Dr. báró Diószegi Dezső::
NYÚLBOTRÁNY!

A napilapokban olvastuk azt a hírt, hogy a földmívelésügyi miniszter bizonyára a való helyzet nem ismerése vagy hamis információ alapján egy külföldi érdekeltségnek 1500 — más lapok szerint 4000 — darab élő nyúl befogását és kivitelét engedte meg. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy élő nyúlak e befogása oly uradalmi területen van tervbe véve, mely területen a napokban tartottak nagy körvadászatokat, melyeken 4200 nyúl került terítékre export célokra, továbbá, hogy az élőnyúl befogásánál a kivitelre kerülő — tehát a hazai vadtenyésztésre elveszett—nyúlállomány mintegy 80%-a nősténynyúl.

Megállapíthatjuk, hogy ez a hivatalosan elősegített nemzeti vagyontékozlás a legkeserűbb érzelmeket váltotta ki a magyar vadászok egyeteméből, amely elvárja, hogy erre a nyúlbotrányra teljes világosság deríttessék, a tervezett kivitel megakadályoztassék s a legerélyesebben tiltakozik az ellen, hogy a hasznos vadállomány megmaradt roncsai egyesek üzletéhségének áldozatul essenek.

Mivel tudja a földmívelési minisztérium indokolni, hogy szükség van élő nyúl kivitelére? Mennyiben, hogy érdeke ez az országnak most, amikor halódó vadászat-gazdaságunk a legodaadóbb ápolást és felkarolást igényli mindenek részéről? Hiszen apróvadállományunk a forradalmak óta nem hogy javult volna, hanem évről-évre romlott. Ezt tudnia kell okaival együtt a legilletékesebb tényezőnek is és mert tudja is, annál érthetetlenebb, sőt valósággal rejtélyes előttünk, hogy a kivitelt engedélyezte és készséges udvariassággal az állami befogóháló-készüléket is az érdekeltség rendelkezésére bocsátotta. Az a kikötött bizonyos 15, illetőleg 10 %, melyet a hazai tenyésztés céljaira kell a vállalkozónak részben ármegtérítés ellenében átengedni, igen gyenge kozmetikai szer ennek a csúnya ügynek az arculatján.

Nekünk s velünk együtt minden hazafias, becsületes vadásznak, mióta a vadállományt tönkretették, mindig az volt az álláspontunk, hogy még lőtt vadat sem szabad az országból kivinni. Szolgálja ez kizárólag bent a népélelmezést, semmi szükség arra, hogy a nyúl árát az exportőrök oly magasra verjék, amelyet a belpiac nem bír el. Semmi szükség arra, hogy ezekkel az árakkal a vad még vehemensebb pusztítására ösztökéljük, csak azért, hogy az a bizonyos érdekeltség milliós üzleteket köthessen.

Ha annak a lapok által említett külföldi érdekeltségnek megkapargatnók a hátát, könnyen ráismernénk arra a nagyon is belföldi vállalatra, melyről napról-napra határozottabb formában rebesgeti azt is, hogy a mult évben szintén nagyobb mennyiségű élő nyulat szállított ki engedéllyel. Úgylátszik ez a vállalat annyira bizakodik mindenféle érvényesülni tudó összeköttetéseiben, hogy az élő nyúlnak rendszeres kiszállítását üzletkörének természetes programmjává avatta. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény, hogy Szegeden tekintélyes összegért nyúlbefogó-hálókat rendel. Rajta, szaggassák csak Hungária vérző testét tovább, egyszer majd csak felébred a magyar lelkiismeret, a magyar villámló harag… Mi továbbra is éber lélekkel virrasztunk a vadászat, vadállomány érdekei felett és kíméletlenül csapunk a kufárok hada közé …
… De várunk az illetékes minisztérium részéről a legsürgősebben most már olyan rendeletet is, amely nem csak a szarkák és tarkavarjak irtását szorgalmazza, és csőszpuskákkal foglalkozik, hanem az ilyen garázdálkodást is lehetetlenné teszi.

Az állam gerincében erős csontozatot képviselő magyar vadásztársadalom nevében pedig nyomatékkal arra kérjük a földmívelési minisztert, hogy a legerélyesebb intézkedéssel állítsa meg ezt a pusztító hadjáratot és torolja meg a lelkiismeretlenséget annyival inkább, mert épp e minisztériummal kapcsolatban sok mindent rebesgetnek vadászkörökben.

1922 december