A CIC PROGRAMJÁBÓL

Hadd mondjak néhány szót arról, minként végezzük a munkánkat. A CIC gerincét a bizottságok és munkacsoportok képezik, amelyek tudományos alapon igazolt tényeket gyûjtenek, egyeztetnek és ún. "javaslatok" formájában eljuttatják ezeket a kormányokhoz és a vadgazdálkodásra befolyással bíró szervezetekhez. Ezek a bizottságok/munkacsoportok szakterületekre bontva dolgoznak. Ilyen terület többek között a nagyvad, apróvad, trópusi vad, vándormadarak stb. de kulturális témákkal is foglalkoznak, mint pl. Vadászat a mûvészetben (egy Gasztronómia és vadászat nevû munkacsoporttal együtt), Hagyományos vadászat (ide tartozik egy újabban létrehozott magyar vezetésû munkacsoport a Vadászijászat), Vadvédelem és környezet (ugyancsak igen fontos népszerûsítõ tevékenységet folytat), és egy vadászatellenes kampányokra figyelõ munkacsoport, a Pro-Chasse. Egyik legígéretesebb és igen tevékeny munkacsoportunk a Young Opinion – szerte a világon ügyünkért lelkesedõ fiatal emberek a modern elektronika segítségével kommunikálnak és minden bizottságban ott vannak: õk a CIC jövõje!

Nemzeti szinten a CIC a vadászat globális érdekeit delegációkban képviseli. A delegációk önállóan és igényes kiválasztási eljárás során keresik meg és veszik fel tagjaikat, míg a CIC közgyûlése mint a legfelsõbb grémium, ezt a nemzeti döntést hivatalosan is tudomásul veszi.

A CIC intenzíven foglalkozik a vadászat "miért és hogyan" kérdéseivel. Etikai munkacsoportunk összeállította a felelõsségtudattól áthatott vadász magatartási kódexét (rend saját soraink között!), és azon dolgozik, hogy ezt a témát a világ más kultúrköreiben is megtárgyalják. Errõl a területrõl fejlõdött ki egy tevékenység, amely a Filozófia-fórum ideiglenes nevet viseli. Ide nem-vadászokat, antropológusokat, szellemi tudományokkal foglalkozó szakembereket, filozófusokat is meghívunk, hogy megvitassuk a vadászatnak, mint az emberré fejlõdés egyik elsõdleges összetevõjének kérdését. A téma nyilvánvaló: ha a vadászat kérdését csupán funkcionálisan magyarázzuk, tehát mint "a vadállomány szabályozását", akkor a vadászat ellenzõi végül is könnyen "dúvadirtókként" bélyegezhetnek meg bennünket – ez esetben ugyanezt a célt a puskával való szabályozás helyett a vadnál bevezetendõ "fogamzásgátlással" is el lehetne érni. Így tehát magunknak is tisztába kell jönnünk a vadászatnak, mint minden ember alapvetö tulajdonságának strukturális elõfeltételeivel (Kant Emánuel: Törekvés a források meghódítására!), és ezeket az összefüggéseket fel kell mutatnunk a nyilvánosságnak.

Hogy ismét a gyakorlati dolgokról beszéljünk, a CIC nemcsak trófea-kiértékelõ képletével szerzett magának nevet (a lényeg: az átlagos trófea az egészséges vadállomány tudományos mutatója a "világrekord" a természet szeszélye…). A CIC feltûnést keltõ, fontos projekteket hajtott végre. Egyebek között Iránban felfedezte és megmentette a dámvadat, visszavitte Mongóliába a kipusztult "takhi" vadlovat (már hallom a vadászat kritikusait: "hogyhogy, ezeket csak nem lehet lelõni…!") és további igényes projekteken dolgozik.·Fórumot biztosítunk a "világ veszélyeztetett vadásznépeinek", tehát azoknak az õsembercsoportoknak, akik még gyûjtögetésbõl, halászatból és vadászatból élnek. Ennek a világszerte alig 50 törzsnek (busmanok, pigmeusok, csukcsok stb.) az ügye a természet és a fajok védelmének során igencsak elsikkadt (mottó: természetvédelmi terület igen, de az Isten szerelmére, csak semmi helybéli vadász…).

S hogy ismét visszatérjünk Magyarországhoz: a magyar Mezõgazdasági Minisztériummal, a Soproni Egyetemmel, a török Erdõgazdálkodási Minisztériummal és az Isztambuli Egyetemmel karöltve támogatjuk Isztambulban egy új "Wildlife Management Education" nevû fakultás létrehozását. Ez egy kísérleti projekt, amelyet magyar barátaink
segítségével a világ más régióinak bevonásával is össze kívánunk kötni.

Végezetül külön ki kell emelni a CIC egyik új tevékenységét, ez a "Délkelet-európai CIC Koordinációs Központ". A magyar CIC-delegáció hathatós segítségével szlovén alelnökünk, Veljko Varicak kezdeményezése alapján, sikerült az egykori Jugoszlávia és a vele szomszédos országok valamennyi vadászszövetségét egy asztalhoz ültetni! Ma Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Macedónia az alábbi mottó jegyében dolgozik együtt szomszédaival: a vad nem ismer határokat. Így a CIC által kezdeményezett vadgazdálkodási programok során az emberek is egymásra találtak!

Dieter Schramm elnök