1921 július

N Y I L A T K O Z A T.

A «Vadászat» szerkesztõjének «aranytollú barátja», Mátray Gyula ne tanítson engem szerkesztõi ízlésre, hanem irányítsa ebbéli jóindulatát másfelé, hol igazán szükség van arra. Csodálatos, hogy Mátray Gyula kifinomodott ízlése nem ütközött meg a «Vadászat» azon czikkein és ténykedésein, melyek a «Nimród Vadászlap» kifogásolt közleményét provokálták! Nagyon örülünk, hogy az ügy a bíróság elé került, hol mi kerestük különben is már elõzõleg igazunkat. Ott majd sok mindent megmondhatunk és okiratokkal bizonyíthatunk, miket nem akartunk olvasóink ezrei elé vinni. Ezek elõrebocsájtása után örömmel konstatálom, hogy a «Vadászat» már próbál szakdolgokkal is foglalkozni, mert eddig nem igen tette azt, hanem hol nagyszerû külpolitikai terveit tárta bámulói elé (pl.: legyünk Anglia gyarmata); majd korszakalkotó klimatikus és mezõgazdasági fölfedezésekkel gazdagította hívei tudását (pl.: nekünk tropikus fensíkjaink vannak, hol kakaó, tea, kávé stb. teremne). Citáljak még többet!? Jómagam nem hiszem, hogy Mátray uram jóízlése térítette volna e jobb irányba a «Vadászat»-ot, hanem az, hogy a «Vadászat» szerkesztõje kezdi észrevenni, hogy neki nem szabad minden és hogy a támadottak is tudnak visszaütni és mint látni fogjuk, alaposan. Kittenberger Kálmán