Idén, alig néhány hónapja, szabadalmaztatta a nagymúltú Winchester cég legújabb "üdvöskéjét", a .25 WSSM-et. A rövidítés magyarázata: Winchester Super
Short Magnum. Európai átírás szerint: 6,35×44. Rendkívül duci, rövidke muníció. Magnum voltát csak az elnevezése mutatja, mert sem hüvelykialakítása, sem teljesítménye alapján nem nevezhetjük annak. Egyszerü hornyos végzödésü ismétlöpuska töltény és cseppet sem "tud" többet, mint a kezdettöl fogva csupán alapkalibernek számító .25-06 Remington (6,35×63).

Az ilyen lövedékátméröjü tölténycsalád Európában sosem tudott zöldágra vergödni, igazán népszerü egy sem lett közöttük, holott Észak-Amerikában felettébb kedveltek. Pl. ide sorolható a .25-20 WCF, .25-35 WCF, .250 Savage, .257 Roberts, .25-06 Remington és a .257 Weatherby Magnum. Félreértés ne essék; ezek nagyon jó töltények, mind a maga kategóriájában az, s eladási nehézségüket kontinensünkön csak azzal tudom magyarázni, hogy lövedékátmeröjük túl közel esik az itt bevált, kedvelt 6,5 miliméteresekhez, pl. 6,5×55, 6,5×57, 6,5×68 stb., amelyek ugyanolyan megbízhatók, s ez hatásosan vet gátat a 6,35 mm-esek terjeszkedésének.

Visszatérve e legújabb amerikai .25-öshöz; a vaskos töltényke teljes hossza alatta marad a hat centiméternek – mindössze 59,94 mm. "Válla" nyakától lefelé 30 fokban lejt a hüvelytestig, nagyon érdekes konstrukció. Egyelöre három változatban készíti a Winchester:
Az 5,5 grammos lövedéktömegü Ballistic Silver Tip jelzésü kezdösebessége 1057 m/s, csövégnél mért energiája pedig 3080 joule. A 7,45 grammos Ballistic Silver Tip-nél ugyanez a két számadat: 932 m/s és 3241 joule, míg a 7,77 g-os Positive Expanding Point esetében pedig: 911 m/s, s 3229 joule.

A fenti adatok ismeretében hasonlítsuk össze a talán legnépszerübb vetélytársával, a .25-06 Remingtonnal. Eme töltény a .30-06 Springfield-böl lett kialakítva annak idején, egyszerüen úgy, hogy hüvelyszáját 6,35 mm-es átméröjü lövedékhez húzták ösze, így "született meg" a teljesen új kaliber. Nos, ez a muníció, eredeti Remington gyártmányt véve alapul, 7,77 grammos PSP Core-Lokt lövedékkel szerelve 912 m/s-al hagyja el a csövet, s az ott mért energiája 3229 joule.

Tehát végeredményében teljesen ugyanarra képes, mint a vadonatúj "magnumka".
Ha pedig ez a helyzet, akkor vajon mi szükség volt a kis köpcös létrehozására? Úgy vélem, hogy csak két komoly érv szól mellette:

1. A kurta töltényhez, amely egészébe véve is jóval rövidebb, mint a .25-06 Remington hüvelye, kéziesebb tolózáras ismétlöpuskák készíthetök. Hiszen fele olyan hosszú zárszerkezet elegendö hozzá, mint az általában standardként ismert! Ugyanakkor a hüvelyében 14 %-al kevesebb löporral éri el ugyanazt a ballisztikai értéket, mint ami a .25-06-ra jellemzö. Viszont komoly hátránya, hogy mindezt jóval magasabb gáznyomás mellett teszi, ami nem éppen üdvös a fegyvercsö "élettartamára" nézve…

2. Választékbövítés. Ilyen is van, ezt is lehet venni! A Winchester egyelöre a M. 70 Super Shadow, Ultimate Shadow, Featherweight, Coyote és a Stealth tolózáras puskatípusait csövezi hozzá, míg a Browning az A-Bolt Hunter, Classic Hunter, Stainless, Varmint és Medallion változatait. Ezek szintén forgótolózáras, középagytáras vadászfegyverek.

A .25 WSSM egy, sok szakembernek és nagyvad-vadásznak egyaránt tetszö, új irányzathoz tartozik, ami a nagyon erös, pontos, magas gáznyomású, rövid, vaskos hüvelyü munícióknak kedvez. Voltaképpen a sportlövészek hozták divatba ezt a design-t.

Ilyennek számított, és számít ma is a sikeresnek mondott és írt hosszútávú céllövészetre kifejlesztett .22 PPC, 6mm PPC, 6 mm BR Norma. Aztán valamikor az 1990-es évek közepén megjelent a színen az amerikai illetöségü Lazzeroni Arms Company, mely hirtelen egy egész sorozatot dobott piacra a rövid, de nagy teljesítményü golyós töltényekböl, pl: 6,17 Spitfire, 6,71 Phantom, 7,21 Tomahawk, 7,82 Patriot, stb. Ezek hüvelyhossza egységesen 51 mm.

Aztán 2001-ben megjelent a színen a .300 WSM (Winchester Short Magnum), aminek 53 miliméter hosszú hüvelyét 7,62 mm-es maggal szerelték. Másfél centivel lett rövidebb a "régi, jó" .300 Winchester Magnumnál (7,62×66BR), teljes hosszúságot tekintve, de teljesítménye – azonos lövedéktömeget-típust feltételezve – csak mintegy 10%-al alacsonyabb a híres-neves vetélytársáénál. (Az más lapra tartozik, hogy a .300 Winchester Magnum gáznyomása igen magas – 3900 bar, míg a .300 WSM-é még ennél is jóval több – 4400 bar! De hát valamit valamiért…) Az ügyes kampánynak köszönhetöen hirtelen keresett lett ez az új, divatos muníció, majd megjelent a színen a .270 WSM és a 7mm WSM is. Közben a Remington tröszt is "kapcsolt" – hohó, ha ez a trend, akkor csatlakozunk hozzá! Ök tehát kifejlesztették a 7mm Remington Short Ultra Mag-ot és a .300 Short Ultra Mag-ot, 52 miliméteres hüvelyhosszal, de valódi magnum teljesítményre sarkaltan. (Talán mert joggal hosszúnak vélték az elnevezését, azért említik szóban és írásban is csak "Mag"-nak a végzödését "Magnum" helyett. Így figyelemfelkeltöbb, érdekesebb.)

2003-ban megint a Winchester "lépett" egyet, létrehozva a .223 WSSM-et (5,7×44) és a .243 WSSM-et (6,2×44). Vetélytársként a már meglévö .223 Remington és .243 Winchester mellé, amelyek hüvelye valamivel hosszabb. S immár idén létrejött a .25 WSSM is. Mire használható ez a kis "dagadék"? Voltaképpen pont ugyanazokra a célokra, mint a .257 Roberts, .25-06 Remington vagy éppen a 6,5×57 Mauser. Az USA-ban a legkönnyebb lövedéktömegü változatát kis kártevök gyérítésére javasolják a prérifarkasig bezárólag, a másik kettöt pedig fehérfarkú szarvas és villásszarvú antilop elejtésére tartják ideálisnak. Magyarországon a dámig tekinthetö vadásziasnak az alkalmazása.

Könnyü megjósolni, hogy ez az irányzat itt és most nem ér véget a .25 WSSM-el, hanem a közeljövöben további friss kiötlésü töltények csatlakoznak hozzá. Talán a 7mm WSSM, esetleg .300 WSSM úgyszintén. A kicsit hosszabb hüvelyüekhez pedig, gondolom, a .338 WSM és esetleg a .375 WSSM van fejlesztés alatt. Ez persze csak találgatás, de korántsem minden alap nélkül. S persze a Remington is hamarosan elörukkol a hasonló újdonságaival…

2004. június 7.