| 1921 január Különszám |
Írta: Nagy László A magyar vadászközönség bizonyára örömmel és megelégedéssel fogadja a Nimródnak és Vadászlapnak egyesített elsõ számát: a «Nimród-Vadászlap»-ot mint újabb bizonyságát annak, hogy a vadászati sport érdekképviseletei felülemelkedve minden személyi vonatkozású tekinteteken, egybeforrni akarnak a magyar vadászatnak egységes irányítással való fejlesztése céljából. Az erõk összefogása ma nemcsak jelszó nekünk magyaroknak, hanem hazafias kötelesség, sõt — kényszerûség. Kényszerûség, mert a kultúrai színtet és a gazdasági jólétet ebben a szörnyûmód megcsonkított, anyagi javaiból kifosztott, szellemi és erkölcsi értékeit lejáratott országban gyorsan és erõteljesen csak úgy tudjuk helyreállítani, ha minden energiát összegyûjtünk s szervezetten állítunk a munka szolgálatába. Hiba volt, ezt ma már mindannyian megállapíthatjuk, hogy a múltban a magyar nem sokat törõdött a szervezkedéssel s erõit parlagon hevertette vagy az érvényesülést lelki szükségbõl szomjúhozó értékes erõk sajátos társadalmi viszonyainknál fogva ott voltak kénytelenek elhelyezkedni, ahol nem találták meg — önönmagukat. A mi sportunkra, a vadászatra ezt a megállapítást teljes egészében vonatkoztatni ugyan nem lehet, de annyit be kell vallanunk, hogy valami túlságosan mi vadászok sem tartottunk össze. Mi lett ennek a következménye? Az, hogy a vadászati sport mûvelésére hivatott vagy legalább ebbõl a célból létesült társadalmi intézmények erõik egy részét az egymásra való oktalan féltékenykedésbõl kicsinyes torzsalkodásokra fecsérelték, amely igen sokszor megbénított közérdekû akciókat. Ezt a hibát, helyesebben az erõk egyesítésének szükségességét felismerte az egyenes, hazafias vadászlélek akkor, amidõn a vadászok ezrei egy emberként kívánták a Védegyletnek a Hubertus-szal való fuzióját. Természetes folyománya kellett hogy legyen ennek a testvériesülésnek a volt két egyesület lapjainak egyesülése is. Ez is megtörtént. 1921. évi január hó 1-tõl a «Hubertus» Országos Magyar Vadászati Védegylet hivatalos lapja a «Nimród-Vadászlap». Sem az egyik, sem a másik nem szûnt meg, a tulajdonjog is érintetlen maradt, — csak egymásban élnek tovább, hogy felvértezve az így koncentrált szellemi és anyagi erõkkel, minél tökéletesebben tudják a vadászat érdekeit szolgálni. Nagy László, |