miriádjai a hajnal sóhajszerû jelentkezésére; feljött már a nap korongjának közeledtét hirdetõ fénycsóva az ég peremére. Itt van a viruló hajnal és jöttével elseperte az éjnek alvó sötétjét. Látok már mindent és még sem látok semmit. Mert nem láthatom Õt, vágyaim és reményeim fõ alakját. Szárnyaszegett madárként kelek fel ültömbõl és megyek le Jánoshoz, mert vége a bõgésnek, a szarvas már elvonul a sûrûbe. Mire leérek elhatározom, hogy ha lehet felkeresem én Õtet a sûrûben is. Közlöm elhatározásomat Jánossal, mint a helyszinével teljesen ismerõssel. Általános helyeslés. «Azonban tessék kérem engemet bevárni; én lemegyek a Nagyságos úrhoz, õtet elállítom a biztos váltóra, hogy azon esetben, ha mégis elugorna, legalább méltó fogadtatásban részesülhessen.» Az erdõõr elmegy, s körülbeül 15—20 perc mulva visszajövén jelenti, hogy odalent minden rendben. Ezzel elindulunk több vízhordta völgy és meredek oldalon áthaladva, mig végre kiérünk a vágás szélére, hol elõttünk pár hold kis parcella kukorica, tarló és szántás terül el. «Itt vagyunk kérem alássan — mondá János. — Innét már most csak a legjobb széllel lehet a cserkészetet a sûrûben és a rudasban megcsinálni. Csak tessék kérem ezen az úton tovább menni, az levezet a völgy fenekére és azon méltóztassék óvatosan végigcserkészni, én majd kimegyek erre keletre a mezõszélre, hogy esetleg ottan láthassak.» Ez volt az instrukció. Igen ám, csakhogy a szemem egyszerre megakadt valamin, amire felhívtam János figyelmét is, amelybõl aztán határozottan megállapítottam, hogy itt röviddel ezelõtt kemény harc folyt életre-halálra, mert szinte fel volt szakítva a föld az erõtõl duzzadó izmok kapaszkodásától. De megállapítottam azt is, hogy a vesztes fél csak az a bizonyos 10-es lehetett, mert amelyik a rudlival beváltott a rudasba, hatalmas nyomokat hagyott léptei után, és így itt egy új idegen jövevény lett a helyzet ura. Ezt János is örömmel vette tudomásul, kitõl aztán el is váltam. Elindultam tehát egy elõttem teljesen ismeretlen helyre, hogy Diana kegyét lehetõleg kierõszakoljam. A terep nehézségeivel küzdve cserkésztem be a környéket amikor látom, hogy elõttem a rudas edõben szerteszórtan vagy 16 darab szarvas-tehén fekszik, egyik-másik körül a borjú sürög-forog. Elnézem ezt a még soha ilyen közelrõl nem látott gyönyörûséges képet. A legközelebb fekvõ tehén vagy 30 lépésre lehetett tõlem. Gondtalanul feküdtek és lapátfüleikkel erõsen bogaraztak. Nem akartam azonban ezt a szép jelenetet hoszzas szemlélgetéssel és várakozással indokolatlanul elrontani, tehát elkezdettem Õtet keresi mert a rudli között nem volt. Idõt nyerendõ elhatároztam, hogy tõlem balról kezdem meg a terep alapos kikémlelését és midõn tekintetemet egy vízhordás széle felé akarom irányítani, látom, hogy mintegy 150 lépésre az ott már emelkedésbe menõ domboldalon egy fényes fehér hegyekben végzõdõ agancskorona fordul meg. Tehát az Õ! Éspedig nem lehet utolsó legény, mert a korona szép. Puskámat a fa mellett feltolva vállhoz emelem és egészen kiegyenesedve belenézek a távcsõbe. Uram irgalmazz nékem! Itt fekszik elõttem az erdõk koronás királya, a fejedelmi vad — de háthosszában felém . Pihen. Vajjon az éjszakai párbaj, vagy a hajnali babérokon pihen-e?! Gyors elhatározással nem adom le a lövést, mert háthosszában ritkán lehet csak jó lövés. Majd ha felkel vagy a nyakát úgy fodítja hogy az is nem élire, hanem lapjára esik. Amint én ezt így elgondolom egyszer csak mint a zúgó fergeteg ugrik fel az egész rudli. Én azonban nem nézek oda, bánom is én, hogy miért ugrottak fel és mit csinálnak. Tekintetem a bkán nyugszik, vállhoz emelt fegyverrel várok, hogy abban a pillanatban mikor felkél, a lövést illõ helyre leadhassam. Látom, hogy a bika a rudli felé fordítja fejét és füleit hegyezve merõen nézi az eseményeket. Ebben a szempillantásban az iromba nagy test pehely könnyedséggel pattan fel fekvésébõl és én már nem is látok belõle semmit, nemhogy még lõhetnék is. A köztünk lévõ fák úgy elfedték, hogy a bikából abszolute semmi, de még csak a legcsekélyebb sem volt látható. Ha nem láttam volna az elõbb saját szememmel, hát egész bátran mehettem volna arrafelé, abban a biztos tudatban, hogy ott nincsen és nem is lehet még egy nyúl sem, nemhogy egy hatalmas szarvasbika. A rudli felõl semmi hang nem jutott el hozzám és így azon feltevésbe estem, hogy a közelben megállhatott és neszel. Tudtam azonban, hogy a bika hamarosan ki fog bújni fedezékébõl és akkor követni fogja a háremét. Gyorsan átfutom tekintetemmel a rudaserdõt és észreveszem, hogy a majdan kimozduló bikának egy helyen át kell haladnia. Egy olyan fák között részen, ahol én méltóan fogadhatom. Ebben a feltevésemben annyira bíztam, hogy készenlétben arrafelé fordultam, ám eközben törekedtem a bikát is szem elõtt tartani. Egyszer csak megmozdul a hatalmas állat és megy az általam kigondolt irányba. Alig tett pár lépést, teljes oldalát mutatva megáll és neszel a tehenek felé. A fák azonban annyira takarják, hogy lehetetlenségnek látszik lõni. Amint igy szemlélem, látom, hogy egy helyen valamivel nagyobb veresbarna foltocska látszik ki. A kis schönauert felkapni, a távcsövön odanézni, egy pillanat mûve volt csak. Látom, hogy a váll-lap egy kissé ugyan elõl, de két fa között teljesen szabadon van, olyan szélesen, hogy a fekete kereszt ebbe a faközbe szépen belefér. A szálkereszt nyugszik a vörösbarna foltocskán, mintha csak odaszegezték volna. Elnyomom a ravaszt… és éles lövéstõl hangzik fel az erdõ. Hallom a golyó bevágódását és abban a pillanatban, mint a villámszikra szökik fel a bika., hátraszegzett nyakkal tör elõre az oldalban, a jobb elsõ lába kalimpál. Tehát lövésem nyugtázva lett és most csak az a kérdés, — mert a láb kalimpálásából azt láthattam csak, hogy a lapockacsont szét van roncsolva, — hogy milyen irányt vett a golyó, szétrobbant-e egészen és halálos-e a seb. Ezeken töprengve látom, hogy a bika mérsékli rohanását, de már fel is ért a dombra és ottan egy bokor mellett meginogva szemeim elõl eltûnik. Leültem és most már alaposan kimerülve csak úgy szakadt rólam a víz. Ebben a pillanatban nagy robajt hallok abban az irányban, mely felé a rudlit eltávozni véltem és odatekintve csakugyan látom, hogy az egész rudli rohan a vízhordás szélétõl egyenesen neki a dombnak, arrafelé, amerre a bika eltûnt, de azt is láttam, hogy a bika nincs a rudlival. Vagy egy fél óra mulva odamegyek a lövés helyére, vért nem találok. Felmegyek ahhoz a bizonyos bokorhoz, ahol a bika megingott és eltûnt, ott sincs vér, de bika sincs. No, gondolom, messze azért nem lehetsz komám, mert az a bizonyos megingása a lõtt nagyvadnak bizonysága már annak, hogy a megfeszített erõ a végsõ stádiumba jutott. Eközben azonban lent az aljban egy jelzõhangot hallottam és azt viszonozva odasiettem, hol a lövésre jövõ S. P. barátomnak és Jánosnak elmondtam a leadott lövés után történteket. Egy cigaretta elszívása és az elõzmények rövid elmondása után újból a lövéshelyre mentünk vért keresni, azonban nem találtunk, még ama bizonyos bokornál sem, a legnagyobb vigyázat mellett sem. Miután pedig a lövéstõl számított egy óra körülbelül eltellett már, elhatároztuk a keresést. János lemegy a vízhordásba, mert hátha a meglõtt bika lement szokásához híven a vizre. Mi ketten pedig azalatt megnézzük a szélen a lóhert addig, míg a nap a harmatot fel nem szárítja, hátha arra ment a bika. Alig teszünk pár lépést, miközben vért nem taálunk, mikor én földre szegzett tekintettel észreveszem és mindjárt oda is szólok barátomnak, hogy: «Nézd gyerek, itt egy darab kivált a rudliból, talán a bika volt», és ezzel egészen lehajlok, hogy a nyomot megállapítsam és esetleg vért konstatálhassak. Barátom mintegy feleletképpen az imént hozzá intézett szavaimra azt feleli: «Persze hogy a bika, ihol fekszik ni!» És csakugyan. Tõlünk mintegy 20 lépésre ott feküdt, mégpedig teljesen kimúlva a dombél kezdõdõ esésétõl némileg fedve. A harmatos lóhert mintegy 10 lépés hosszban orra bukva csúszta már meg, amint ezt késõbb megállapítottuk. «Gratulálok Gy. Bátyám! Mégpedig többszörösen gratulálok, mert nézd, egy hatalmas 16-os!» És csakugyan, most már vállra akasztott puskával léptem oda és állapítottam meg én is, hogy a bika egy igen jó 16-os és hogy a golyóm egyenesen oda repült, ahova azt irányítottam. A halványuló ajkak, a fényevesztett és tükrözõdõ szempár, a megmerevült izomtól duzzadó tagok mind élõ tanubizonyságai annak a csak közelmult idõben lezajlott, a természeti õsi erõn alapuló izgalmakba sem szûkölködõ létnek, amelyre most már Diana bõséges kegyeinek birtokában elmondhatom: «Bevégeztetett!» A történelmi igazságért megjegyzem, hogy ez a bika az erdõõr elõtt ismeretlen idegen volt, mert az a bizonyos hamuházi nagy bika a következõ éjjel jól bõgött, de mi nem voltunk kint, a hivatalos kötelesség máshová szólított. Azóta pedig elhallgatott. A bikám agancsának méretei: Rózsa körmérete: 26 cm. Rózsa felett a szár 22·5 cm. Szemág felett 16 cm. Korona alatt 18 cm. Szár hosza 96 cm. Koronavégek szélessége 33 cm, legszélesebb 89 cm.