Az elsö benyomásom róla, hogy – gyönyörü! Karcsú, ideális formájú, és valahogy olyan természetesen simult hozzám, a karomba, hogy nem volt vitás: ha törik ha szakad: megszerzem magamnak! Óh, nem, kedves Olvasóm, a bevezetõ sorok nem valamilyen szép hölgyre vonatkoznak – fegyveres ismeretterjesztö írások között hely sem lenne íly magánjellegü olvasmánynak –, rajongásom tárgya ezúttal egy, a két világháború között készült gavallér-golyós.

Több korábbi cikkemben, fejezetemben zengtem el az ilyen "úri puskák" elönyeit-hátrányait. Most röviden csak annyit minderröl, hogy fö jó és rossz tulajdonságaik éppen egylövetüségüknek köszönhetök. Mert keresve sem lehet sportszerübb helyzetet teremteni annál, hogy egyetlen tölténnyel, jól megfontolt lövéssel terítsük le a nagyvadat. Vagy-vagy, gyors újrázásra nincs lehetöség! Viszont elöfordulhat, söt mi több; kívétel nélkül mindenkivel meg is történik vadászélete során elöbb-utóbb, hogy az elsö golyó csak sebez. Cseppet sem biztos, hogy a vadász felelös ezért! Gyakran igen – például elszeleskedi, elkapkodja a lövést –, máskor viszont csakis a körülmények tehetnek erröl. Pl. a vad elmozdul a ravaszérintés pillanatában, vagy pedig valami közbeesö gallyon kap gellert a lövedék. Tapasztalt lövész, Mauserrel vagy Mannlicherrel a kézben nyugodtan, gyorsan tudna javítani, ám egylövetüt használva ez nem olyan egyszerü. Még akkor sem, ha a szivarzsebben vagy a bal kéz ujjai között van a tartaléktöltény. Hisz újratöltéshez mindenképpen le kell engednünk vállunktól a gavallér-golyóst, ez pedig tetemes idö, míg táras ismétlöfegyvernél erre nincsen feltétlenül szükség. Ennek tudatában is sok nagyvad-vadász – köztük e sorok írója is – rajong az egylövetüekért.

A mellékelt képeken bemutatott fegyver a kontinensröl A. Kleszewski mühelyéböl került ki – feltételezésem szerint az 1920-as esztendökben –, de hamar Skóciába került át, ott használtak öz- és szarvascserkészeteken hosszú évtizedeken keresztül. Végül is Svédországban kötött ki, felújították, másik céltávcsö került rá, átagyazták, szemrevalóbbá tették. Majdhogynem luxuspuskát készítettek belöle.

Meg kéne vennem – fontolgattam magamban –, azért is vizsgáltam meg alaposan ezt a cserkészfegyvert. Az árcédulát meglátva azonban úgy szisszentem fel, mint egy különösen veszélyes csörgökígyó ha a farkára lépnek. 28 ezer svéd korona – körülbelül hétszázezer jó magyar forint –, ennyi készpénz talán a világon sincs… De hogy nekem éppen nincs, az biztos, tehát tetszhet ugyan bármennyire ez a golyós mégsem lehet az enyém. Ám, ahogy egyszer roppant találóan és bölcsen az emberi gyengeség tudatában mondta Ugray Tamás hegyivadász barátom; "nekünk mindíg az kell ami nem lehet a miénk…" Milyen igaza van!

Visszatérve a Kleszewskire, mint a felvételek mutatják vertikálisan csúszó zárblokkos, mint neves elödje az amerikai külsökakasos "vén megbízható" Sharps bölénylövö. Vagy mint a napjainkban szintén újra készülö Browning Modell 1885. Csak éppen nincsen külsö kakasa, és zárteste is kicsit talán hosszúra méretezett, bár a maga egyszerüségében igen vonzó, ám számomra ismeretlen szisztéma. Eddig nem láttam párját. Alaposan eltér a régi német Kettnertöl, Lechnertöl, Aydt-tól, Heerentöl, másokról nem is beszélve. De látszik rajta, hogy nagyon átgondolt és aprólékosan, pontosan kidolgozott szerkezet. Kétbillentyüs, gyorsítós, a 60 centiméteres csövön nyílt irányzék és patentlábas szerelékkel rögzített 2,5–10×56-os Schmidt & Bender céltávcsö egyaránt található. Kétrészesen végigagyazott. Ehhez gyönyörü európai diófát használtak fel, olajozott kivitelü, a tus pedig szürkés színü vékony gumiagytalpban végzödik. A recézés – markolaton és elöagyon – szépen vágott, tetszetös. Szíjkengyelek nincsenek a fában, valószinüleg azért, mert svéd tulajdonosa föleg "lespuskaként" élt vele, mikor is keveset kellett cipelnie, többnyire a magasles sarkában nyújtózkodott, amig nem komolyodott a helyzet. Elözöleg Skóciában pedig vékony vászontokban, töltetlenül cserkelgettek, csúsztak-másztak vele a szarvasok nyomában, s csak a kiszemelt vad belopása után került elö a tokból, lett megtöltve. Tehát ott sem volt szükség ilyen alkatrészre. Amúgy pisztolyfogásos, de pofadék nélküli, egyenesen agyazott. A biztosító, mint a sörétesek zöménél az agynyakon helyezkedik el.

A fegyver kinyitása a sátorvas nyúlvány lefelé-elörenyomásával megy végbe, s valamivel nagyobb eröre van szükség ehhez, mint az ismertebb Ruger Modell Nr.1-nél, vagy pedig a fentebb említett Browning Model 1885-nél, de könnyen hozzá lehet szokni. A fegyver teljes hossza: 104 centiméter, tömege pedig – céltávcsö nélkül, töltetlenül – 3,3 kg. A csö eredeti és igazoltan prímán hord napjainkban is.

Kalibere: 8x57JR. Nem tévesztendö össze a késöbb kifejlesztett 8x57JRS-el, a kettö között lövedékátméröben mutatkozik a különbség. Az elsöként említett voltaképpen az 1888-ban Németországban bevezetett 8 miliméteres katonatöltény peremes hüvelyvégzödésü vadászváltozata, amelynek pontos lövedékátméröje 0,1 miliméterrel vékonyabb az 1905-ben szabadalmaztatott utódjánál, a 8x57JS-nél, valamint ennek 8x57JRS peremes kuzinjánál. Az "S" betü mindíg az erösebb lövedéket mutatja! Fontos tudni, hogy az eredeti, szükebb csövü puskából nem szabad – bár sajnos lehet – kilöni az újabb S jelzésü muníciót, mert az csörobbanáshoz vezethet, tehát roppant balesetveszélyes tranzakció! Fordítva ilyen veszély ugyan nem áll fenn, de nem érdemes, mert a vékonyabb lövedék nem feszül tökéletesen a huzagokba, ezért a találati pontosság sok kívánnivalót hagy maga után, s a csö is sokkal elöbb tönkre megy.

Amúgy a 8x57JR, ahogy az angol becézi: "oldie but goodie", vagyis: régi, de jó! Ez így igaz, de ennek ellenére egyre kevesebb gyár forgalmazza ezt a muníciót, és új puska sem készül hozzá, legfeljebb egyedi megrendelésre, a leendö vásárló különleges kívánságának eleget téve. Voltaképpen a "kifutók" közé sorolták, s fokozatosan tünik el a vadászberkekböl. A cseh Sellier & Bellot 12,7 g-os Soft Point lövedéktípussal kínálja, melynek kezdösebessége 710 m/s, torkolati energiája pedig 3201 Joule. Gyöztes vetélytársa, a 8x57JRS ugyanilyen gyártmányú és lövedékü töltényt véve alapul az összehasonlításhoz, bizony valamicskével többre képes. Vo: 726 m/s, Eo: 3347 Joule. Véleményem szerint ez persze csak afféle "papírballisztikai" eltérés, ugyan jól kimutatható, de a valóságban az eltalált vaddisznó vagy szarvasbika ugyan csöppnyi különbséget sem érzékelne köztük…

Úgy érzem, inkább ott mutatkozik meg az újabb töltény kétségtelen elönye, hogy több gyár szakosodott rá, többféle lövedéktömeggel-típussal szerelik, és könnyeben beszerezhetö. A régi töltényhez készített puskacsövek természetesen megfelelöen felszerelt fegyvermühelyekben elég könnyen, egyszerüen "áthuzagolhatók" a 8x57JRS munícióhoz. Ha megvettem volna ezt a fegyvert akkor alighanem magam is ezt az utat követem, éppen az egyszerübb tölténybeszerzés okán. De nem vettem meg, s tudomásom szerint ez a karcsú, legszebb Kleszewski még most is várja a kéröjét, minden bizonnyal már nem sokáig.

Kovács László