1921 február

AZ ERDÕÕR KÁLVÁRIÁJA. Írta: Mátray Gyula Az örökre feledhetetlen lédeci erdõ feketecsuhás lakói talán még sohasem okoztak annyi bosszúságot, mint azon a nyáron, midõn rákaptak az erdõ alatt elterülõ zabtáblára és késõbb a burgonya- és kukoricaföldekre. Jártam utánuk késõn-korán, nem tekintettem fáradtságot, nem sajnáltam puha vackomat, versenyre keltem a kelõ nappal s bizony rendszerint õ volt a vesztes fél s mire az elsõ aranysugár kitalált a hegyek labirintjaiból, én már régesrégen róttam a cserkészutakat, aiagy minden neszre figyelve, álltam valamelyik erõsen kitaposott vadváltó közelében. MIndhiába! A mogorva vándorokkal sohasem birtam összejönni, mintha csak valaki megtelefonálta volna nekik, hol leselkedik rájuk a halál. Két hétig tartott már a hiábavaló sétálgatásom, miközben a disznósereg éjjelrõl-éjjelre nagyobb, a zab meg reggelrõl-reggelre kevesebb lett, s midõn rajtam már a végkimerülés jelei kezdtek mutatkozni, búcsút vettem a kis vadásztanyától, meghagyván az erdõõrnek, hogy most õ folytassa azt, amivel én két hétig hiába veszõdtem. Tekintve pedig, hogy az erdõõr remek lövõ, gyorslábu, fürge, ambiciózus ember, teljesen megnyugodva távoztam el a vaddisznók által tönkretett zabvidékrõl. Körülbelül egy hét mulva azonban a vadászhév ismét kivitt a területre s elsõ utam természetesen a zabtábla volt. Na ugyan szépen vagyunk! Hisz itt több a disznó-nyom, mint a zab! Vajjon mi az ördögöt csinált ez a szerencsétlen erdõõr? Úgy látom, ez még jobban idecsalogatta, mint elriasztotta e vakmerõ fekete dögöket. No hiszen, majd megmosom a vörös lárváját! Egy sántító alakot látok messzirõl felém közeledni. Az alakja az erdõõré, de a bicegése teljesen idegenszerû, szinte komikus! A távolság köztünk minden lépés után kisebb lesz s már egészen jól kivehettem az erdõõrnek vörösen villogó ábrázatát. Hát ezzel mi történt? Hisz ez sohasem szokott — még a legnagyobbszerû esések után sem — sántítani s ime most alig emelgeti a lábait, mintha merõ apró szegeken járna. Végre hozzám jut s csakhamar megtudtam a sántítás okát is. Mult csütörtökön — kezdi mondókáját — a határon jövök fel, midõn egy hatalmas agyaras, melyet már régóta nyomozok, de mindig kijátszott, kilép a sûrûbõl s tõlem mintegy 100 lépésre bevált a szálerdõbe és turkálva halad tovább. Na gondolám, most az enyém vagy; nehogy azonban patkóssarku, szegestalpu csizmámmal zörgést csináljak, gyorsan levetettem és egy bokorba téve mezítláb mentem a moszatoló disznó után, ami nem volt könnyû munka, mert a sok éles kõ mindmegannyi szeg mûködött csupasz talpamon. De nem bántam, hisz lépésrõl-lépésre közelebb jutottam a fekete csuháshoz, mely turkálva haladt utján, néha-néha felvetve otromba nagy fejét szimatolt, én meg ilyenkor az eget is bõgõnek nézve, kínlódtam valamelyik késéles kõnek a tetején. Dehát nem volt segítség, várnom kellett — még pedig szobormereven, — míg az agyaras ismét megindul. Utja most egyenest a sziklásoldalnak vezetett, hol a cserkészút is merõ görgeteg, apró éles gránitkõvel van kitapacirozva, mely még a gummitalpból is könnyeket fakaszt. Hasztalan! nem volt mit tennem, mint a kegyetlen úton menni, jóllehet már lépni is alig mertem s olyformán éreztem magamat, mintha a sok éles kõ már nem is talpamba, de egyenesen a szívembe döfne. Legjobban azoban azt sajnáltam, hogy e rémes úton az elõbb nyert elõny is oda lett és ismét oly távol, sõt talán még távolabb van a villogó agyar. No sebaj, majd behozom ott, gondolám, ahol ismét simább az út. Az ám, csakhogy a vén remete, mintha megsejtette volna, mi van itt készülõben, folyton a legkövesebb és legmeredekebb helyeken botorkált, vért fakasztva az erdõõrnek ily sziklasétányhoz nem szokott csupasz talpán! Az alkony is leszállt eközben s az agyaras még mindig él, a 100 lépésnyi távolság is meg van; már pedig sörétes puskával ily baromnagy állatra ennyire lõni képtelenség. A vén remete most gondolt egyet és a katlan legmeredekebb részének vág neki, amely merõ kõgörgeteg s mint aki dolgát jól végezte, eltûnik az erdõõr szeme elõl, otthagyva õt a kõborotvákon csupasz vérzõ lábbal! Csak akkor eszmélt fel igazán a szegény jáger s rémséges kétségbeeséssel csak most vette észre, hogy csizmái nem a lábán, de mintegy félórányi távolságra egy bokor tövében pihennek! Attól, ami most következik, borult csak igazán vérbe az erdõõr talpa, mert a pogány útat a csizmákig ismét mezítláb kellett megtennie; az agyaras meg a sziklapolcról mosolyog a katlan mélyében végbemenõ keserves expedicióra. Ugy tudom, a remete még most is él és midõn az éles köveken megszimatolja az erdõõr lábából fakadó vérrózsákat, egy pillanatra megszûnik mogorvasága s mosoly fakad a csillogó agyar-pár között.