A CIC ALAPÍTÁSÁNAK RÖVID TÖRTÉNETE, MAGYAR VONATKOZÁSAI

A céltudatos vadgazdálkodás terjedése Európában és a vadászok közötti kapcsolatok elmélyülése már a századelõn felvetette az igényt arra, hogy a vadászattal foglalkozó szakemberek egy nemzetközileg is elismert fórumon keresztül érinkezhessenek. Ez a gondolat újfent felvetõdött az 1910. évi bécsi nemzetközi vadászati kiállításon, azonban ennek a megvalósítására csak az elsõ világháború után került sor. A brünni mezõgazdasági fõiskola tanára, Ing. Antonin Dyk már 1926-ban hangsúlyozta ennek az intézménynek a szükségességét, komolyabb lépések azonban e téren csak 1928-ban történtek, amikor is Maxime Ducrocq a francia Szent Hubertusz Klub elnöke és gr. Károly Lajos, nemzetközileg is elismert tótmegyeri vadgazda (akkor Slovensky Meder, ma Palárikovo, Szlovákia) már konkrét formában megfogalmazta egy nemzetközi hatáskörû intézmény megalapításának a gondolatát.

A feltevést tett követte, és 1928. november 26–28-ára összehívtak egy nemzetközi jellegû találkozót a dél-szlovákiai Érsekújvárba (ma Nové Zámky, Szlovákia), amelyre meghívták négy ország Csehszlovákia, Románia, Lengyelország és Franciaország vadászati szakembereit abból a célból, hogy részletesen megtárgyalják és konkrét formába öntsék Károlyi Lajos és Maxime Ducrocq felvetését. E terv kidolgozásának hátterében jelentõs szerepet játszott Károlyi Lajos bizalmas barátja, gróf Pálffy Pál is.

E szakmai találkozó az érsekújvári Arany Oroszlán szálló különtermében zajlott le, és ezen Csehszlovákiát Dr. Ing. Karel Siman, az állami erdõ- és mezõgazdasági vállalat vezérigazgatója és Karel Schmidt miniszteri tanácsos képviselte. A Szlovák Vadászati Védegylet megbízásából részt vett Dr. Josef Baar elnök és Pálffy Pál elnökségi tag. Románia megbízottja Nicolae Saulescu mezõgazdasági államtitkár volt, ill. a román uralkodó, I. Károly megbízottjaként Calimache királyi herceg vett részt a találkozón. Franciaországot Lederlin szenátor és Maxime Ducrocq képviselte. Legyelországot szintén magas szintû delegáció képviselte Niezabitowski mezõgazdasági miniszter személyében, Julian Ejsmond mezõgazdasági minisztériumi fõosztályvezetõ és Miktoszewski, az állami erdészet vezérigazgatója.

Az érsekújvári tárgyalásokkal párhuzamosan szûkebb körû, mintegy magánjellegû megbeszélések is folytak a tótmegyeri Károlyi-kastélyban, amelyben osztrák részrõ1 Károlyi barátja, Collorendo-Mansfeld Rudolf és magyar részrõl Nemeskéry Géza vett részt. A tárgyaló felek kidolgoztak egy konkrét javaslatot a nemzetközi vadászati szervezet megalapítására, felvázolták annak a feladatkörét, alapszabályait, és megállapodtak már az elnevezésében is: Conseil International de la Chasse, CIC Nemzetközi Vadászati Tanács. Mindezt írásban is lefektették az ún. Újvári nyilatkozatban, amelyet a "hivatalos" kiküldöttek alá is írtak. Egyben létrehoztak egy 11 tagú elõkészítõ bizottságot, amelynek a feladata volt kidolgozni a részleteket, és ezeket elõterjeszteni a tervezett alakuló közgyûlésre. Csehszlovákiát ebben a bizottságban Pálffy Pál képviselte.

Ennek a "sorsdöntõ" újvári találkozónak mintegy folytatásaként, az Újvári nyilatkozat értelmében 1930. november 6–9-ére hívták össze Párizsban az alakuló közgyûlést, amelyet a Francia Köztársaság külügyminisztériuma a diplomáciai protokoll szabályai szerint készített elõ és hívta meg az országok (23 állam) képviselõit. Az alakuló közgyûlés fölött védnökséget vállalt a Francia Köztársaság akkori elnöke, Gaston Dumerque. Ma ezt a dátumot fogadjuk el a CIC megalapításaként.

Károlyi Lajos – részünkre ma már ismeretlen oknál fogva – ezeken a hivatalos eseményeken személyesen nem vett részt, és az õ elképzeléseit ill. javaslatait mindenhol barátja, Pálffy Pál tolmácsolta, aki egyben a CIC nagyválasztmányában Csehszlovákiát egészen 1938-ig képviselte. A második háború után pedig a CIC tevékenységében aktívan részt vett egészen az 1972-ben bekövetkezett haláláig.

A hálás utókor viszont nem felejtette el Károlyi Lajos kezdeményezését a CIC megalapítása terén, és ezért a Szlovák Vadász Szövetség az újvári találkozó 70. évfordulójára, 1998 novemberében egy nemzetközi jellegû szimpoziumot szervezett Nové Zámkyban (Érsekújvár, Szlovákia), amelyben hangsúlyozták Károlyi Lajos, Pálffy Pál és a Szlovák Vadászati Védegylet szerepét a CIC megalapításában. Ebbõl az alkalomból a CIC akkori elnöke, Dr. Nicolas Franco emléktáblát avatott fel a tótmegyeri volt Károlyi-kastély falán, amelyen francia és szlovák nyelven az alábbi szöveg emlékeztet e jelentõs eseményre: L'idée le la fondation de la CIC est née ici. Itt született a CIC megalapításának a gondolata, 1928–1998".

A leírtakból is kitûnik, hogy Károlyi Lajos nemcsak szívvel-lélekkel volt vadgazda és vérbeli vadász, hanem mindenben a szívén viselte a vadászat, a vadgazdálkodás és az európai vadászati kultúra sorsát, aminek kiteljesedése éppen a CIC megalapítása volt. Amikor ezt a gondolatot 1928-ban felvetette, és amikor 1930-ban a CIC alapító közgyûlésén 23 állam képviseltette magát, senki sem gondolta volna, hogy ez a nemzetközi hatáskörû intézmény 70 éves jubileumán már 75 állam tagságát könyvelheti el, és a természetvédelemben, fõleg pedig a vadvédelemben ilyen nemzetközi tekintélyre tesz szert. Amikor pedig a CIC központi irodájára Budakeszire került, minden magyar vadásznak szívbéli kötelessége fejet hajtani az elõtt az ember elõtt, akinek az elméjébõl, ill. a szívébõ1 pattant ki az ötlet a CIC megalapítására.

Forrás: Molnár–Csõre–Nyúl: VADÁSZÉLETEK