| 1921 július | Írta: Dr. Mándy Lajos. A Nimród 1921. évf. 6. számában h. Gothard Sándor egy hozzá intézett kérdésre válaszolva, röviden foglalkozik azzal a témával, hogy lehet-e következtetni egy serétesfegyver kitûnõ terítésébõl hasonló átütõképességére? A válasz nem eléggé határozott, még kevésbé megindokolt s a téma egyáltalán nincs kimerítve. Miután e kérdés, gondolom, érdekes és fontos általában mindenkire nézve, ki serétesfegyverrel bánik, tisztázásához én is megkísérlem hozzájárulni. Mielõtt az átütõképesség és terítés — én találati percentnek (75 cm kör, 35 m) fogom utóbbit nevezni míg a terítést, mely kifejezéssel a serétszemek elhelyezését (groupement) kívánom nevezni, külön fogom érinteni — közti kapcsolattal foglalkoznék, vizsgálom elõször azon tényezõket, melyek az átütõképességet, illetõleg a találati percentet befolyásolják. Az átütõképességrõl — ölõerõ, brand stb., — régebben misztikus fogalmaik voltak az embereknek, babona vette körül, megmagyarázhatatlan erõk szerepét sejtették. Nagyapáink titokzatos hite némileg még ma is kísért, ma is lehet hallani, hogy egy vagy másik puska, tudja Isten miért, hihetetlen mérgesen öl! Az átütõ-, ölõerõ semmi más, mint serétsebesség. Minél nagyobb sebességgel találják a serétszemek a célt, annál nagyobb átütõerõvel hatnak arra. A sebesség függ a csõtõl és a tölténytõl, e kettõ közt fennálló viszonylattól; foglalkozom elõször a csõvel, amikor minden követelménynek megfelelõ normál töltényt tételeznek fel, azután megfordítom a dolgot, vizsgálni fogom a töltény szükséges tulajdonságait, normál csövet véve, végül a kettõ egymásközti viszonyával. Az átütõerõ, vagyis serétsebességre nézve teljesen közömbös az, hogy a csõnek milyen — koncentrikus, szûkített stb. — furata van, következéskép az is hogy mennyi a találati percent. A kellõ serétsebesség eléréséhez szükséges, hogy: a csõ elegendõ hosszú legyen ahhoz, hogy a lõpor teljesen elégjen, a kifejlõdött gázok sebességüket a lövedéknek teljesen átadják; ennél már hosszabb ne legyen; a csõ fala minél simább legyen, hogy a lõporfojtás a hüvelybõl kilépve, s e pillanat alatt is, mindvégig teljesen tömítve haladjon végig a csövön, a gázokból semmi azáltal, hogy azok a fojtás mellett elõretörnek, a lövedék sebességére nézve veszendõbe ne menjen. Ebbõl következik már, hogy egy koncentrikus, megfelelõ hosszú, megfelelõ anyagú, készítésû stb. csõbõl megfelelõ porral, a csõ belvilágánál mondjuk 0.30 mm-rel nagyobb átmérõjû jó fojtással van leszorítva, kilõtt megfelelõ súlyú és minõségû serétoszlopból — ha kétségkívül nem is fog annyi serétszem a kritikus körbe jutni, mint más csõfuratok alkalmazása mellett, azon serétszemek, melyek találni fognak, a legnagyobb átütõerõvel fognak bírni; az ilyen fegyvernek kis találati percentje, de nagy ölõereje lesz. Ha kisebb távolságra, mint 35 m-re lövünk, a találati percent is jobb lesz a nagy ölõerõ mellett. Az ilyen puskákat nézetem szerint nagyrészt érdemtelenül — azért érdemtelenül, mert elõnyük, hogy nincs meg náluk az összehordó csövekkel járó szükséges rossz: a «mag» — az újabb szûkített furatú puskák nagyon leszorították a vadászok állandó kielégíthetetlen kívánsága folytán: mindig messzebb és messzebb lõni; Angliában még ma is készülnek központi furatú puskák. A lövésnek a vadra gyakorolt
hatása a sebességen kívül attól is függ,
hogy hány serétszem találja azt. Ha el tudjuk érni
azt, — és ezt már a furattal — hogy minél
több serétszem találja a vadat a sebesség megtartása
mellett, a hatás annál kielégítõbb
lesz. Kezdem a lõporfojtásnál,
ez a lelke az egésznek; a szivattyú nem mûködhet
jól, ha dugattyúja nem zár, nem tömít
tökéletesen. A serétfojtásnak tehát oly
vastagnak, hosszúnak, rugalmasnak kell lennie, hogy megindulásától
kezdve, a kónuszon áthaladva, a csövön mindvégig
tömítsen. A rossz fojtás a legkülönbözõbb
kalamitások okozója. Mint láttuk, már magában
véve az, hogy tökéletlen tömítés
esetén a lõporgázok egy része veszendõbe
mehet, a sebesség tehát átütõerõ
rovására megy. A fojtás mellett a serétoszlopba
hatoló gázok a szemeket összezavarják, különbözõ
lökéseket adhatnak egyes szemeknek, egyesek deformálódását
okozhatják. A lövések szabályosságát
hátrányosan befolyásolja e gázveszteség,
mert a sebesség lövésrõl-lövésre
változik. E pontnál újra utalnom kell arra, hogy a magas találati percent mennyire nem involválja eo ispo a jó átütõerõt. A töltési arány nagyobbításával a találati percentet emelni lehet, miközben az átütõerõ csökken, tehát a kettõ dyametral halad. Kitûnõ találati percentet adó magas töltési aránnyal (kevés por, sok serét) töltött speciális agyaggalamb töltények ölõerejét nem találtam kielégítõnek. Agyaggyalambhoz természetesen nem is szükséges nagy átütõerõ, fõ a sûrû lövés. A lõporral nem foglalkozhatom, az egy egész külön nagy studium. Tárgyammal összefüggõen csak annyit, hogy a töltött mennyiség adjon kellõ kezdeti sebességet, ez a postulatum már az elõbbiekben benne van. A serét kemény, kellõ specifikus súlyú, igazán gömbölyû, sima és egyenleges legyen. A serétfojtás könnyû, vékony kemény lemez legyen, hogy minél kevesebb zavart okozzon a kirepülõ serétraj közt. A becsavarás tartsa szilárdan össze az egész töltést. A hüvely tömítsen, feladatának, hogy lõporgázak visszafelé ne illanhassanak, feleljen meg. E közismert dolgokat bár futólag, de érintettem a teljesség kedvéért; az ölõerõ szempontjából fontos az, hogy olyan és annyi lõpor legyen a töltényben, hogy a serétoszlopnak megfelelõ kezdeti sebességet tudjon adni, a hüvely hátra-, a serétfojtás elõrefelé gondoskodjék arról, hogy a kifejlõdõ lõporgázak tényleg teljesen a lövedék sebessége érdekében használtassanak fel, a serétrajt repülésében semmi se zavarja, a serétek sima gömbölyûségüket õrizzék meg, hogy kezdeti sebességükbõl a cél eléréséig minél kevesebbet veszítsenek. Megállapítva az eddigiekben, hogy mely tulajdonságai a csõnek és a tölténynek garantálják a jó átütõerõt, látjuk, hogy e két faktornak össze kell illeni, más szóval, vagy a csõ gyártásánál kell egy bizonyos kereskedelmi töltényt alapul venni (miután nincs teljes egyenlõség), vagy ha a csõ nem így készült, vagy nem ismeretes mily töltényhez, a csõhöz kell a töltényt megválasztani, vagy megszerkeszteni. A teória fényes, de szomorú beigazolását tapasztaltam idén télen. Browningommal, mely elég jól szokott ölni, nem egy, de négy lövéssel sem sikerült a nyulakat leteríteni. Pedig a találati percent jó volt: a hosszasabb hajsza után elfogott és lebunkózott beteg nyulak bõre alatt feltûnõen sok serétszemet állapítottam meg. A töltényben mindaz, ami számít, fojtás, por, töltési arány, serét, minden rossz volt. Azt is tapasztaltam, hogy ily töltény-viszonyok mellett gorombább serét alkalmazásával némileg lehet segíteni a bajon és emellett a távolság rövidítésével! Áttérve tárgyam második
részére, a találati percentet befolyásoló
faktorokra, elõre kell bocsátanom, hogy csupán a
csõ belsõ falával kívánok foglalkozni.
A találati percentre oly sok minden egyéb faktornak van
befolyása, hogy azokat csak akkor meríthetném ki,
ha az egész puskagyártással foglalkoznék;
ez most nem célom s a kérdés tárgyalásához,
melybõl kiindultam, nem szükséges; a csõfuraton
kívül szerepet játszó faktorokat elhanyagolom. A találati percent magasságából nem következik a nagy átütõerõ, sõt, mint láttuk, amennyiben azt a töltési arány nagyobbításával érjük el, utóbbi rovására mehet. Ugyanez áll azon esetben is, ha a magas találati percentet a furat alakításával célozzuk elérni; ennek ugyanis módja nemcsak a csõ végének szûkítésében áll, hanem a csõ bõvítésében a tölténykamra felé, illetõleg az elõtt, ami a regulirozásnál történik. Ügyes puskamûvesek a «fall» és a csõkónusz nyújtása, bõvítése által tényleg bámulatosan tudják a percenteket kormányozni. Ezáltal azonban egy bizonyos határon túl az átütõerõ gyengül s így kapjuk a magas percentet és rossz ölõerõt, mert a fojtás a csõnek nem minden pontján tömít. Így magyarázható meg a Gothard által felhozott regulázási eset. Ily esetben aztán lehet nagyobb átmérõjû, vagy hosszabb lõporfojtással az átütõerõt korrigálni, természetesen csak bizonyos fokig, aminek határt szab a hüvely belvilága, illetõleg hossza. Terítés és találati percent között már szoros a kapcsolat: a choke bore-al velejár a «mag», ez a szükséges rossz, bár láttam igen magas percentet lövõ csöveket is mag nélkül teríteni, igen kiváló mesterek gyártmányait, melyek choke-bore jelzéssel voltak. Holland & Holland a háború elõtt «new-bore»-al kezdte készíteni puskáit, s azt állította, hogy mag nélkül lõttek. Ilyeneket nem volt alkalmam látni; elõbbieknél a choke-kónusz nyujtottabb, mint rendesen. A furat oly alakítására kell törekedni, hogy az a koncentrikus furat egyenletes terítésének megtartása mellett adjon magasabb találati percentet, sûrûbb lövést. Összefoglalva az elõadottakat, a Godhardnak feltett kérdésre a következõkben lehet felelni: magas találati percent csak annyiban emeli az ölõerõt, amennyiben több serétszem ugyanazon energia mellett nagyobb hatást tesz. Mindkét tulajdonsága a puskának függ a csõ és töltény összehatásától. Az a puska lõ magas percenttel jó ölõerõvel, amelyiknek csöve úgy van fúrva — egyéb még közremûködõ faktorokat, mint már említettem, ezúttal mint nem szorosan a kérdéshez tartozókat kikapcsolva — hogy a serétrajt összetartja, a lõporgázok minden energiáját a lövedék sebességének megadásához biztosítja, és ha az ilyen csõbõl olyan töltényt lövünk, amely viszont úgy van választva, hogy lehetõvé tegye, hogy a csõ ezt teljesítse is. A vadásznak tehát szem elõtt kell tartania, hogy vagy kereskedelmi töltényt lõjjön s akkor puskája egy bizonyos fajta ilyen töltényhez legyen konstruálva — a háború elõtt jobbra való fegyvert már így is szállítottak, — vagy maga laborálja a töltényét, akkor tegye azt a gyáros utasításai szerint, vagy kísérletezzen, ameddig megtalálja a helyes töltényt. A gyáros pedig tartsa szem elõtt, hogy lehetõleg maradjon a normális, közepes dimenziók határain belõl, hogy csöve lehetõleg minden normális jó tölténnyel öljön; egyébként bazirozza gyártását egy valamely jó kereskedelmi töltényre, mellyel puskája az igazi teljesítményt adja, s erre vevõi figyelmét hívja fel. Ha a csövek, hüvelyek, fojtások dimenziói tekintetében egységes megállapodások létrejöhetnének s ezen dimenziókat a gyártásban betartanák, sok kalamitástól lennének a vadászok megóva. |