1921 március

TUDOMÁSUL. Gy. Takách Gyula az õ szerkesztésében megjelenõ Vadászat címû lap februárius elsejei számában azt írja, hogy a Vadászlap megszünt — és cikkét így végzi: «A keresztény nemzeti irányzatot is veszteség érte. Eddig két keresztény nemzeti irányú vadászujságja volt az országnak. A «Vadászlap» megszüntével már csak a mi (értsd: õ) tartjuk kezünkben Rákóczi Máriás lobogóját. Bizunk a magyarok Istenében, hogy a mi kezünkbõl nem fogja kiütni a «liberális konkurrencia». (Ez, az eddig Takáchiádákból következtetve, persze mink volnánk, hisz kívülünk más «konkurrencia» nincsen). Nos, tisztelt olvasóink, Önök jól tudják, hogy a «Vadászlap» nem szünt meg, hanem fuzionált a «Nimród»-dal, mint ahogy a régi «Hubertus» is fuzionált a volt «Országos magyar vadászati védegylet»-tel. Az összeolvadt két vadásztestületnek így ugyanaz a kettõs címû hivatalos lapja van és hogy ez a lap minél jobb lehessen: a mostani nehéz idõkben az anyagi erõk és a szellemiek is egy táborba vonattak. ez történt közérdekbõl és ezt hivatalosan tudtul adtuk. Olvasta ezt Takách Gyula is; de mi az az õ lelkiismeretének, hogy az igazmondás gondos kerülésével elparentálja a «Vadászlap»-ot, amely pedig mint «Nimród-Vadászlap»-nak korábbi megosztottságában is keresztény nemzeti irányú hivei, mint amióta Takách Gyula ezt a magasztos eszményt a saját üzleti érdekei cégéréül profanálni nem átallja. Hogy hogyan értelmezi Takách Gyula ezt az eszményi irányzatot, annak a dokumentálásaképen közöljük itt egy hirdetõt fogdosó levelezõlapját, amelyet a címzett küldött be nekünk; s amelyre mink mindmostanig ügyet sem vetettünk — a béke érdekében. A levél eredetijét bárkinek készséggel megmutatjuk. Szövege így szól: «Becses hirdetését a Nimród zsidó vadászlapban olvasva: küldöttünk becses címére ker. nemz. irányú lapunkból egy mutatványszámot. Ha ebben hirdet: akkor már sehol nem kell hirdetnie, mert a mi lapunk havonta kétszer 4500 példányban lesz nyomva; tehát kétszer annyian olvassák, mint a Vadászlap-ot és a Nimród-ot együtt. Hirdetési tarifával parancsára szolgálunk. Teljes tisztelettel Vadászat szerkesztõje Gy. Takách Gyula. Új cégeknek nagyon szükséges a hirdetés, hogy a vadászok megösmerjék!» Ime ki dolgozik «liberális konkurrenciával?» — úgy értelmezve ezt, ahogy a Takách értelmezi. Ami végül azt a szent zászlót illeti — mink a mi hazafiságunkat nem a szájunkon hordjuk, hanem a szivünkben és nem profanáljuk vásári nagydobra ütéssel. A keresztény nemzeti irány nekünk nem üzleti reklám, hanem eszmény, melyet szájaskodó lejáratásnak prédául nem dobunk. Hogy kik vagyunk, azt a tetteink mondják meg. A tettei jellemzik Takáchot is.