| 1921 április | ||
A Nimród 1916 november 20-ik, 33-ik számában Thuróczy Tibor pendítette meg az eszmét, hogy a régi híres magyar sárgavizslák tenyésztését fel kellene karolni. — Követte ezt több más cikk. Ezek s az ezek folytán megnyilvánult közóhaj volt az egyik alapja annak, hogy a mozgalom testet öltött. Egyik alapja! A másik az volt hogy az elmúlt évek szomorú eseményei daráca megingathatatlan hitünk az, hogy Magyarországon a vadászat ügyének vissza kell emelkednie arra a magaslatra, amelyen volt, sõt azt túl is kell szárnyalnia, ha nem is egyébért, már csak azért is, mert a mayar államnak feltétlen szüksége leend azokra a sok-sok milliókra, amelyet a vadászat okszerû kezelés, óvás, kímélés mellett haszonbérekben s egyéb bevételek alakjában akár az államnak, akár a községeknek hoz! A magyarsárgavizslák múltjából érdekes a felemlítésre, hogy Márffy Emil kaposvári földbirtokosnak az 1862–1869 években volt ilyen vizslája. Kapotsfy Béla ny. kaposvári árvaszéki ülnöknek pedig az 1858. évben. Mindkettõ aranysárga színû, a mellén s a lábfejeken fehér volt, kitûnõ orral nagy vadászati és elhozási szenvedéllyel rendelkeztek. Hogy pedig milyen kiválóak és értékesek voltak, erre két példát hozok fel. Polák Ferenc fõerdész barátomtól tudom, hogy neki egy Somogymegyébõl vett kanja volt a 80-as évek elején, amely kisvadra elsõrangú volt, sõt ha akár szarvas, akár disznó gyenge lövést kapott, rövid idõn belül megállította, állítás közben ugatása hangos és kitartó volt. Ezért a vizsláért adott Kund Béla híres somogyi vadász — aki Indiában több tigrist lõtt — egy kitûnõ hannoveri vérebet, egy gyönyörû fajtenet és 400 forintot. Micsoda pénz volt ez akkor! Bakó László földbirtokosnak 10–12 évvel ezelõtt volt egy híres sárgavizslája, melyet õ maga idomított, ezért ígért egy földbirtokos két ökröt. Persze hiába. Kynologia, vizslaverseny, ebkiállítás terén bennünket még Oroszország is megelõzött. Így aztán ezt a vizslafajtát is — hasonlóan az importált angol és német vizslákhoz — Magyarországon nem tenyésztették okszerûen. Restek voltak párosítás végett megfelelõ kanhoz küldeni s így megtörtént, hogy ír setterrel, német vizslával eresztették össze, sõt az sincs kizárva, hogy felügyelet nélkül hagyva, kuvasz is jutott szerephez. Ezek dacára a felkutatott anyag nagy része megtartotta a fajtajellegeket s több esetet tudunk, ahol más fajjal kereszteve a kölykek túlnyomó része úgy alak mint szín tekintetében sárgavizsla lett. Amikor a több oldalról megnyilvánult óhajnak megfelelõleg a Magyarvizslatenyésztõk Egyesülete megalakult, a siker alapfeltételét képezõ fajtiszta tenyésztést, annak ily értelemben való irányítását vette programmjába. Az eddig felkutatott anyag törzskönyvezve van. Az Egyesület csakis olyan tenyésztõk által tenyésztett kölykeket ajánl megvételre, csakis olyanok mellett nyújthat erkölcsi garanciát, s csakis olyan kölykekre ad ki törzskönyvi kivonatot, amelyek az okszerû tenyésztés elvének szigorú alkalmazásával lettek tenyésztve. Pontos adatgyûjtést kezdett az Egyesület abban a tekintetben is, hogy az egyes párosításokból milyen egyedek származtak s a Törzsönyvezési Bizottság ennek különös figyelembevételével állapítja meg, hogy melyik nõstényt, melyik kannal kell párosítani, s ha valamelyiknek vére a másikéhoz nem illik, nem alkalmas, azok más nõstényekkel való párosításra fognak szorítkozni, esetleg azokat a tenyésztésbõl egészen ki is vonjuk. Az Egyesület a közérdekû cél szolgálatában csakis a tenyésztésbe szól bele, azt, hogy a tenyésztõ milyen árban adja el a vizslakölyket, kiki maga állapítja meg. Az állatnemesítés terén világhírnevet szerzett angol tenyésztõk a maguk ló-, juh- és vizslatenyésztésükkel éppen azért értek el oly kiváló, sõt egyedülálló eredményeket, mert a tenyésztésben csakis az erre mindenképpen méltó egyedeket juttatták szerephez. Ha tehát egy megfelelõ kan esetleg nagyobb távolságra van, nem szabad sajnálni azt, hogy a nõstényt megbízható kísérõvel a kanhoz esetleg távolabb küldjük, mert ha valaki azt óhatja, hogy az ilyen kiadásai megtérüljenek, elismert, versenyen kitûnõnek bizonyult vizslája után elérendõ vételárba eloszthatja ezeket a kiadásokat. Csalódás lenne azonban osztályrésze annak, aki azt hinné, hogy ilyen elismert vizsla után származó kölykök tanítás nélkül használhatók vadászatra. A leghíresebb, s a többszörös versenynyertes pointerek és setterek ivadékait szintén tanítani kell, s aki azt akarja, hogy vizslája képességeit az õ rendelkezésére érvényesítse, Fónagy József vagy Kerpely Béla könyveinek alapos tanulmányozása s az elveknek erõs akarattal való következetes alkalmazása mellett kell, hogy idomítsa vizsláját. Magyarországon a vizslakérdést a külföldi anyag esetleges importálásával megoldani nem lehet. Kiváló, tenyésztésre méltó anyagot külföldrõl még évekig nem lehet horribilis drága pénzen sem kapni, mert a vizslaanyagnak Németországban is óriási pusztításban volt része. Az Egyesületnek nemcsak az a célja, hogy a magyar vadászoknak vizslákat teremtsen, hanem hogy kitenyéssze a régi híres sárgavizslát, állandóvá tegye a fajtajellegeket s a kiváló vadászati alkalmasságot minden késõbbi generációnál. Csakis vadászaton használt, s vadászatokon és versenyeken kiválóságot mutatott vizslák után nevelendõ anyag lesz az, amelynél a vadászati képességek teljesen lényeges, elmaradhatatlan tulajdonságokká válnak, s Darvin örökbecsû mondatai szerint «ami gyakoroltatik, fejlõdik». Az utódok finomabb orrot, nagy vadászati szenvedélyt s tanulékonyságot örökölnek, s csakis az így tenyésztett vizslák lesznek azok, amelyek megfelelõ idomítás után fáradhatatlanul, szenvedéllyel, örömmel végzik azt a nekik is kellemes munkát, hogy képességeiknek, tudásuknak legjavát szolgáltassák uruknak, õk, a hûséges vadásztársak! Dr. Polgár Kálmán. |