1921 április

APRÓSÁGOK AZ ELMÚLT VADÁSZÉVADBÓL. Írta: dabolczi Fekete László. Október egyik hajnalán a Tisza egyik hajlatánál vidralesen voltam. Már hetek óta próbálkoztam ezt az óvatos rablót puskacsõre kapni, minek jelenlétérõl minden nap meggyõzõdhettem, de látnom még egyszersem sikerült. Kora hajnalban mentem ki megszokott leshelyemre, puskával és kellõ türelemmel fölfegyverkezve vártam a jószerencsét. Már több mint egy órája vártam mozdulatlanul, anélkül hogy valamit is láttam volna, ezért kezdett a dolog unalmassá válni. Sehol semmi, csak a parti jegenyéken kezdtek a varjúk ébredezni. Egyszerre fütyülõ szárnysuhogásra lettem figyelmes. Fûzfa-rekettyés búvóhelyemrõl felnézve láttam, hogy egy tíz-tizenöt tagból álló tõkéskacsa-csapat készül a Tiszára ereszkedni. Tõlem balra, mintegy 40–45 lépésre le is ereszkedtek, és a víz szélén kezdtek halászgatva búvárkodni. Nekem nem a kacsázás lévén célom, csak néha-néha pillantottam feléjök; minden figyelmem az esetleg felbukkanó vidrára tartogatva. Egyszerre ijedt hápogásra és nagy loccsanásra lettem figyelmes, hát a kacsák nagyrésze felrebbent, másrésze víz alá bukott és a kacsák elõbbi helyén egy jól fejlett róka úszik kifelé a partra. Sohasem felejtem el azt a jelenetet. Amint a róka partra ért, kétszer-háromszor megrázta magát, és a méreg, csalódás, elérhetetlen vágyódás érzetének tükrözésével a pofáján tekintgetett vissza a jól bent fel-felbukkanó tõkésekre. Még egyszer-kétszer szájnyalogatás közben visszanéz, majd mint a villám — mozdulatomtól gyanút kapva, mielõtt még lõhettem volna — eltûnt a sûrûben. * Az f-i körvadászathoz a vasúti pályatest közelében gyülekeztünk. Az elsõ darabot, tekintve hogy a puskások jórésze õsi szokás szerint még nem érkezett meg, hajtásnak akarták. El is indították a hajtókat, hogy U alakban felállva a vasúti töltésre hajtsanak. A hajtás megindulásáig még sok idõnk lévén megindult a beszélgetés. A fegyverek majd mind tokban és a fegyverhordozóknál, így a «célzóvizes» kulacsok ürítgetésének szentelte majd mindenki a figyelmét. Közben beszélgetés során megindult a találgatás a napi eredményre vonatkozólag. Eközben a ködbõl újabb kocsiszállítmány vadászok alakjai bontakoztak ki. Bemutatkozások, majd a «célzóvizes» kulacsok újabb kínálgatása következett. Egyszerre valami érthetetlen kiabálás indul meg a jobb oldali szárny irányából. Elõször azt hittük, megindult a hajtás. A nagy ködtõl tíz lépésre alig lehetett látni. De a rendezõ megnyugtatja a kapkodókat, hogy a kürtjel az indulás, különben sem érhettek még össze. De a kiabálás mindinkább közeledve érthetõbbé kezd válni, végre kihámozzuk a «túzok-túzok» jeladást. Nosza megindul erre a kapkodás. Legtöbb fegyver tokban és minden fegyver a fegyverhordozóknál, mi vadászok pedig tétlenül néztük, hogy húz el négy túzok lövés nélkül a fejünk felett, elöl egy öreg kakassal. Egyik humoros hajtó felfogva a helyzet groteszk voltát, lekapja válláról a tokban lévõ fegyvert és nagy «bumm» kiáltással lövést imitálva ráfogja a túzokokra.