ÖRÖKSÉGÜNK 1913–1948

1921 november

OROSZLÁNOK A VASÚTI ÁLLOMÁSON.
Írta: Kittenberger Kálmán

«The Daily News» okt. 25-iki számában olvastam a következõ, Nairobiból (British-East-Africa fõvárosa) beküldött hírt :
«Mikor az ugandai vasút egyik állomásához érkezett mult héten a személyvonat, észrevették, hogy az állomás személyzete eltünt és ezek helyét három oroszlán foglalta el. Egyik oroszlán az étteremben, a másik a telegráf-hivatalban és a harmadik a perronon foglalt helyet. A mozdony több éles füttyére az oroszlánok eloldalogtak és félóra mulva elõkerült a személyzet is, kik az oroszlánok elõl egy állomáshoz távolabb esõ épületben kerestek menedéket.»

Eddig a hír! Hogy egészen így történt-e az eset, azt nem merném állítani, bár sok ilynemû igaz históriát tudok ugandai vasút mellõl. A «The Daily News» ezen hírével kapcsolatban elmondok egyet-mást az ugandai vasútról.

Az úgynevezett ugandai vasút Mombasából indul ki és egész Port-Florenceig (bennszülött neve Kisumu), tehát Victoria-Nyanzához vezet. Mikor e vasútvonalat építették (kb. 25 év elõtt), az oroszlánok egyes helyeken sok embert pusztítottak el. Nevezetesen egész hirhedtté vált a tsávói emberevõ oroszlán, melynek áldozatai százon felül voltak és emiatt a vasutat építõ indiai kulik már-már abba akarták hagyni a munkát. Ezt az emberevõt Major Patterson lõtte le, ki a tsavói oroszlán históriáját könyvalakban is megírta. (A könyv címe : Man eater of Tsawo.)

De máshelyütt is garázdálkodtak a vasút mellett emberevõ oroszlánok. Híressé vált az az eset, mikor négy vadász egy nyilt pályára kitolt vasúti kocsiban lesett egy emberevõ oroszlánra. A vadászok elszunnyadtak és ezalatt az emberevõ közéjük ugrott és egy angol vadászt a vasúti kocsi ablakán át — elhurcolt. E borzalmas vadászhistória két hõsét személyesen ismertem is...

Elsõ afrikai expedicióm alkalmával Kilima-Ndjaróhoz menet megnéztem a voi-i temetõben eltemetett O'Harra mérnök sírját, kit az oroszlán sátrából cipelt ki. Az áldozat felesége belekapaszkodott férje karjába, s így próbálta a bestia hatalmából kiszabadítani, de hiába... Itt meg kell jegyeznem azt is, hogy az ugandai vasút tisztviselõi és személyzete (kivétel a magas állásuak) indiaiak, kiket igazán nem bánt a bátorság. Egy ilyen «babu»-val (indiai hivatalnok, írnok) történt meg, hogy mikor egy hajnalban a jegykiadó ablakon kinézett, egy oroszlánt látott a váróteremben. Persze azonnal bezárkózott a halálra rémült «babu» és adta fel a szállóigévé vált telegrammját : «Lion. Help. I am eaten.» (Oroszlán. Segítség. Meg vagyok éve.)...

Aki gyakran utazott az ugandai vasúton — pedig vagyunk ilyenek jó egynéhányan csonka Hazánk területén — az többé-kevésbé mind látott a vonatról oroszlánt. A harmadik expedicióm alatt Simba állomás közelében magam is láttam egy elég jó sörényes hímet, alig hatvan lépésre a vonattól nehézkes galoppban elvágtatni. Persze nekünk most az ugandai vasút és vidéke elérhetetlen terület. Az angolok be nem engedik a volt ellenséges államok alattvalóit. Pedig kár nekik ily törvényeket hozni, mert úgyis távol tart minket ezekrõl a vidékekrõl a mi hihetetlenségig lerontott valutánk.

 

2004. október 8.