1921 február

ISMÉT A MAGYARÓVÁRI TÖLTÉNYEKRÕL. Írta: Kittenberger Kálmán Szerkesztõségünhöz sok panasz érkezik napról-napra a magyaróvári töltények ellen, de még több panaszt kell meghallgatni a fegyverkereskedõknek, kik más töltények hiányában kénytelenek e teljesen megbízhatatlan árút forgalomba hozni. A fegyverkereskedõk bíztattak, hogy majd az újabb töltények — a tölténygyár vezetõjének bemondása szerint — jobbak lesznek. Mi nagy örömmel vettük a bíztatást. Megjöttek az új töltények, melyek egy kicsit furcsa angolsággal «prima gas-tight» jelzéssel voltak ellátva (úgy látszik a gyár Eley és Kynoch cégeknek akart konkurenciát csinálni) és ez volt az egyedüli különbség az új és a németül jelzett régi töltények között. Legalább is 10 % «csütörtök» megmaradt. Azaz — pardon — másban is van még eltérés; t. i. a magyaróvári töltények ára napról-napra emelkedik! Ennyi a hüvelyekrõl. — Multkoriban vettem egy csomó magyaróvári gyárban töltött és eredeti csomagolásban levõ patront. Ezek voltak csak igazán a tölténygyártás gyöngyei! A töltényekkel leadott lövések — már t. i. amelyik nem mondott csütörtököt — úgy szóltak, mint egy flóbert, dacára, hogy most 12-es cal. puskával vadászom és még véletlenségbõl sem lehetett vele valamit elejtei. Több lövés után — a tölténygyárra sok áldást kérve — a töltényeket félre raktam, hogy otthon megvizsgáljam azokat. A töltények felbontásánál kiderült, hogy a megmaradt 23 töltény közül 6 patronból teljesen hiányzott a lõpor. A többi tölténynél a lõporadagolás nem volt egyenletes. Sokban alig volt 1·5 gr. lõpor; a legerõsebb lõporadag (az új füstnélküli porból) 2·4 gr. volt. A sörétadag is kevés volt és azt 3—5 kártyafojtással pótolták. Ezek a tényállások, melyek bõvebb magyarázatra szorulnak. Egyelõre vajmi keveset lehet ezen bajok ellen tenni, melyeknek egyedüli orvossága egy konkurens vállalat. Akkor kénytelen volna a magyaróvári gyár is jobb töltényeket liferálni, vagy pedig becsukhatná a boltot.