| 1920 november | VERSENY KAPOSFÜREDEN. Írta: Kerpely Béla. (Folytatás.) Rupp kolosszális temperamentummal folyton galoppban keres, orrát a magasban hordja, igen jó keresztkeresési modorban veszi a terepet, a szelet jól kihasználja. Fürjet messzirõl jelzi, kitartóan állja, utána húz, lövésre droppol, nem ugrik be, vezetõje parancsára apportirozni akar, de fürjet nem leli, mert az sebezve tovább futott; csapát nem tudja szimatba kapni. Ekkor Lidit ereszti el vezetõje, ki a vesztett fürjet azonnal megtalálja és hozza. A fürjet — mely még mindig élt — kitesszük, hogy Rupp apportirozhasson. Az állat annyira megszelesedett, hogy most sem találja meg a fürjet, csak egész közelre vezetve, apportiroz azután. Marcsa mindössze ötnegyedéves és csak három hete van trainingban, dacára ennek, olyan munkát produkál, mint egy második mezõnyben lévõ vizsla, ami a magyarvizslák intelligenciájára vall. Magas orral, jó stilusban, kitartó galoppban veszi a terepet; igen engedelmes, intésre droppol; hirtelen áll és húz egy madarat, de mihelyst tévedését észrevette, magától tovább keres. Ez a hamis jelzés, amennyire hiba öregebb kutyáknál, fiatal, elsõ mezõnyben levõ vizsláknál nem iratik rovásul, csak a passziót és jó orrot árulja el vele. Hirtelen kõszoborrá mered a kis szuka, foglyokat áll kitartóan, míg fel nem rebbennek, mikor is droppol. Sajnos, vezetõ nem lõtt. Egy késõbb lõtt foglyot elhajítva szépen, szabályosan elhoz. Ettõl a nagystílû szukától sokat várok a jövõben, úgy a munkáját illetõleg, mint a tenyésztésben. Stanci kilencéves, öreg törzsszuka, mely már teljesen süket, mindezek dacára olyan temperamentummal, kitartó erõs galoppban keres, mint egy kétéves vizsla. Magasan hordott orral, a szelet kellõen kihasználva veszi a terepet. Foglyot kitartóan állja, lövésre droppol, parancsra elhozza a foglyot. Vesztett foglyot azonnal megleli és hozza. Kati. Magas orral, kitartó gyors iramban veszi a terepet, a legszebb keresztkeresési modorban. Rendkívül engedelmes, vezetõje teljesen a kezében tartja. Egyformán ki lehet ereszteni, fedett terepen azonban kézben marad. Füttyre, intésre bármikor droppol. Egyszer egész röviden jelez egy vadfekvést, azután tovább keres; hirtelen fürjet áll, kitartóan, húz utána, lövésre droppol és fekve marad parancsig (a fürj elrepült kései lövés folytán). Intésre tovább keres. Fogolycsapatot áll hosszasan, utánuk húz, lövésre droppol, parancsra szabályszerûen hozza a magas gazban fekvõ foglyot és (doublé lévén) megy és elõhozza a másik foglyot is a sûrû gaz közül. Mindezt alig 1–2 intésre, egy hang vagy fütty nélkül teljesíti. Kiválóan jó vizsla. Rica. Ez az öreg, jó törzsszuka eleintén trappban keres, jó keresztkeresési modorban, de késõbb kedvet kapván, galoppba csap át. Kedvezõtlen szélben fürjet szépen, kitartóan állja. Kár, hogy vezetõje nem lõtt a felrebbenõ fürjre, miért is nem tudtuk elbírálni, miként viselkedik lövéskor. Több vad nem került elébe. … … Ki kell emelnem a verseny szakszerû rendezését, ami dr. Polgár Kálmán érdeme, aki igazán fáradságot nem kímélve dolgozott a verseny sikerén. És a siker nem maradt el. Szívbõl gratulálok ez úton is az ifjú egyesületnek és reménylem én is, ezt az elsõ bemutatóversenyt még sok fogja követni mindig jobb és jobb anyaggal, melyet kitenyészteni legyen elsõ feladata az egyesület vezetõségének. |