1921 május

A KÖZSÉGI VADÁSZBÉRLETEK. Írta: Nagy László. Tudjuk, hogy a legutóbb lejárt vadászbérletekért szédületes összegeket ajánlottak meg az árveréseken. A lelkiismeretlen spekulálókkal szemben a vadászközönség nem vehette fel a versenyt és csak az a vigasztalása maradt, hogy a hasznos vadra, a nemes vadászatra alapított erkölcstelen és hazafiatlan vállalkozások nem lehetnek hoszúéletûek. A visszahatás jelei máris mutatkoznak. A bérlõ-vállalkozókat kezdi észretéríteni, kijózanítani a reális élet, mióta a pénz tiszteletet és megbecsülést parancsol magának… Halljuk innen is, onnan is mind sûrûbben a hírt, hogy a bérlõ-vállalkozók — pesti zsargonnal szólva: alaposan be vannak gyulladva és sokan közülök szabadulni szeretnének a bérlettõl. Suba alatt felkínálják fûnek-fának, de nem akad balek, mert 40–60–100 ezer koronákat évenként nem lesz lehetséges majd csak úgy a lájbli zsebébõl kirázni. Több esetet tudok, hogy a bérlõ egyszerûen megtagadta már az elsõ évi bér megfizetését is a községnek. A községek képviselõtestületei nem csinálnak a dologból kázust, a szorítóba jutott bérlõt kiengedik az obligóból s kiírják az új árverést. Egy ilyen árverésen az elõbb 48,000 korona évi bérért kiadott vadászbérlet 4000 koronáért ment el. Hát ez bizony hatalmas olcsósági hullám! Én nem kutatom most azt, hogy a községi képviselõtestületek nagylelkû engedékenységébõl, amellyel a bérlõt futni hagyják, háramlik-e a községekre anyagi kár, vagy sem — én csak azt látom, hogy a vadállományra jótékony hatással lenne, ha a vadászati vállalkozók valamennyien mielõbb belátnák, hogy rosszul spekuáltak s átadnák a helyüket azoknak, akik a hasznos vadban az ország vagyonát látják és így is kezelik. A bérlõ-vállalkozóknak azt a célt szolgáló mozgolódásuk ellen azonban, hogy a gazdasági viszonyok változásához mérten szállíttassanak le a vadászati bérösszegek, már most a legenergikusabban tiltakoznunk kell. A községeket, de az országot is majd akkor éri érékeny kár, ha a bérlõ-vállalkozók elõbb kilövik az utolsó nyulat is és csak aután hagyják a község nyakán a vadászatilag teljesen értéktelen területet. Ezt kell valamiképp megakadályozni! Megjósolom, hogy jövõ ilyenkorra a spekulációból kivett bérleteket mind elhagyják a vállalkozók, de akkorra már azt a maradvány-vadállományt is kipusztították, amellyel Busa Barna dicstelen földmívesminiszterkedése és a két «forradalom» még meghagyott mezõinken és erdeinkben. Nagyatádi Szabó Istvánban most olyan földmívelésügyi minisztere van az országnak, aki mint gyakorlati gazda is, kell hogy értékelni tudja annak a nemzeti vagyonnak a jelentõségét, amely az agrikultur Magyarországnak hasznos vadállományában fekszik. Éppen ez okból hinnünk kell, hogy a hasznos vadat gazdasági értéknek, a vadászatt pedig az államra nézve a leghasznosabb sportnak ítéli meg. Minthogy pedig a magyar vadászat ügye és a hasznos vad sorsa a «forradalmak» kitörése óta igazán mostoha gyermek: sürgõsen segítéségére kell sietni a vadállomány megmentésére irányuló hazafias akaratnak. Ez pedig elsõsorban a földmívelési kormány feladata és kötelessége.