| 1921 augusztus | Írta: Ifj. dr. Magoss György «Mi lesz abbul? Kutat ásatsz? Hát aztán lûni is akarsz belüle?» egyéb ilyen kérdésekre kellett volna feleletet adnom. A gödörásó is mosolygott, és gondolt valamit a pesti úrról. De hát megkapja a fizetséget és neki igazán mindegy, hol ássa meg a lyukat. Tehát ásta tovább. Mi pedig bementünk a tanyába.örömmel értesültünk róla, hogy az idegen vendégek is lõttek egy-egy libát, és teljesen meg voltak elégedve az eredménnyel. A házigazda kitünõ bora mellett kellemesen töltöttünk néhány félórát az indulásig, mert a két idegen és a vendéglátó vadásztársunk délután haza készültek Debreczenbe. Mikor elmentek, vegyes érzelmekkel néztünk utánuk Pista barátommal és talán-talán irigyeltük is õket, hogy estére már otthon lesznek. Ezek a gondolatok azonban mihamarabb eltüntek és kimentünk a töltésekre járkálni. A rucázást meg se kíséreltük ezúttal. A vacsoránál jó borocska mellett újra szóba került az «spekulációs» gödröm. Gyanusan rangatüdzó bajusz alatt, komolyan, jóakarattal érdeklõdött Pista bácsi terveim iránt. Közben megérkezett vendéglátó házigazdánk W. J. barátom, és épen olyan skeptikus mosollyal hallgatta a beszélgetésünket, mint délben a gödörásó. Végre dühbe gurultam. «Hát tudod mit, Pista? Fogadjunk, hogy lövök öt libát reggel.» Na de erre már hangosan kacagott mindakettõ. Öt liba! Öten lõttünk két és fél nap alatt nyolcat és én egy reggel egyedül akarok ötöt lõni. Erre már lehet fogadni. Fogadtunk is és pedig öt liter borba. A házigazda volt a tanu. Aztán mindig csendesebb lett a társaság, a házigazdánk részvétnyilvánítása között elbúcsúzván tõlem eltávozott, Pista barátom pedig sokkal nyugodtabb kedéllyel poharazott tovább és élvezte a megnyerendõ fogadást. Mert hogy megnyeri, abban biztos volt. De tudja a jó Isten, én is úgy éreztem, hogy meg fogom nyerni. Még egy-két pohár borocska és azután nyugovóra tértünk. Azt gondolom, azzal a csendes fohásszal hunytuk le mindketten a szemeinket, hogy «Uram, adj egy kis borús idõt.» Amióta itt voltunk, állandóan a leggyönyörûbb száraz, szélmentes, napfényes meleg idõ volt. Nyugodtan lehetett volna pantallóban és félcipõben libázni és élvezet volt a gödör szélén kiterített köpenyen sütkérezni. Már pedig az ilyen idõt a liba nem kedveli. Vagy nem jár, vagy — ha jár, — magasan repül. Ezért imádkoztunk egy kis borús idõért. De az égiek nem hallgattak meg. Szikrázóan ragyogtak a csillagok, amikor Gõz bácsi pontosan, ahogy szokta, három órakor felkeltett bennünket. A gyorsforralón már zubogott a víz, melybõl a reggeli tea készül, mire felöltözködtünk. Hiába, na! A hûvös tavaszi éjszakában igen-igen jól esik egy kis forró tea «dupla-rummal». Egy-két csésze «rumos tea», jó debreczeni paprikás szalonnával, utána rágyujtani a rövid pipára, a bepakkolt hátizsák és puska vállra, azután gyerünk. Gödreink körülbelül egyórányira vannak a tanyától. A szekér szép csendesen kocog a jól ismert úton. Egy-kettõre a halastavak levezetõcsatornájánál vagyunk. Itt én leszállok, mert innen már épen olyan hamar oda érek gyalog a gödrömhöz, mint szekéren. Pista tovább szekerezik, mert neki még körülbelül két kilométerre kell mennie és már világosodik az ég alja kelet felõl. A gödörásó velem jön, hoz egy kötet szénát a gödör kibéleléséhez. Egy negyedóra alatt a helyszínen vagyunk. Jobbra tõlem a tegnapi gödör körülbelül 100 lépésnyire. Balra a sáros tocsogó, melynek partjára van ásva az új gödör és melynek közepén hosszában a levezetõcsatorna fut végig. Víz már nincs benne, csak jó hortobágyi fekete sár, melybõl most kezdenek az elsõ friss fûszálak kibújni. Az utolsó percben még ingadoztam. Nem lenne-e jobb a tegnapi gödörben ülni? De a tegnapi tapasztalatok, a fogadás, az önérzet és az a megmagyarázhatatlan biztos tudat, hogy itt jobb helyem lesz, hamar legyõzték az ingadozásomat. Pár perc mulva elhelyezkedtem a csakugyan kifogástalan gödörben. A gödör olyan mély, hogyha ülök, a fejem búbja se látszik ki belõle. Felül szûk, körülbelül 50 cm széles és 80—90 cm hosszú a szája. Alul bõ, úgy hogy a lábaimat kinyujthatom és elõttem hely van a hátizsáknak, melybõl gondosan kipakkolom a patronzsákot, a látcsövet és a dohányzacskót. Elõttem húzódik a tocsogó, rajta végig a csatorna, hátam megett fekszik az a víz, amely mellett tegnap ültem. Olyan kellemes az idõ és olyan száraz a gödör, hogy a köpenyt már levetem és panyókára vetve beleülök. Még csend van. A felkelõ nap elsõ biborveres sugarai most törnek át a keleti láthatárt elfedõ párás ködön. Egy mocsári fülesbagoly (Asio accipitrinus) suhan el zajtalanul a fejem felett. Ez a hasznos madár csapatostul tanyázik a halastavak körül az avar fû között és megfizethetetlen segítõtársa a gazdának, olyan eredményesen pusztítja a töltésekben ezerszámra tanyázó egereket. Most megy haza a munkájából. Azután csend. Egy vadkacsapár fütyül el felettem és csapódik le a tegnapi gödröm elé. Az ébredõ élet elsõ hirnökei. Most messzirõl libagágogás hallik, azután a másik oldalról, jobbról, balról, mindenfelõl. Egyik közeledik, a másik távolodik, majd ismét csend. Ez még nem a reggeli húzás. Ez csak az elsõ mozgolódás. Valami kutya, vagy róka, vagy talán a Pista szekere vert fel valahol a közelben egy csapatot, az repült odább néhány száz lépéssel és riasztotta meg az ilyenkor már igen könnyen felrebbenõ többi libát. Ezt sokszor tapasztaltam. Közvetlen a húzás elõtt a legtöbb csapat felrebben és néhány száz lépést repülve ismét leszáll, csak azért, hogy pár perc mulva azután megkezdõdjön a rendes reggeli mozgás, amikor a csapatok a reggelizõhelyekre gyülekeznek. Ilyenkor már jó a gödörben lenni, mert ha ilyenkor még a gödör körül kószál a vadász, könnyen elriasztja az elsõ néhány arra repülõ libát és esetleg az egész reggeli huzás iránya elterelõdik. Na, én már jó helyen vagyok. Lássuk, hogy mi lesz. Mindig erõsebben hajnalodik. A nap tüzes korongja már mutatkozik a láthatáron. Egy bibic, a levegõ bohóca suhan el elõttem, talán párt keres magának. Majd egy csapat nyílfarkú réce süvít el felettem, mint a villám… Egyszerre csak erõs libagágogást hallok a tavak felõl. Aha! jó reggelt! A hálószobából jönnek kifelé a nagy madarak. Nemsokára általánossá válik a zaj és pár pillanat mulva már látom is amint négy darab szépen húz az én gödrömnek. Lehúzódom, mint egy ürge. «Gá-gá-gá-gi-gá-gá-gi-gá-gá», szépen diskurálva jön az én négy libám. Nincsenek magasabban, mint 12—15 méter. Már a csatorna felett járnak. A puskát jól megfogom, s bár Isten tudja, hanyadszor vagyok ilyen helyzetben, mégis érzem a szívdobogásomat. Csodálatos dolog a libázás! A hortobágyi libázás minden szezónban ellenállhatatlan erõvel húz ide, erre a másnak talán csunya, kopár, de nekem oly nagyon-nagyon szép és a maga végtelenségében oly fenséges helyre. A négy liba jön és a tocsogó felett repül el elõttem «schwarm-léniában», ezúttal már alig öt méternyire a föld felett. Úgy, úgy! hát leszállunk? Most erõsödik a szárnysuhogás. Rövid, mély gágogással, tõlem körülbelül 100—120 lépésnyire leszállnak. Végtelen elõvigyázattal kiemelem a fejemet a gödörbõl. Leszállás után pár pillanatig csendben figyelnek. Az egyik fellépeget a tocsogó partjára, emelgeti a fejét. Nézeget széjjel. De nem lát semmi gyanusat, csakhamar a többi háromhoz szegõdik és megkezdõdik a félhangos diskurálás. Komótosan szedegetik, csipkedik a friss hajtásokat és közben kényelmesen tipegnek végig a tocsogón. Most elõttem állanak körülbelül 50 lépésnyire. Néha fel-felfigyelnek, azután tovább lépdel mind a négy. Milyen szépek! Milyen óvatosak, mennyivel különbek, mint a házi libák. Közben már annyira lehuzódtam, hogy a szemen is alig látszódott ki a gödörbõl. Most leülök egészen. Nem akarok így rájuk lõni, de már egészen közel hallik: «Gá-gá! Gá-gá!» Csak a félszememet merem kidugni a gödörbõl. Tyüh, az áldóját, itt vannak húsz lépésnyire. Most háttal állanak felém. Na, most itt az idõ. A Browningot kézbekapom és felállok… de már repülnek. A Browning szól, három darab fekszik a tocsogóban, a negyedik nagyon sértetlenül repül el. Hej, hogy mosolyog valaki a viharvert kalap alatt! Milyen könnyen ugrik ki a gödörbõl és szedi össze az elsõ áldozatokat. Kettõ dögre esett, a harmadik szárnyalva van; még egy-két görcsös rángás a lábakkal és amint felemelem, már lóg a nyaka. Na most elpakkolni a libákat. Ahol dombosabb a tocsogó környéke, hamar találok megfelelõ alámosott partos részt és szépen eldugdosom õket. Csak arra vigyázok, hogy annyira-amennyire szem elõtt legyenek, mert néha bizony a szemtelen héja, vagy a róka, vagy a «libacsõsz» a fehérfarkú réti sas (Haliaetus albicilla) betízóraizik a lõtt libákból, vagy elvisz közülök, ha a vadász elfelejtkezik róluk. Ezt nem akarom. Tehát gondosan elhelyezem mind a hármat és várom a továbbiakat. Nem sokáig kell várni. Most vagy nyolc darab repül ismét a tocsogó felé. Amint a leszállás elõtt utoljára kavarodva két darab felettem repül el, szerencsésen lehozok közülök egyet. A többi persze odább állt. Elpakkolom ezt is. Na még egy darabot és akkor a becsület meg van mentve. Most a hátam megett hallom a gágogást. Két «gyöngyvér» jön és felettem már legfeljebb 25 méterre lehetnek. Repülésük határozott irányú, gyors ütemû, ezek nem akarnak itt leszállni. Nem is gondolkozom sokat, a puska szól és az egyik karikázva zuhan le a csatorna tulsó oldalán a másik jajveszékelve repül tovább és az egyik lába lóg. Na most elõ a látcsõvel. Feszülten figyelem a repülõ libát és megállapítom, hogy a csatornán túl, körülbelül 200 lépésnyire leszáll. Ez már nem lesz az enyém! Épen arra hajtja a Mátai biztos gulyása a marhát. Ma õ is libát eszik, mert ezt a libát az ilyen ügyekben felette gyakorlott hortobágyi lakos feltétlenül észreveszi és elfogja. A másik liba, amely a csatornán túl, láthatólag szárnyalva, lezuhant, eközben lógó szárnnyal, de hatalmas és fürge léptekkel húzódik el a látókörömbõl. A Hortobágyon «infanterista» libának hívják az ilyent. Gyerünk utána! Egyik kezemben a fegyver, a másikban egy karó, és csakhamar, átgázolván a tocsogón, a csatorna töltésén állok. Rövid keresgélés után lelek egy helyet, ahol a tavaszi hóolvadásnál a töltés beomlott, úgy hogy a víz alig-alig két méter széles. Nagy elõvigyázattal keresztül lépdelek a csatornán, a csizma majd hogy meg nem merült. A tulsó partra érve, a karót leszúrom és keresem a libát. Nincs sehol. Ezt is ismerjük. Elõ a látcsõvel! Ott fekszik tõlem 150 lépésnyire, egy avar fûcsomó mellett mozdulatlanul. Amint 20 lépésnyire vagyok tõle, felugrik és szárnyaival evezve, szaladni kezd. Na igen! majd kergetõdzni fogunk. Ezt a szórakozást ismerem, de újabban nem kedvelem. 10-es sörétet a puskába. Jó magasan célzok és tarkón hajítom a menekülõ libuskát. Fekszik. Visszatornászom a csatornán és sáros lábbal, de az ötödik libával a kezemben, a gödörnél vagyok ismét. A libát elhelyezem a többiekhez és cigarettára gyujtok. Közben feljött a nap és a pusztai élet lüktetni kezd. A töltés mentén egy egerész-ölyv libeg végig. Reggelizni akar. A hátam megett fekvõ «Vincefenék» partját egy réti héja inspicirozza, srétezett vagy döglött libát keres. Csak jöjj erre, te szárnyas zsivány! De nem jön. Amint körülrepülte a tavat, eltünik a legközelebbi «fenék» irányában. A csatornán túl most egy nyúl jelenik meg. Követi a másik, majd a harmadik. Az udvarlás javában folyik. Õnagysága menekül. Pedig nem is fél olyan túlságosan a tüzes udvarlótól. Szabályszerûen reitschuloznak, kergetõdznek, amig el nem tünnek a szemem elõl. A papegyházi erdõ felõl egy nagy madár tûnik fel. A nagy sas. Õ is étkezni akar. Méltóságteljes szárnycsapásokkal evez keresztül a pusztán. Néha, amint egy folt liba felett repül el, le-lecsap feléjük. Ilyenkor nagy az ijedtség és hangos méltatlankodás között odább száll a társaság. Pedig a haliaetus nem közülök akar rabolni. Neki jelenleg terített asztala van. A sok puskás sok libát megsörétez és az ilyen sörétezett, elgyengült liba kényelmesebb zsákmány, mint az egészséges. Erre spekulál az öreg. Tudja õ is, hogy a sebzett liba szivesen csatlakozik a legelészõ csapatokhoz. Általában felette gyanús az, ha egy liba egészen egyedül gyepel, vagy sétálgat, vagy úszkál. Tíz eset közül kilencszer sebzett libával van dolgunk. Az ilyeneket azután a vadászon kívül a sas és a róka is elõszeretettel vizsgálja meg közelebbrõl. Épen azért már csak a gyanú elkerülése végett is, a sebzett liba szépen oda gyalogol a legközelebb gyepelõ csapathoz és elvegyülve az egészséges libák közt, így igyekszik magát az üldözés elõl menteni. A Máta felõl más hatalmas két madár húz át a Cserepes felé. Két túzok. Impozáns állatok. Mindig mosolyognom kell, ha valaki azt mondja, hogy a Hortobágy «unalmas». Nyisd ki a szemedet és akkor látsz. Szeresd meg a természetet, igyekezz megfigyelni az apró és nagy teremtményeket és meglátod, milyen eseményekben dús, milyen lüktetõ az élet ezen a kopár, szikes síkságon. Nem! a Hortobágyot nem hagyom. Õ mindig szép, ha a rekkenõ nyári melegben a délibáb játszik rajta fantasztkus játékokat, ha az õszi esõ borít rá szürke fátyolt, ilyenkor talán szomorú, talán kissé kísérteties is, — impozáns, ha a fehér hó teríti be puha leplével, amikor kilométerrõl látsz meg minden élõ lényt, amely mozog; — de a legszebb tavasszal, amikor a pacsirta zeng és százféle vizimadár népesíti be, amikor a nyulak folytatják vértelen harcaikat, amikor minden zöldül, minden pezsdül, minden élni akar és minden hangosan hirdeti a teremtõ õserõ dicsõségét. Ilyen gondolatok között gyorsan repül az idõ. Észre sem veszem, hogy elrepül felettem egy csapat liba. Ezek zajtalanul jöttek. A «juhosháton» ezrével verõdtek már össze. Tõlem északkeletre kürülbelül két kilométernyire vannak. Egy szekér közeledik feléjük a Máta felõl. Az felveri a társaságot és egyik része erre felé húzódik. Mögöttem repül el a zöme, de a széle észreveszi a tocsogót és nyílegyenesen az irányunkban repül. Egy 10—12 darabból álló csapat húz el a gödrön felül. Amint elhaladtak felettem, felállok. Abban a pillanatban észrevesznek. Szinte állva maradnak a levegõben és megtorpanva, jajgatva emelkednek. A puska dörög és két darab mellém zuhan, a harmadik a csatornán túl esik le és marad hanyattfekve. Újabb kirándulás a csatornán keresztül, de ezt a libát nem kell kergetni. Szerencsésen vissza is érkezem. Így ni! Nyolc darab libám van meg. A kilencedik a mátai gulyás tarizsnyájában volna megtalálható. Sebaj! Az eredmény várakozáson felül fényes és tekintettel arra, hogy még csak fél kilenc óra van és ebédre is a gödörben szándékozom maradni, a mai nap valóban eredményesnek igérkezik. Ebben a feltevésemben és reményemben csalatkoztam. Egy hosszú-hosszú szünet állott be, amely alatt a liba egyáltalán nem mozgott. Na menjünk egy kicsit sétálni. A gukkert a nyakamba akasztom és elindulok végig a «Vincefenék» szélén. Olyan jó ebben a templomi csendben kószálni ezen a nagy síkon. A levegõ tiszta, a tüdõ tágul, a tekintet messze elkalandozik. Ott a láthatáron ködös kékségben látszanak a hevesi hegyek. Mögöttük a magasabbak, melyeket csak lelki szemeimmel látok, már Cseh-Szlovákiában vannak. Nem igaz! Nem lehet igaz! És ha ma így van, hát holnap nem lesz így. És ha majd a Browning helyett Mannlichert szorongat a vadász marka és az ártatlan hasznos vad helyett tolvaj, ragadozó, dúvadra kell vadászni, ott leszek. Most csak a kezem szorul ökölbe és a szívem ver hangosabban. Szomorú gondolatok, víg tavaszi idõben. Mi az? Elõttem néhány száz méterre mintha egy subás ember ülne a földön. A látcsõ elékerül. A subás ember a nagy sas, amely jóízûen lakmározik. Jó étvágyat! Nem zavarom. Kár lenne, ha ezeket a hatalmas szép madarakat elûznénk a Hortobágyról. Szeretném a Hortobágyra járó vadásztársakat arra kérni, hogy ha lõnek is egy-egy réti-sast, ne tegyék azt, amit egyik fiatal debreczeni vadásztársunk tenni szokott, aki, ideje bõven léven, a Hortobágyon néha hetekig tanyázik és estére behúzódván valamelyik «erdõbe» (a hortobágyi erdõ két-háromszáz törzsbõl álló ritka akácos), az alvó helyére visszatért sasokat lövöldözi. Ez a vad igazán nem érdemli meg, hogy rekordokat állítsanak fel pusztításából. Nem is különös dicsõség egy fatövében meghúzódva lelõni egyet-egyet a nagy madarak közül. Igazán nem! Csak idõ és türelem kell hozzá. A fehérfakú rétisas hozzátartozika Hortobágy képéhez. Hát miért igyekezünk letörölni róla? Az idõ telik. Mintha megint mozogni kezdene a liba. Visszamegyek a gödörhöz. Csakugyan, van egy kis mozgás. A széleken legelészõ csapatok jönnek be inni. A hátam megett levõ Vincefenék déli részén gyülekeznek. Vajjon merre indulnak majd innen? Hosszú ideig figyelem õket a gukkerrel, de bizony nem mozdulnak meg. Egy részük a vizen uszkál, a többi a parton és annak közelében a sekélyes vízben álldogál. Lehet legalább 1000—1200. Délig összesen egy csapat húzott el a gödröm felett, melybõl egyet tudtam kilõni. Ez volt a 9-ik libám, amelyet megleltem. Visszatérve a gödrömhöz, megebédeltem, és ebéd után pipára gyujtva heverésztem a gödörszélen és szerencsésen elaludtam. A friss, tiszta levegõ igen jó altatótszer! Késõ délután volt, amikor felébredtem. Azonban semmi lényeges változást nem tapasztaltam. A libasereg még mindig ott tanyázott Vincefenéken. Ez a néma csend és nyugalom uralkodott egész estig. Hogy az esti húzás nem ér semmit, azt tudtuk elõre. Tiszta, meleg idõ, telihold: ilyenkor a liba csak holdfeljötte után mozdul meg. Estefelé még megseréteztem egy libát. Magasan repült, kár volt rálõni, de — nagyon szerettem volna 10 libával hazatérni. Az én libáim sötét estig ott diskuráltak a hátam megett. Már hallottam a Pistáért kimenõ szerkér zörgését, amikor eszembe jutott, hogy meg kellene az öreget tréfálni. A kilenc libát egyforma távolságra egymástól leraktam a part mentén. Ide egyet… oda egyet… Így ni! Azután bepakkoltam a hátizsákot. A hold már feljött. A csillagok ragyogtak. Öreg este volt. A gödör szélére ültem és úgy vártam Pistáékat. A szekér jött visszafelé, amikor két liba a tocsogó felett végig repült. Amennyire lehetett célbavettem õket és a sok sörét közül egy-néhány jól talált, mert az egyik liba az egyém lett. Mire kihoztam a tocsogóból, ott állt a szekér a gödör mellett. A gödörásó már fel is tette a hátizsákot és visszamászott a szekérre. Liba nem volt a zsák mellett, tehát itt nem kellett a zsákmánnyal törõdni. Pista bácsi igen jóízûen mosolygott a hátulsó ülésen. «Na ecsém, erre lütted azt a sok patront? Na ez derék, hogy legalább egy libád van.» Én nyájasan köszöntem az öreg úrnak és miközben a libámat, amelyet épen most lõttem, a kocsis lábánál elhelyeztem, megállapítottam, hogy Pista barátomnak négy libája hever az ülés alatt. «Hát ezért vagy ilyen nyájas, öregfiú? na várj csak!» Nagy sóhajtozás között szétszedem a puskámat és berakom a tokba. Pista közben folyton nógat, hogy «gyere ülj fel, menjünk!» Gavallér ember az öreg, nem akar a vesztett fogadással a kocsis elõtt és a gödörásó elõtt bosszantani. Az a szemtelen gödörásó ott vigyorog a kasban. «Várjunk egy kicsit», szólok, «hátha meglelném az egyik libámat. Itt esett le a part körül az elõbb. Menjen csak János.» János lemászik a szekérrõl és elindul. Tíz lépéssel odább elkiáltja magát, hogy: megvan. «Nem az az», válaszolom, «ez egy másik kell, hogy legyen, mert az, amelyiket én gondolok távolabb esett le.» János odább megy. Újabb kiáltás. Az elõbbi párbeszéd megismétlõdik. Én el sem mozdultam a szekér mellõl, csak a holdvilág fényénél figyeltem az én kedves öreg barátom arcát. János tovább megy. Újra ordít. De már ekkor nem kellett biztatni és hangos kiabálás között: «Ni a fene egye meg, ehun is egy. Nizzik mán, itt is egy.» Összeszedi mind a kilencet. Kedves olvasó! Láttál te már olyat, hogy a telihold tíz perc alatt lefogy annyira, hogy csak az utolsó negyed látszik belõle? Én láttam. Az én Pista barátom arca veszedelmesen hasonlított egy ilyen abnormisan fogyó holdhoz. Eleinte csodálkozott, azután elkomorodott. Azután káromkodott. Aztán — az utolsó negyed ismét telihold lett. Az õsz bajusz vigan kezdett rezgeni, a szemek ragyogtak és örült az öreg az én sikeremnek. Néhány hét mulva, amikor a tíz liter bort, mert annyit nyertem, egy kedves vadásztársasággal megittuk, elmesélte az öreg az esetet és bizonyos büszkeség rezgett a hangjában, amikor kijelentette, hogy «ugye, jól megtanítottuk ezt a fiút libázni? Hogy kispekulálta azt a gödröt. De hiszen mindig mondtan én, hogy vadász lesz ebbõl». Hogy a Hortobágyot így megszerettem, és hogyha jó vadász lett belõlem, azt nagyrészben neki köszönhetem. Köszönöm és kérem, ha ezeket a sorokat olvassa, ne haragudjon nagyon, hogy egy magamfajta fiatal kezdõ egy vén, valódi libaszakértõtõl bort tudott nyerni. Vadászüdvözlet!… |