1921 május

A SÖRÉTES FEGYVER ÁTÜTÕKÉPESSÉGÉRÕL. Írta: Gothard Sándor. Lehet-e minden esetben következtetni egy sörétfegyver kitünõ terítésébõl hasonló átütõképeségérõl? Ez az összefoglalt kérdés a következõ formában érkezett hozzám szakvélemény adása végett: «Egyik vadásztársam azt állította, hogy van birtokában egy 12-es öbü sörétes galambfegyver, mely elsõrendû lõképességû, elannyira, hogy 50 lépés lõtávolból a 75 cm körbe 80—85% találatot ad, terítése pedig egészen egyenletes. És hosszabb tapasztalata mégis azt bizonyította, hogy ez a kitünõ fegyver nem elég «mérgesen öl», a nyúl nagyrésze elmegy, vagy csak nagyobb távolságban fordul fel. Vadásztársam azt állította, hogy e kellemetlen tulajdonságnak a csõfúrásban van az oka. Én (a kérdést tevõ), azt állítottam, hogy tudomásom szerint a jó terítés és kellõ összehordás egyúttal garanciája a jó átütõerõnek is, tehát szerintem a hiányos ölés jelenségét inkább a most nem éppen megbízható lõszerekben kell kerensni. Állításommal szemben azonban úgy egy-két vadásztársam, mint egy szakavatott puskamûves is, azt állították, hogy a rossz átütõerõ oka csakugyan a csõben is kereshetõ, és nincs kizárva, hogy a lusta átütõerõ oka a csõfúrás valamely hibája. Kérek ezen kérdésben megindokolt szakvéleményt» Eddig a kérdés, melyre lehetõ alaposan igyekszünk szakvéleményt adni. Általános szabályként elfogadható azon tétel, hogy a kitünõen terítõ fegyver a legtöbb esetben jó átütõerõvel is bír. A gyakorlat legalább is ezt mutatja. A háború elõtti boldogabb idõkben, mikor a sörétfegyver-ipar aranykorát érte, amelyet elérni talán egy emberöltõ alatt sem fogunk megint, tapasztalatunk az volt, hogy a terítésben igen kiváló fegyverek túlnyomó számban igen jó penetrációval is bírtak és nagyon jól bevállottak. Annakidején hosszabb cikket írtam errõl az akkori «Vadászlapban», melyben egy különleges esetrõl számoltam be, mikor egy igen gyenge terítésû fegyvert hoztunk 80%-os terítésûre, de emellett ez a fegyver átütõképességét majdnem a hasznavehetetlenségig elvesztette. Akkor már ismert tény volt az, hogy egy fegyver terítését és így találó percentjét tetemesen emelhetjük azáltal, ha a csõ belsejét a kamara felé kitágítjuk. Néha közvetlenül a choke-furat mögötti tágítással (kireszelés, kicsiszolás) is emelhetjük a találószázalékot. De ez bizony sokszor problematikus értékû. Több százra menõ fegyverek egyenként való kipróbálása és belövése vitt arra a tapasztalatra, hogy egyik mesterem fegyverei terítés dolgában általában felülmúlták a másik mesterét, mert ez az X mester nem adott ki kezébõl fegyvert addig, míg az jól nem terített. A másik Y mesternek csõfúrása pedig éppen mérgesen ölõ tulajdonsága miatt lett mindenek felett híres, holott ez az Y mester nem fordított akkora gondot a túlmagas találópercentre, de a gyakorlatban fegyverei jobban bevállottak, mert mérgesen ölõk voltak és a januári nyulak sem kecmeregtek a puskás elõtt, ha jól voltak találva. Ma ilyen dolgokban igen nehéz véleményt mondanunk, mert tényleg áll az, hogy a mai 10 koronás patron se az, ami volt a háború elõtt a 12 filléres patron. És ha megindul is a várva-várt fegyveripar és kereskedelem, nem lesz módunkban a fegyvert úgy kipróbálni, mint régenten, mikor egy délelõtt ellõttünk jó néhány száz patront, ugyanannyi nagy ív papírra, amit ma legjobb akarattal sem lehet tenni, míg a viszonyok meg nem változnak. Ezuttal nem akarunk a feltett kérdésen túlterjeszkedni, a kérdést magát pedig kimerítettük.