| 1920 aug–szept. | Írta: lovag Kerpely Béla. Fõfoglalkozásom — mint okl. gazdát — arra kényszerít, hogy ez év õszén ismét visszatérjek a földhöz, az ekéhez s itt hagyjam a fõvárost. Ennélfogva bármennyire sajnálom is, le kell mondanom a «Nimród» szerkesztésérõl, mivel a felelõsségteljes szerkesztõi teendõk a vidékrõl fizikailag sem volnának elláthatóak. 1916 óta, immáron tehát négy éve szerkesztettem a «Nimród»-ot, a legválságosabb idõkben és hogy sikerült a magyar vadászközönség izlését eltalálnom, mutatja az a nagy szeretet és dicséret, mellyel lapunkat az egész ország vadászközönsége elhalmozta és a magyar vadászok hatalmas tábora, mely zászlónk alá sorakozott. Most, hogy búcsúzom mint szerkesztõ szeretve tisztelt olvasóközönségünktõl, szívembõl köszönöm a «Nimród» iránt megnyilvánult ezen szeretetüket; én mindenkor a magyar vadászat felvirágoztatásán munkálkodtam és odaadó munkásságomat jutalmazva látom a magyar vadászoknak ama szeretetében, mellyel a «Nimród»-ot körül vették. És búcsúzóul röviden csak arra kérem mélyen tisztelt olvasóinkat, tartsák meg továbbra is ebben a szeretetben a «Nimród»-ot, ami, azt hiszem, annál könnyebb lesz, mert utódom a felelõs szerkesztõi állásban kedves régi barátom, Kittenberger Kálmán, a híres magyar afrika-vadász. Kittenbergert nem kell a magyar vadászközönségnek külön bemutatnom. Ismerik és becsülik õt mindnyájan, lapunknak eddig is fõmunkatársa volt, mióta hazakerült hatodféléves indiai angol internáltságából. Búcsúzom tehát a mai számmal mint felelõs szerkesztõ, de azért nem szünök meg a magyar vadászat fellendítésén továbbra is tõlem telhetõleg dolgozni e lapok hasábjain. Az új szerkesztõ és a a kiadótulajdonos kivánságára szívesen vállalom továbbra is az annyira fontos «Vadászeb»-rovat szerkesztését, melyet a vidékrõl is képes leszek irányítani. Budapest, 1920 augusztus hó. lovag Kerpely Béla. Írta: Kittenberger Kálmán. Ezzel a számmal vettem át a «Nimród» szerkesztését. Tudom jól, hogy Kerpely Béla barátomnak helyét, ki a magyar vadászati irodalom terén oly eredményes és serény munkát fejtett ki, nehéz lesz betölteni. De erõs igyekezettel akarom, hogy pótoljam azt! És ha viszonyaink megjavulnak, a papirinség és más nyomorságunk részben is megszünik, úgy minden erõmmel azon leszek, hogy lapunk a külföld elsõ vadászujságaival is fölvegye a versenyt. Nagyon kérem lapunk tisztelt olvasóinak szives támogatását, hogy a magyar vadászat ügyét minél erõteljesebben elõre vihessük. Kittenberger Kálmán |