1921 április

A CZEGLÉDI VADÁSZKATASZTRÓFÁHOZ Írta: Hilibi Haller Károly. Mind hõsök õk, mind fölényesek és gúnyosak, az ilyen katasztrófáknak okozói! Ha kéred, hogy ne tartsa flintáját éppen gyomrodnak vagy szemednek, magas lóról jelenti ki, hogy õ már régi vadász, hogy vele még nem történt semmi baj, hogy õ még nem lõtt meg senkit, s hogy a fegyvere különben sincs töltve. S ha unszolásodra megnézi és látja, hogy mégis töltve van, még akkor sem takarékoskodik a visszavágásokkal, sõt még azt is megkockáztatja, hogy maradjon otthon aki félénk! Ámde szétlobban a hõsködés, oda a fölény és gúny, ha megtörtént a baj; és vinnyog kétségbeesetten. Így vinnyogott az a fehérmegyei jegyzõ is — sajnálom, hogy nevét elfelejtettem — aki sétapálca módjára hányta-vetette winchesterét, míg egyszerre egy dörrenés, és a mögötte álló húszéves derék magyar hajtófiú átlõtt torokkal holtan bukott az avarra. Ha nem ennek a fiatal életnek a megszakadása szorította volna össze szívemet, talán még meg is sajnáltam volna gyilkosát, a nyomorultat, amint emberi mivoltából kivetkõzve szûkölt és siránkozott. Mindezeket az juttatja eszembe, hogy a Nimród-Vadászlap egyik utóbbi száma adta hírül a ceglédi hasonló vadásztragédiát. Itt az ideje, hogy fogjunk össze, és tegyünk valamit a vadászóknak ama sajnos, nem kisszámú részével szemben, amely csakis félmûveltséggel magyarázható viselkedésével minden társasvadászatot megront, mindenkit állandó izgalomban tart, a mulatságot megkeseríti és sok szomorú esetben emberi életet olt ki vagy tesz nyomorékká. Jöjjünk tisztába azzal, hogy a fegyerrel való könnyelmû bánás közelebb áll — kimondom — a gazsághoz, mint a hõsiességhez, s hogy az ilyen viselkedés nem hogy «öreg vadász»-szá minõsítene — mint sokan tetszelegve képzelik — hanem éppen lealacsonyít. Alig van vadásztársaság, amelynek szabályai elõ ne írnák a fegyverrel való bánásmódot. Ezt nem kell ismételnünk. De le kell szögeznünk, hogy viszont alig van vadásztársaság, ahol a fegyverrel való bánásmódnak a szabályait betartanák. Követelnünk kell tehát mindenütt a szabályok legpontosabb betartását és meg kell torolnunk az ellene elkövetett vétségeket. Hiszem, hogy ezek a szavaim széles körben visszhangra fognak találni, és remélem, hogy sokan kezükbe fogják venni az ügyet. A magam részérõl egyelõre azt indítványoznám, hogy mindenkit, akinek vigyázatlan magaviselete következtében szerencsétlenség történik, állítsunk pellengérre itt a Nimród-Vadászlap hasábjain, s azt a felszólítást intézem a ceglédi vadászokhoz, járjanak elõl jó példával, és tegyék közzé annak az egyénnek a nevét, aki szerencsétlenné tette vadásztársát.