KOVÁCS LÁSZLÓ
NAGYVADLÖVÖ PUSKÁK ÉS TÖLTÉNYEK

Ez a téma bízvást vaskos kötet terjedelmét érdemelné, s a jövöben alighanem részleteiben kidolgozva, tényleg meg is írom annak. Ugyanakkor pár sorra szintén le lehet egyszerüsíteni. Mert ha történetesen valaki azt kérdezi tölem, hogy milyen golyós puskát vegyen, ami minden nagyvadra alkalmas Magyarországon, akkor kapásból és röviden azt felelném, hogy válasszon egy 6×42-es vagy 3–9×42-es príma céltávcsövel szerelt jó minöségü tolózáras ismétlöpuskát 7×64-es vagy pedig .30-06 Spr. kaliberben. Használjon hozzá olyan töltényt, melynek lövedéke osztott köpenyü és ennek tömege 10–12 gramm közötti. Természetesen özre kicsit erös lesz, míg bögö bikára inkább nagyobb kalibert tartok ideálisnak, de kompromisszumos megoldásként keresve sem találhatnánk jobbat, kipróbáltabbat.

Ez persze csak Közép-Európában, vagy mondjuk úgy, hogy a mérsékelt égövi országokban érvényes, s ha valaki a trópusokon vagy a felhöket karcoló hegyormokon vadászik, akkor speciálisabb puskára lehet szüksége. Van olyan szakíró, aki meggyözödéssel állítja, hogy igenis létezik mindenes fegyver, és pedig az, amelyik a „töltények királynöjével”; a híres-neves .375 Holland & Holland Magnum-mal müködik. Látszólag ezt az állítás erösíti dr. Nagy Endre példája, aki – ha nem is mindíg – de legtöbbször ilyetén kedvencét forgatta, nem csak Tanzániában, hanem Magyarországon és Ausztriában úgyszintén. Törpeantilopot, özet, zergét, gímbikát, kafferbivalyt, csaknem mindent ezzel hozott terítékre. Számára bizonyára ez képezte a megoldást. Egy tapasztalt, ám de éles nyelvü vadászbarátomnak homlokegyenest más a véleménye; szerinte a .375 Holland & Holland Magnum kaliber a Földünkön honos vadászható nagyvadfélék 90%-hoz túl erös, a fenmaradókhoz pedig túl gyönge. Ö inkább két puskát használ; egy ennél kisebb és egy ennél nagyobb kaliberüt. Ez is egy vélemény.

Szerintem ha valaki mindenáron csakis egyetlen puskával kíván vadászni, a létezö legtöbb helyen, úgy hogy a vastagbörü veszélyes nagyvadfajokat békén hagyja, akkor annak a 7 mm Remington Magnum, a .300 Winchester Magnum, vagy talán méginkább a .300 Weatherby Magnum felel meg az immár lassan „klasszikusnak” számító ürméretek közül. Ezt az utat választotta a néhány éve elhunyt dán Rudolf Sand, aki egyetlen 7×61 S&H kaliberü Schultz & Larsen tolózáras golyóssal ügyködött, s azzal a fegyverével több, mint 270 (!) fajhoz tartozó állatok példányait gyüjtötte be. Magyar vonatkozása a dolognak, hogy ezek közül az elsö egy termetes túzokkakas volt, amelyet a ´60-as években hozott terítékre hazánkban. Puskájához való töltény teljesítménye a 7×64 és 7 mm Remington Magnum közé esik, de közelebb az utóbbihoz.

Feltétlenül szükséges-e tolózáras ismétlöpuskát választani annak, aki nagyvadra kíván vadászni? Noha ez a legkézenfekvöbb megoldás, de nem szükségszerü. Van olyan ismerösöm, aki félautomata golyóst használ legszívesebben, van olyan aki billenö csövü, egylövetü gavallérpuskát. De létezik olyan nimród is, aki az egylövetü, tömbzárasnál köt ki. Észak-Amerikában pedig aránylag gyakori a kengyelkulcsosokat és siklózárasokat forgatók száma. És ugye ott vannak a gyönyörteljes duplagolyósok, azoknak is számtalan elkötelezett, söt elfogult hívük van, szerte a világon, de föleg Közép- és Nyugat-Európában. A különbözö rendszerek elönyeit-hibáit megvizsgálva, mérlegre téve, mégis a tolózáras ismétlöpuska az, ami a célnak leginkább megfelel. Nem mindíg, nem kizárólagosan, de legtöbbször, tehát nem csoda, hogy a vadászok zöme általában ezzel zsákmányol.

Saját kisded „arzenálom” hat golyóst számlál. Egy kengyelkulcsost, egy billenöcsövü egylövetüt, egy tömbzárasat és három tolózárast. 2002-ben összesen 11 golyósnak számító puskával vadásztam és 2 sörétessel, tehát elég sok kölcsön-puskát is igénybe vettem. A tizenegy közül egy boch-büchs és egy egylövetü billenö csövü volt, a többi mind, egytöl egyig tolózáras ismétlöfegyver. Tehát még én is, aki tulajdonképpen nem tartozom a feltétlen hódolói közé, mégis leggyakrabban ilyen típusokkal vadászom, ejtek vadat.

Most pedig térjünk át a különbözö kaliberü muníciókra, melyek számosan vannak, s ezért roppant nehéz áttekinteni az aktuális választékot. Az elöltöltös fegyverek korában a puskához készítették a löszert, most pedig a különbözö szabványok által meghatározott, rögzített méretek szerint gyártott töltényekhez „szabják” a golyós puskákat. A .222 Remington-tól a .700 Nitro Express-ig több száz, más és más lövedékátméröjü, hüvelyhosszúságú töltény közül válogathatunk, ami nagyvadra többé vagy kevésbé megfelel. 2002-ben Svédországban és Magyarországon a következö kaliberü löfegyverekkel vadásztam: .222 Remington, .22-250 Remington, 5,6×50R Magnum, 6,5×55 , 6,5×57 , 7×57R, 7×64, 7×65R, .308 Winchester, .30-06 Springfield. Természetesen nem minddel löttem vadat, de azért többé-kevésbé jól mutatja, hogy az európai nimródok többségéhez hasonlóan föleg kis- és középkaliberü puskákkal-töltényekkel cserkelek, lesek, ezek felelnek meg leginkább a helyi nagyvadfajokra.

Azt, hogy a különbözö vadfajokra milyen teljesítményü töltényeket használjunk azt az illetö ország gyakran – de nem mindig – törvénybe iktatja, dicsérendö módon alsó határokat követel. Felsöt nem érdemes, nem is teszik ezt, mert aki történetesen .470 Nitro Express-szel lö özbakot, azt teljesen humánusan cselekszi. Zsákmánya ugyan nem lesz halottabb töle, mint egy jól elhelyezett .222 Remington lövedéktöl, de érdekességképpen – miért ne?

A magyar rendelkezések szerint, a Vtv. 68. § (1) törvény alkalmazásában tiltott eszköznek minösül: a gímszarvasra, a dámszarvasra, a muflonra történö vadászat esetében a kettöezerötszáz joule-nál kisebb csötorkolati energiájú vadászlöszer, öznél történö vadászat esetén az ezer joule-nál kisebb csötorkolati energiájú vadászlöszer. Ezt feltétlenül be kell tartanunk, nem azért mert büntetnek, ha nem tesszük, hanem mert humánus rendelkezés, a vadat védi a felelötlen kocapuskásokkal szemben. Egyetlen bajom ezzel a törvénnyel, hogy kicsit túl egyszerü. Az ilyetén svéd rendelkezést sokkal jobbnak tartom, szakszerübbnek. Elöször is annál nem a csötorkolati energia számít, hanem a száz méteren, tehát vadászias lötávolságban mért. (Európában legtöbb nagyvadat közelebb, mint száz méterröl terítjük le. Ez alól persze kivételt képeznek a hegyi vadfajok.) Nézzük tehát a svéd jogszabályt! Itt lövedéktömeg és száz méterre érvényes becsapódási energia alapján négy kategóriába sorolták az összes létezö golyós muníciót. Miszerint:

1. kategória: Minden Svédországban honos vadfajra használható
Lövedéktömeg: minimum 9 g, E100: legkevesebb 2700 J
vagy:
Lövedéktömeg: minimum 10 g, E100: legkevesebb 2000 J.

2. kategória: Minden Sv.o.-ban honos vadfajra használható, kivéve a jávort, gímszarvast, dámot, bölényt, pézsmatulkot, muflont, farkast, medvét, fókát és vaddisznót.
Lövedéktömeg: min. 3,2 g, E100: min. 800 J.

3. kategória: Minden Sv.o.-ban honos vadfajra használható, kivéve a jávort, gímszarvast, dámot, bölényt, pézsmatulkot, muflont, farkast, medvét, fókát, vaddisznót, özet, rozsomákot, hiúzt és hódot.
Lövedéktömeg: min. 2,5 g, E100: min.200 J.

4. kategória: Csak a következö fajokra szabad használni: üreginyúl, görény, nyuszt, nyérc, hermelin, menyét, mókus, lemming, patkány, pocok (pézsmapocok is), egér, sirályok, vízityúk, császármadár, örvösgalamb stb.
Lövedéktömeg minimum nincs megszabva, E0: minimum 150 J.

A másik kikötés, hogy teljes burkolatú lövedékkel szerelt töltényt nem szabad alkalmazni – tömegtöl, energia nagyságától függetlenül – csülkös vadra, hódra, farkasra, medvére, rozsomákra, hiúzra és fókára.

Ez a kategórizálás azért jobb, mint a magyar, mert az nem törödik a lövedéktömeggel, holott annak óriási szerepe van a nagyvad vadászias terítékre hozásánál. A példa kedvéért, a Hirtenberger gyártmányú 6,5×68-as töltény 6,8 grammos lövedékének csötorkolatnál mért energiája 3607 J. A magyar törvény szerint minden további nélkül használhatjuk, akár bögö bikára is, holott arra a valóságban nem felel meg! Ha a reálisabb svéd rendelkezést nézzük, akkor öznél nagyobb vadra nem szabad igénybe venni. De akár a különben jól bevált .30-06 Springfield töltény esetében is vehetek olyan gyártmányt, amely csötorkolatnál teljesíti a magyar mércét, viszont túl könnyü lövedéke csak kisebb testü vadra való, nem gímbikára, dámra, vaddisznóra.

Összefoglalva; véleményem szerint ideje lenne változtatni a magyar törvénynek ezen a részletén, s talán éppen a svéd nyomán reálisabbat, a valósághoz jobban illöt készíteni. Elhagyva a hüvelyhossz-korlátozást, ami szerintem teljesen értelmetlen. Mert ha ennek az a célja, hogy a vadörökön kívül vadász ne használjon peremgyújtásos munícióval müködö fegyvereket, akkor iktassák törvénybe azt. Így sem használhat – hiszen mindnek a hüvelyhossza 40 mm alatt van –, de egyenesebben hangzik a direkt tiltás, mint a rávezetö módszer. Ha pedig 19. századi eredetü elég gyenge muníciókat próbálták íly módon „kiszelektálni”, a vadászok választékából – pl. a legendás .44-40 Winchestert –, akkor azt kétszer is megtették ugyanabban a törvényben, hiszen ezek csötorkolatnál mért energiája eleve nem üti meg a nagyvad-vadászathoz szükséges mértéket.

Becsapódási energia. Talán ezt a jól mérhetö értéket értelmezi félre legtöbb vadászember. Úgy gondolják, hogy ez mutatja legjobban az illetö töltény ölöerejét. A kettö közé gyakran egyenlöségjelet tesznek, holott utóbbi nem kizárólag ettöl függ, hanem a lövedék konstrukciójától és tömegétöl is, többek között. Például egy 7,62 mm-es 11,7 grammos tömegü teljes burkolatú lövedék azonos, de akár nagyobb becsapódási energiával rendelkezve is rosszabb hatású, mint ugyanez osztott köpenyü kivitelben. Ha a sebességet növeljük, akkor a becsapódási energia is nö vele együtt. Összehesonlítva; 9,7 grammos lövedékü .308 Winchester és egy azonos lövedéktömegü, kialakítású .300 Weatherby Magnum kezdösebessége között mindössze csekély 26% különbség van, természetesen az utóbb említett javára, viszont a becsapódási energiája 58 %-al magasabb! Tehát minél jobban emeljük a sebességet, annál jobb hatásban reménykedhetünk. De ezt nem lehet a végtelenségig növelni, és sajnos visszafelé is hat; sokkal nagyobbat taszítanak a különbözö Magnum löfegyverek, mint az ugyanolyan átméröjü lövedékkel rendelkezö, de Standard töltényhez készültek. S nem feltétlenül ölnek jobban.

A svéd VAPEN Tidningen magazin 2002 januári számában érdekes statisztikát közöltek a különbözö kaliberek nagyvadra gyakorolt hatásárol. Két nagy felmérés történt ilyen téren eddig. Az egyik Ämotsbruk-nál, ahol is 1977 és 1978-ban a Kopparfors AB-hez tartozó területen 1170 jávorszarvas lelövési adatait vetették össze. Átlagos lötávolság 66 méter volt, felhasznált muníció: 1,72 per jávor, kegyelemlövéseket nem számolták bele. Menekülési távolsága az állatoknak tüdölövés esetében 33 méter, míg szívtalálatnál 19 méter. Majdnem felét a jávoroknak – 48,5%-ot – egyetlen jól irányzott golyóval terítették le, és 27%-uk tüzben rogyott. Sajnos aránylag kevés igazán nagy kaliberü tölténnyel müködö puskát használtak, így ezek tulajdonságait nem lehetett felmérni. Viszont azt igen, hogy a három leggyakoribb kaliber – 6,5×55, .308 Winchester, .30-06 Spr. – hatása között semmi számottevö különbséget sem találtak. Illetve csak annyit, hogy az átlagos menekülési távolság kicsit rövidebb volt a 6,5×55 használatánál.

A másik érdekes kimutatást a Stora Skogs Ockelboförvaltning készítette. Százötvenezer hektáros területen 1984-töl 1994-ig összesen 8830 jávor löttek. Átlagos lötávolság 61 méter volt. Felhasznált töltények mennyisége átlagosan 1,6 darab, itt beleszámolva a kegyelemlövéseket is. Az alábbi táblázat mutatja a fontosabb adatokat:

A fenti adatokból egyértelmüen kimutatható, hogy a nagyobb kaliberek kicsit hatásosabbak a közepes Standard kalibereknél. Ugyanakkor viszont a nagy sebességü, energiájú középkaliberek nem jobbak jávorvadászatra, mint Standard társaik. A statisztka azt is közli, hogy ha a vadász erösebb kaliberü puskát-töltényt választ, akkor kevesebb töltény kell a jávor leterítéséhez, és annak menekülési távolsága is rövidebb. A .300 Winchester Magnum kivételt képez, de azért mert mindössze 27 darab állatot terítettek le vele, ami kicsit kevés a biztos következtetéshez.

Ha a két „kilenchármas” kalibert nézzük, akkor érdekes, hogy a töltényfelhasználás azonos nagyságrendü, de a kb. 10%-al nagyobb kezdösebességü 9,3×62 töltény 17%-al rövidebb menekülési távolságot eredményezett. (Kb. ekkora a kezdösebesség különbség a .30-06 Spr. és .300 Winchester Magnum között.) A statisztika sajnos nem mutatja, hogy a vadászok milyen típusú, tömegü lövedékeket alkalmaztak, holott ez is nagyon érdekes összevetésekre adott volna alkalmat. Az viszont biztos, hogy a nagyobb sebesség – hatás tekintetében – nem egyenlíti ki a kisebb lövedéktömegböl származó hátrányt. Tessék csak a 7 mm Remington Magnumot megnézni! Körülbelül ugyan azt „tudta”, mint Standard társai. Igaz, itt is aránylag kevés adattal számolhatunk, tehát a tévedés veszélye fennáll.

Magyarországot tekintve, ha valakinek csak egyetlen golyós puskára telik, akkor a bevezetöben említett megoldást javaslom számára. Ha váltócsövü fegyvert vagy pedig kettöt is tarthat, akkor középkaliber helyett inkább egy annál valamivel kisebb és egy nagyobb tartása praktikus. Özre pl. .222 Remingon, 5,6×50R Magnum vagy .243 Winchester, míg „igazi” nagyvadra – dámra, gímszarvasra, disznóra – 9,3×62-t vagy 9,3×74R-t. Ezek jól bevált, milliószor kipróbált kaliberek, s az ilyen töltények optimális lövedéktömeggel és kiképzésben – melyröl egy másik írásomban ejtek szót – roppant célszerüek.

A különbözö közepes magnumok elönyei inkább hosszú távon érvényesülnek. Ám szerintem hazánkban ha valaki – lehet bármely mesterlövész különben – rendszeresen 200–250 méterröl lövi a nagyvadat, ahol már csak a speciális töltények-puskák, a magnumok remekelnek, az az illetö nem igazán vadászik, hanem egyszerüen – halált oszt. Hiszen elmarad a becserkelés izgalma, az elööröm, az izgalom, a vadászat sava-borsa. És itt most nem arról van szó, hogy eltalálja vagy nem találja el a kiszemelt vadat. Ha mindíg biztosan eltalálja messziröl, terítékre hozza – ez bizony akkor sem vadászat! Inkább célbalövés, egyszerü kivégzés.

Kivételt képez ez alól a hegyi vadászat, ahol gyakran nincs mód közelebbre belopni az éber vadjuhot vagy szirti kecskét, tehát kénytelen a vadász messzire „nyúlkálni”. De ott teljesen más feltételek vannak, mint dimbes-dombos hazánkban. A sportszerüséget a sziklamászás, egyéb hegyi nehézségek biztosítják. Tehát Magyarországon nincs feltétlenül szükség magnum puskákra-töltényekre, aki mégis olyat választ magának, az ugyan nem hiba, cseppet sem, csak éppen gyakorlatilag semmmivel sem jár jobban az illetö, mintha valamelyik Standard kalibert részesítené elönyben.