MÁROK TAMÁS:
A „GYÖNGE” KIS 222-ES

Gondolom, a ballisztika korifeusainak már a cím miatt megremeg a bajszuk, hisz a megcélzott kaliber precízen: ".222 Rem." Kifogásukra kétféle válasz adódik. Az egyik, hogy nyugodjanak meg, igazuk van. A másik, hogy az igazuknak szinte semmi értelme nincs, hisz ebben a kategóriában nincs másik lõszer, amellyel a miénket össze lehetne téveszteni, ezért nyelvi szempontból untig elég simán kettõhuszonkettesnek nevezni.

Nos, errõl a kaliberrõl rendre leírják, hogy igazából kisebb kártevõkre találták ki, "õzre túl gyönge, hatása nem kielégítõ". Esetleg annyit megengednek, hogy "az õzre vadásziasan használható kalibereknek ez az alsó határa".

Türelmetlenül elõrebocsátom végkövetkeztetésemet: aki a 222-esrõl azt mondja, hogy õzre gyönge, az nyilván még nem vadászott vele. Bölcsességét valószinûleg a tölténygyárak reklámkiadványainak táblázataiból merítette, tudása ebben a tekintetben a "vadásziasan használható alsó határ". Esetleg némileg alatta van.
Az e kaliberhez gyártott különféle lövedékek energiája 100-200 méteren 1087-502 Joule. Az õz elejtéséhez a szakkönyvek szerint 1000 Joule energia kell. Ergo ez a lövedék gyönge.

Ezzel egyszerre nehéz és könnyû vitakozni. Nehéz az íróasztal mellõl, és könnyû kint a határban. Mielõtt azonban vadászni indulnánk, böngésszük át a katalógust! Ehhez a kaliberhez minden nagy gyár készít muníciót. A legtöbb lövedék tömege 3,24 gramm, ráadásul a röppályák számokkal történõ leírása sem mutat lényeges differenciákat. Az optimális belövési távolság 180 méter körül van. A lövedéktípusokban sincs valami nagy változatosság, hisz egy ilyen kicsi mag esetében nem sok értelme volna olyan bonyolult felépítésnek mint az RWS TIG-je-TUG-ja, avagy a Normától Vulkán meg az Oryx. A 222-esnél a gyárak megelégszenek a teljes és a félköpenyes változattal.

A kaliber kontinentális átírással 5,7x43. Vegyük alapul a Norma 3,24 grammos félköpenyes változatát, a többi ilyen tömegû lövedék hasonló tulajdonságokkal rendelkezik! Ez 975 m/s-mal hagyja el a csövet, ami 1521 Joule energiának felel meg.
Sebessége
100 méteren 799 m/s (1020 J),
200-on 643 m/s (662 J),
300-on 507 m/s ( 411 J).
Az optimális 180 méterre belõve 80 méteren 37, 160 méteren pedig 22 mm magaslövést ad, 200 méteren 31 mm az esése, 300 méteren pedig 349 mm.

Ha ezt végignéztük, nyomban szembeötlik a kaliber legnagyobb erénye: a lapos röppálya. Bõ 200 méterig pontra lõhetünk vele, célpont-áthelyezésre nincs szükség. A másik erény - amit a táblázat már nem mutat - a nagy lõpontosság. A 222-essel messzire is igen precízen lehet lõni. Ezért nevezik a nyílt területek kaliberjének, ahol általában messze a cél. Ezért is. Általában megfeledkeznek azonban a röppálya legvégérõl. Arról, hogy a lövedék - amellett, hogy 200 méterig laposan száll - 300 méteren már meredeken zuhan! Sokkal meredekebben, mint más nyílt terepen használt kaliberek. Egy tanyákkal teletûzdelt alföldi területen ez a tulajdonsága erõsen növeli a lövés biztonságát. Vagy más szemszögbõl: növeli azoknak a helyzeteknek a számát, amelyekbõl nyugodt szívvel útjára engedhetjük a golyót. Az õz váll-lapján kb. 60-65 cm magasan van az a pont, ahova célzunk. Ha figyelembe vesszük, hogy általában ennél legalább egy méterrel magasabbról lövünk, akkor nyilvánvaló, hogy egy 200 méteres hibázás esetén is a lövés alig "megy túl" a vadon, a golyó a földbe vagy a növényzetbe csapódik. A biztonság szempontjából az is kedvezõ, hogy erre energiája is nagyon lecsökken, a csõtorkolati energiának csaknem a negyede.

A szintén õzezõ .243 Win. például sokkal "veszélyesebb", hisz 6,5 grammos lövedéke szintén 180 méterre belõve 300 méteren csak 268 mm-t esik, és energiája is 1444 J, ami a torkolati energiának több, mint a fele. Hasonló a helyzet a 7x64-es vagy a 30.06-os õzlövõ lõszerekkel.

A Norma cég a 222-eshez kifejlesztett egy 4 grammos kifejezetten õzezõ lövedéket is. A nagyobb tömeg több energiát ad, ám rontja a röppálya "rasanzát". Ennek kezdõsebessége csak 880 m/s, ami 1549 Joule-t jelent.
Ez
100 méteren 737m/s-ra (1087 J),
200-on 609 (742 J),
300-on pedig 496 m/s-ra (491 J) csökken. Az optimális belövési távolság csak 175 méter, ekkor 100 m-en 40 mm magaslövéssel, 200-on 30 mm eséssel kell számolni. (300 méteren az esése 380 mm.)

A Sako és a Hirtenberger cég kifejlesztett egy 3,56 grammos változatot is. Az elõbbinek 190, az utóbbinak 195 m az optimális belövési távolsága, 100 méteren még 1250 illetve 1178 J energiával rendelkeznek, ami számottevõ többlet. Mindkettõ kitûnõnek látszik. A Sakóval eddig két bakot lõttem, egyiket 120, a másikat 50 méterrõl. A tapasztalatom nem a legjobb, egyiket sem ütötte át, mindkettõben megtaláltam a lövedéket erõsen deformálódva, és a lõcsatorna nem volt egyenes, a lövedék a testben oldalt kitért.

A 4 grammos Normát jóbarátom régóta használja. Fegyvere Steyr-Mannlicher Luxus M, és a legnagyobb megelégedéssel lövöldözi vele az õzeket és a rókákat. Egy téli sutázáson én is kipróbáltam. Jó 160 méterrõl lõttem oldalba vele egy öreg sutát, amely pár lépés után összerogyott. Fél óra múlva egy másik suta is ugyanígy cselekedett barátom keze által lõve. Azóta én is beszereztem, lõttem is vele néhány rókát és sutát, de lényeges különbséget a 3,24 grammoshoz képest nem érzékeltem.

A .222 Rem. kaliber tudomásom szerint a 70-es években jelent meg Magyarországon. Én az akkori Fejér megyei fõvadász, Váradi Emil kezében láttam elõször. Puskája egy Tikka modell volt. Büszkén mutatta aszimetrikus, jobb kézbe faragott tusát, meg azt, hogy az elõagynál a csõ mozog, azaz nincs fixen rögzítve, hogy lövéskor szabadon deformálódhasson. Ozbakot lõtt a mi területünkön, apám kísérte, és annyira megtetszett neki a kezes kis puska, hogy elhatározta: õ is vesz egyet. Ez akkoriban nem ment olyan simán, mint manapság, de végül 1978-ban sikerült. Ugyanolyant vett, mint a fõvadászé, 3-9x40-es Tasco távcsövet tett rá. A kis Tikka hamar jelentõs hírnévre tett szert, és környezetünkben még két vadász beszerzett egyet, sok-sok õzet lõttek vele, és soha nem találták gyöngének.

Ma a 222-es adataitól senki nem esik eufóriába, hisz ebben a kategóriában több nagyobb teljesítményû töltényt kifejlesztettek (Pl. .220 Swift, .222 Rem. Magn., .223 Rem., 22-250 Rem., 5,6x52R stb.) Ám akkoriban nagy újdonságnak számított egy jó 200 méterig pontra lövõ kaliber, hisz a legtöbb vadász 7,62-es hadipuskával (7,62x53R), vagy 8x57-essel vadászott, s a 7x64-es már szupermodernnek számított.

Rengeteg rókát lõttünk vele éjszaka, lámpázva. Egyik sem ment el pár lépésnél többet. A 222-es legnagyobb erénye a nagy sokkhatás. Sokszor elõfordul, hogy a lövedék akkora sebességgel csapódik a vad testébe, hogy a sokkhatás a mechanikai sérüléstõl függetlenül azonnali halált okoz. A 40 méterrõl nyakcsigolya-tüskén talált bak sem tudott fölkelni a lövés után. Sok õzet lõttünk és késõbb lõttem én is 7x64-es kaliberrel. A sokkal nagyobb lövedék ezt a villámcsapásszerû hatást csak a központi idegrendszert ért találat esetén produkálja. Még nehéz, 11 grammos lövedékkel jól meglõve is elmegy az õz 15-20 métert.

A letaglózást viszont a 222-es õznél is sokszor produkálja. Tapasztalataim szerint a jó helyen (váll-lapon) eltalált õzeknek több mint a fele tûzben marad, esetleg kapálózik, de nem kel föl többé, a maradék pedig gyengébb tüdõlövéssel sem megy el 20-50 méternél messzebb. Amióta enyém a fegyver 23 õzet lõttem vele: 13 bakot, 6 sutát és 4 gidát. A lõtávolság a legtöbb esetben 60-160 m volt. Közülük 13 db a lövésre nyomban összeesett, 8 futott el 20-50, de leggyakrabban 30 méterre, és csak kettõ vitte el a sebzést úgy, hogy elveszett.

Az egyik sutát tapasztalatlan kezdõként hasbalõttem, és korán kezdtem el keresni, ezért kiment a világból. A másik kissé ferdén állt, elhevenyésztem a lövést és valószinûleg az oldalát horzsolhatta a lövedék. Erõsen vérzett, több száz métert mentünk utána, de nem feküdt le és végül odaveszett. Mindkét esetben én voltam a hibás: elsõ alkalmommal elállítódott távcsõvel lõttem, másodszor pedig nem vártam meg, amíg a suta keresztbe fordul. Azt elismerem, ha ez a két sebzés nagyobb kaliberrel történik, akkor ezek az õzek nagy eséllyel megkerültek volna. Bozóki László azt szokta mondani. "én mindig egy számmal nagyobb kalibert használok, mint amilyent muszály." Ennek megfelelõen õzre 243 Winchesterrel vadászik. Jó lövés esetén a különbség nem számít, ha azonban rosszabb a találat, a nagyobb kaliber elõnye szembetûnõ: nagyobb roncsolás, több vér.

Az õzek mindig tûzben rogytak, ha magasról, lesrõl vagy domboldalról lõttem rájuk. A kis mérges golyó ilyenkor szinte a földbe verte õket. (Ez a jelenség egyébként más kalibereknél is gyakori. Oka szerintem egyszerû. Ha a lövés ütése oldalról, vagy alulról éri a vadat, akkor az tol rajta, s a rugalmas ütközés tompítja az erõt. Ha azonban fölülrõl jön az ütés, a talaj nem tesz lehetõvé ilyen rugalmas elmozdulást, és az ütés ereje nagyobb.)

Egyik barátom pár éve õzbakra hívott meg az Alföldön. A puskámat õ is kicsinyellette. Sok autózás és kevés látott vad után végre fölbukkant egy lõhetõ bak. Jó 250 méterre becsültük a távolságot, de nem lehetett közelebb menni, hát lõttem - s a bakocska nyomban összeesett. Amikor odamentünk, tipikus sokkos tüneteket mutatott: még fönn volt a feje, de egész testében remegett, és mozdulni nem tudott. A lövedék a tüdõt és a májat érte, gerincet nem ért, csontot nem tört.

Nagy elõnye ennek a kalibernek, hogy a fegyver visszarúgása elhanyagolható, és a hangja is mérsékelt. Egyesek szerint az ostor csattanására hasonlít. Télen ha magaslesrõl sutát, vagy gidát lövök vele nemegyszer elõfordul, hogy a többi õz el se ugrik, vagy épp csak odébbbszökken. Nem rémülnek halálra, s ha akarom, kilõhetek közülük még egyet is. A kicsi és gyors lövedék miatt a 222-esnél ritkán hallani klasszikus módon a becsapódás hangját. Ha jó a lövés a találat "pukkan".

A 222-esnek persze vannak hátrányai is. A legjelentõsebb, hogy az apró, szélsebes lövedék rosszul tûri az oldalirányú erõket. Magyarul igen szélérzékeny, és már gyenge növényi akadály is eltéríti vagy szértrobbantja. A 4,5 m/s-os oldalszél a 3,24 grammos Norma lövedéket 100 méteren 49, 200-on 214 mm-rel fújja odébb. A 243-asnál ezek az értékek 26 és 107 mm, a 7x64-esnél (10 grammos ólómhegyû lövedék) 25 és 98 mm. Még érzékenyebb a 222-es az útjába esõ akadályokra. Kikalászolt búzába nem érdemes belelõni vele, a lövedék szétfröccsen. Ezt egyszer fél óra alatt kétszer is megtapasztaltam 3,24 grammos cseh S.B. lõszerrel. Az illetõ bak egyszer sem volt messzebb 100 méternél, de csak nevetett rajtam, és sûrû riadozással állt odébb. (Másodszorra egyébként azért lõttem rá, mert nem hittem el, hogy elsõre nem sebeztem meg…) Ebben a tekintetben a jobb minõségû lõszerek elõnye szembetûnõ, hisz ugyanekkora tömegû Norma lövedék is szétfröccsentette a kalászokat meg a reggeli harmatot, ám a mögöttük álló bak is abban a helyben összerogyott. Ami hátrány a vad elõtt, az elõny mögötte: hibázáskor a 222-es lövedékét a májusi sarjadó búza vagy a ritka fû is lefékezi és ártalmatlanná teszi.

Hátránynak tartom, hogy a 222-est az elugró õz ritkán jelzi. A lövedék túl kicsi és túl gyors, hogy megfelelõen reagáljon. Ezért a lövés utáni alapos utánkeresést soha nem szabad elmulasztani, különösen fedett terepen. Jártam már úgy, hogy az õz a legkisebb jelzés nélkül eltûnt a ködben. Biztos voltam a hibázásban - és 40 méterre ott feküdt szabályosan váll-lapon lõve! Vér nem volt. Gyakran tapasztalom, hogy a meglõtt õz a lövés után félkört ír le, amíg elesik.

A 222-es nagy hátránya, hogy nem ad vért, vagy csak keveset ad. Ezért a hivatásosok nem nagyon szeretik, mert nehéz utána a keresés. Egyszer szintén Bozókival térdigérõ nádban fél óráig kerestük szépen blatton lõtt sutámat. Nem ment 30 méternél messzebb, de csak körömfeketényi kenéseket találtunk, azokon kellett kibogozni a csapáját.

Viszont 222-essel egy hátsó combon talált bakomnak jártányi ereje sem maradt, mindig csak 30-40 métert tudott odébbvánszorogni, majd rendre lefeküdt. Nem volt nehéz megadni neki a kegyelemlövést.
A 222-essel lõtt rókák, macskák s egy borz viszont kivétel nélkül sebben dûltek, soha nem mentek egy lépést sem.

Nagyobb vadra a 222-es törvényesen nem használható, bár használják. (Egyszer egy méltató cikkben a sok dícséret között megjelent az is, hogy nagyvadas területen tarvadselejtezésre kiváló. Jött is a következõ számban a bûnbánó helyreigazítás, hogy nem, nem, arra nem jó…) Lehet vele szarvast lõni, mert rendkívül pontos. Biztos kezû golyólövõ bátran fejbe vagy nyakon lövi vele a tehenet-borjút, és annál nincs jobb találat. Ugyanakkor a lõszere sokkal olcsóbb, mint egy középkaliberé.

Apám lõtt vele 100 kilós disznót is. Téli szánkós etetés alkalmával fedezték föl a friss disznónyomot, és azt követve vackában lepte meg a kant. Körülbelül 80 méterre vitte el a lövést, igaz, szerencsés találat volt: a kis golyó a szív fölötti nagy aortákat szakította le. Apám jóbarátja vegyesvadas területükön sokáig 222-esével vadászott disznóra, lõtt vele 120 kilós kant is, elég volt neki egyetlen blattlövés. Én évekkel ezelõtt a Vértesben egy 20 kilós malacot lõttem vele szórón, az sem ment egy lépést sem. Dr. Zoltán János Legenda és valóság címû könyvében beszámol egy 195 kg-os kan elejtésérõl, melyet négy 222-es golyóval "küzdött le". Az ügetõ disznó a negyedik találat után elfeküdt.

Ezek szabályt erõsítõ kivételek, helyeslem, hogy a törvény õznél nagyobb vadra nem engedi használni. Nem mondom, magaslesrõl, jó fényviszonyok között, nem túl messzirõl fejbe lehet vele kólintani a legnagyobb kant is, esetleg nyaklövéssel leteríteni egy erõs bikát. Az ilyen helyzetek azonban ritkák, azokra komoly vadász nem alapozhat.
A hivatásos vadászok általában nem szeretik a 222-est a vadász kezében, mert nehéz utána keresni. Nem szeretik - más kezében. Viszont igen sok hivatásos használja. Hisz rókára-kutyára-macskára kiváló, nagy távolságra pedig sokkal különb, mint a .22-es Long Riffle. Ez pedig annak a beismerése, hogy nem a kaliber a gyönge, hanem a lövõ.

A 222-es kitûnõ õzes kaliber. Ebbe azonban beletartozik az is, hogy ha nagy a szél, vagy a vad félig fedetten áll, akkor nem szólal meg a puska. És beleértendõ az is, hogy akinek van egy nagyobb golyósa is, az õzre is néha amazt választja. Ez leginkább nyár elején indokolt, amikor dús a vegetáció, magas a gabona, a repce, a kukorica, a szotyola, s jó kondíciójú bakok a nagy melegben keveset mozognak.
Kezdõknek, nagyon izgulós vadászoknak nem ajánlanám a 222-est, s az is válasszon nagyobb kalibert, aki rosszul lõ. Persze az nem megoldás, hogy egy 7-8 milliméteres puskával valahol eltalálom az õzet, aztán úgyis meglesz.

Összegezve saját tapasztalataimat és a kaliber használóinak véleményét: a .222 Rem. õzvadászatra nagyonis alkalmas, egyáltalán nem gyönge. Jó találat esetén a hatása teljesen kielégítõ, semmivel sem rosszabb a nagyobb kaliberekénél. A jó találat azonban fontos, ezért csak nyugodt, komoly, jókezû golyólövõknek ajánlom.

Márok Tamás