BÖLÉNYTELEPÍTÉS
Irta: Kittenberger Kálmán.

Mikor még a Kárpátok hegylánca övezte körül Hazánkat és még nem lettünk «Csonka-Magyarország», országunk híres volt vadállományáról. Kárpátok erdőkoszorúzta bércein tanyázott Európa legerősebb szarvasa, havasainkon voltak találhatók a világ legerősebb zergéi és hellyel-közzel nem voltak ritkák a nagy ragadozók, a medve, a hiúz, a farkas és a fogarasi havasok fölött néha-néha láthatta a vadász, a természetbarát, hogy hogy szállja hatalmas köreit a szakállas saskeselyű . . .
Európa országai között szinte vadászparadicsom számba mentünk, jóllehet alig száz év alatt három igen érdekes vad, a bölény, a kőszáli kecske és a hód teljesen kihalt Hazánk területéről.
Európa leghatalmasabb vadja, a bölény, régente Hazánk minden nagyobb kiterjedésű erdejét lakta. Régi feljegyzések szerint Mátyás királyunk idejében még Bakony rengetegeiben is élt. Újfalusi Sándor szerint 1762. évben a borgói Pláj-magaslaton lőtték az utolsó bölényt. Más adatok szerint még jóval később is voltak bölények Erdély ősrengetegeiben. Pl. Petényi szerint az utolsó bölényt 1815. évben ejtették el Udvarszékhelyen. Kőszáli kecskéről bár nincs biztos adatunk, de állítólag még 1815–17. években lőttek egynéhányat a fogarasi és árpási havasokban. A hód kiveszése már sokkal később történt. 1858. illetve 1865. évben is találtak még hódot országunkban.
Most hogy «Csonka-Magyarország» lettünk és az átkos béke megfosztotta Hazánkat területének gyöngyeitől, elveszett híres vadállományunk és — sajnos — már nem vagyunk vadászparadicsom. A sors különös kegyelméből még is van valamink, a mi nincs sehol máshol a világon: Állatkertünknek tisztavérű európai bölényei.
Mint azt a napilapokból is olvastuk, fölvetődött az az egészséges eszme, hogy az Állatkert európai bölényeiből egy párt a visegrádi koronauradalom bekerített erdejének egy húsz holdas elkerített helyére telepítsék ki. Ez a húsz holdas terület valóságos paradicsoma lenne a kiteendő bölénypárnak. Van abban soha ki nem apadó forrás, hűs dagonya, 3 hold dús füvű rét, szálerdő és sűrűség. Szóval minden, mi ahhoz szükséges, hogy ez az ősvad jól érezze magát és bizonyára jobban mint az állatkerti szűk és nem a legszerencsésebben megkonstruált helyükön, hol különben is hamarább beüthet közéjük valami betegség (pl. gümőkór) és hamarább érheti őket valami baj, mint a csendes erdők mélyén.
Természetesen a koronauradalom vállalná el az állatok téli etetését, gondozását és a legszigorúbb megőrzését.
Végtelenül örülne minden magyar természetbarát, ha a szép terv megvalósulhatna, mert bizony az Állatkert 5 megmaradt európai bölénye közül nagyon nagy kár lenne egyet is eladni. Ez most nemzeti kincs, mit föltétlenül meg kell őrizni.
Ha idők folyamán a bölények elszaporodnának, akkor is csak okkal-móddal kellene egyet-egyet a külföldi állatkerteknek átadni, nehogy tenyésztésre alkalmas állatokat adjunk ki kezeink közül, mert tudvalevőleg csak addig lenne az európai bölény óriási érték, míg tisztavérű állat sehol máshol nem volna a világon, csak nálunk.
Mi magyar vadászok és természetbarátok nagy érdeklődéssel várjuk a kitelepítés eredményét és reméljük, hogy egy-két évtized mulva a visegrádi erdők bölényeinek száma olyan lesz, hogy fennmaradásukat jóidőre biztosítottnak tarthatjuk.