FEGYVERROVAT

KOVÁCS LÁSZLÓ
ÚJRA AZ ORYXRÓL

"Kedves Norma,

Harminc éve vadászom szarvasfélékre Dél-Finnországban. Az évek során leteszteltem majdnem az összes kereskedelmi forgalomban lévö lövedéket a szarvasokra, nem kifejezetten jó eredménnyel. A húsroncsolódás rendszerint túl nagy mértékü volt, a halálra sebzett állatok menekülési távolsága pedig túl hosszú. Különbözö kalibereket használtam 6,5 miliméteresektöl 9,3 mm-ig, alacsony és nagy kezdösebességüeket egyaránt.

2002 öszén vásároltam meg a Norma új Oryx jelzésü lövedékét, 9,3 miliméteres átméröjüt,ami aztán a puskámból 720 m/s-al indult. Ezzel a 18,5 grammos Norma lövedékkel jó néhány jávort, özet és fehérfarkú szarvast zsákmányoltam, s csodálkozva tapasztaltam, hogy a menekülési távolság alaposan lerövidült; 2-töl 25 méterig terjedt. A húsban esett kár minimális volt, néhányszáz gramm mindössze, annak ellenére, hogy legtöbbször a lapocka közepén találtam el a kiszemelt vadat. Alighanem ez jó bizonyíték arra, hogy sikerült önöknek kifejleszteni az ideális lövedéket a szarvasfélék vadászatára. Úgy vélem, hogy ez nagyon jó lövedék lehet vaddisznóra is. A magam részéröl a továbbiakban csakis Norma Oryx-ot használok a vadászataimon olyannyira imponált az eddigi jó eredmény. Szeretném, ha az Oryx-ot .338-as kaliberben is elkezdenék gyártani. Egy 17,5 grammos ilyetén lövedék tökéletes lenne a .338 Winchester Magnumhoz, míg 19,5 grammos pedig a .338 Lapua Magnummal harmonizálna.

Levelemhez mellékelek önöknek néhány képet az alaposan letesztelt, megvizsgált lövedékekröl. A baloldali 9,3 miliméterest egy jávorborjúból szedtem ki, a jobboldalit egy páratlan 10-es fehérfarkú szarvasbikából, mely élmény minden eddigi lesvadászatom koronáját jelentette számomra. Egész összel vártam a "nagy bikára". S a szezon utolsó napján jelent meg, alkonyatkor, lövilág végén. Löttem, mire néhány tétova lépes után a földre hanyatlott, 18,5 grammos Norma Oryx-el a lapockájában. Mindenkinek teljes szívvel javaslom e lövedék használatát.

A legjobbakat kívánva önöknek, vadászüdvözlettel és sok sikerrel a további töltényfejlesztésekhez; Jarmo Laiho."

A fenti levél másolatát, a svéd Norma tölténygyár egyik osztályvezetöjétöl; Lennart Falktól kaptam , néhány más, hasonló véleménnyel egyetemben. Elgondolkodtam a dolgon, saját tapasztalataim is eszembe ötlöttek az Oryx-ról, s úgy gondoltam "megér egy misét" újra írni erröl a témáról, felhívni rá a magyar vadászok figyelmét. Igen, újra, mert korábban a NIMRÓD 1997. novemberi számában már bemutattam az akkor még ugyancsak friss Oryx találmányt. De az már elég régen volt, s azóta magam is alaposan "tovább teszteltem" ezt a múlt évezred végi konstrukciót. De még mielött rátérnék a méltatására, röviden válaszolok azoknak a kedves Olvasóimnak , akik – számosan – az iránt érdeklödnek, hogy milyen gyártmányú, lövedékü muníciókat használok rendszeresen a golyós puskáimhoz.

Mivel a Norma egyik „teszt-vadásza" vagyok, legtöbbször az ö termékeiket részesítem elönyben. De – hiszik, vagy nem – akkor is ezt tenném, ha nem állnék velük rendszeres kapcsolatban. Szeretem, s megbízom a töltényeikben. Részletezve a dolgokat:

  • .222 Remingon kaliberü cseh Fox-omhoz 3,2 g-os Norma Soft Point-tot választottam. S mint a puskáról szóló ismertetésben megjegyeztem, ezt bizony nem "viszi" jól, tehát elöbb-utóbb váltanom kell más gyártmányra.
  • A 7×65R ürméretü Blaser gavallér-golyósom ugyanakkor igencsak kedveli a Norma 10,1 grammos Oryx-ot, természetes hát, hogy azt választottam hozzá.
  • .308 Winchester öbnagyságú Steyr-Mannlicher ismétlömhöz ugyanezt a lövedéktípust alkalmazom, csak éppen az 11,7 g tömegü.
  • .30-06 Springfield háromlövetü Blaseremet 11,7 g-os Norma Vulkan-nal tárazom.
  • .444 Marlin kaliberü alsóemelökaros nagyvadlövöm házilag készített löszerrel remekel. A hüvely Remington termék, a löpor Norma 201-es jelzésü, lapos végü osztott köpenyü (Soft Point) Hornady lövedéke pedig 17,4 grammos. Sokkal, de sokkal elégedettebb vagyok vele, mint az eredeti Remington gyári munícióval!
  • Végezetül .45-70 Government Pedersoli Sharps-szom kitünöen hord a Winchester cég 19,4 g. üreges hegyben végzödö Jacketed Hollow PT muníciójával. Ez persze nem azt jelenti, hogy kizárólag ezekkel lödözöm, de általában igen.

Visszakanyarodva az eredeti témához; az Oryx lövedék legföbb sajátossága, hogy úgynevezett "Bondad"-jellegü, vagyis belsö ólommagja kémiai eljárással az azt körülölelö tombak-köpenyhez (burkolathoz) rögzített. Tekintet nélkül a különbözö kezdösebességekre, távolságra becsapódáskor, felgombásodáskor sem válnak szét egymástól. Részben ebböl kifolyólag négy elönyös tulajdonsággal rendelkezik:

  1. Pontos. Ez függ anyagminöségtöl, pontos méretezéstöl, tömegtöl, gyártástechnológiától egyaránt. Az Oryx legömbölyített ólomhegyü és relatív vékony köpenyü.
  2. Gyorsan felgombásodik. Ha keszeg, kisebb testü vadra lö az ember, vagy ha véletlenül hátra csúszik a találat, lágy részeket ér, akkor alapkövetelmény, hogy ott és akkor is ideálisan, eredeti átméröjének minimum 2–2,5-szeresére torzuljon a lövedék.
  3. Oryx ezt megteszi. Részben azért, mert tombak burkolata a hegye felé vékonyodik, ami megfelelö gyors expanziót okoz minden esetben.
  4. Extrém mértékben egyforma méretü lövedékek. Kitünö alapanyag, modern gyártástechnológia, folyamatos sürü ellenörzés a feltétele, követelménye ennek.
  5. Nagy maradvány-tömeg. Ezt a ólombelsö és köpeny egymáshoz kötése biztosítja.

A Norma legújabb; 2003-as katalógusa alapján a következö töltényféléket szereli Oryx lövedéktípussal:

  • 6,5×55 (10,1g), 7x57 (10,1 g.), 7x57R (10,1 g.),
  • 7×64 (10,1 g.), 7x65R (10,1 g.), .
  • 280 Remington (10,1 g.),
  • 7 mm Remington Magnum (10,1 g.),
  • 7,5×55 (11,7 g.), .
  • 308 Winchester (11,7 g.), .
  • 30-06 Springfield (11,7 g. és 13,0 g.), .
  • 300 Winchester Short Magnum (11,7 g.),
  • .300 Winchester Magnum (11,7 g. és 13,0 g.),
  • 8×57 JS (12,7 g.), 8x57JRS (12,7 g.),
  • 9,3×62 (18,5 g.),
  • 9,3x74R (18,5 g.).
    Mint a fentiekböl láthatjuk, valamennyi kaliberhez az ahhoz legideálisabb tömegben készítik, s kínálják a töltényeket Oryx "maggal".

Saját, sokéves tapasztalatom föleg a .308 Winchesterhez kötödik, illetve újabban a 7×65R Brennekéhez úgyszintén. Özet, dámot, vaddisznót löttem nagyobb számban Oryx-szel, olykor-olykor a mezei nyúltól a muflonon át a gímszarvasig bezárólag más fajokat is sikerült terítékre hoznom vele. Megfigyelésem megegyezik a fentebb idézett finn nagyvad-vadászéval. Az átlagos Soft Point (Teilmantel) részben köpenyes kialakítású lövedékkel szerelt muníciókhoz képest igen nagy elörelépést jelent a konstruálása, széleskörü forgalmazása, mert azoknál valóban sokkal jobb hatásmechanizmussal rendelkezik. Kiválóan öl, rövidebb a menekülési útvonala a halálosan eltalált vadnak. Persze ez sem valamiféle "csodalövedék" illetve töltény! Az Oryx-ot is biztos kézzel jó helyre kell irányítani ahhoz, hogy megszerezzük zsákmányunkat.

Az Oryx-ról írott vélemények között tallózva még kettöt tartok érdemesnek a kedves Olvasók elé tárni. De – hagyjuk el Európát! Elöször egy észak-amerikai vadászt, a colorado-i M. L. McPherson-t, a hírneves "Cartridges of the World" szerkesztöjét idézem :
"Már régen kialakult bennem az a megyözödés, hogy komoly vadász a létezö legjobb minöségü munícióval, amire csak szert tud tenni, megy ki a területre. Nem lenne semmi értelme annak, hogy kockára tegyünk egy drága vadászatot azáltal, hogy konvencionális olcsó töltényeket viszünk magunkkal. A Norma Oryx megbízható megoldást jelent, mert a burkolat és az ólommag nem tud elválni egymástól…Az elsö jávorszarvas, amit Norma Oryx-szel löttem egy hároméves bika volt. Kicsit rézsút szemböl jött felém 110 méterröl. A lövedék pont a lapockacsont elött találta el a gerincoszlopot és több csigolyát szétzúzott – a jávor tüzbe rogyott. Annak ellenére, hogy erös csontokkal ütközött mégis megtartotta tömegének tetemes részét és elérte a vitális helyet. Átlagos lövedék erre nem lett volna képes. Függetlenül attól, hogy fehérfarkú szarvasra, wapitire, jávorra vagy medvére vadászom, a Norma Oryx számomra a túlszárnyalhatatlan megbízhatóságot jelenti…"

Most pedig – utazzunk Afrikába! (De jó is lenne!) Persze csak a képzelet szárnyán, a norvég Jörund Lien kalauzolásával:
"30-as kaliberben az Oryx egyike a legjobb nagyvadra való lövedékeknek, amelyeket eddig használtam. Öt jávorantilopot löttem vele, de csak egyben találtam meg a golyót. Ez volt az amelyiket elöször úgy találtam el, hogy a lövedék mindkét lapockacsonton áthatolt. Ezt követöen elfutott pár lépest, majd felém fordult. Tehát a következö Oryx-ot szemböl kapta, s a hátsó combban akadt el. Ennek a 180 grains-szes lövedéknek (11,7 gramm) a maradványteste 176 grains volt, s felülete 17x17,5 mm. Az a lövedék amely hosszában majdnem teljesen átüti a jávorantilopot, közben tömegének 98%-át megörzi csakis tökéletesnek nevezhetö…
A nagy maradványtesten kívül imponált nekem az Oryx lövedék áthatolóképessége is. Az afrikai nagyvadfajok rendesen szívósak, vastag börüek, de sem ez, sem az erös testfelépítésük vagy kemény csontrendszerük nem állította meg az Oryx-ot. Például az egyik jávorantilop vállapját keresztül csapva a túloldalon bordákat zúzva hagyta el a testét. A lötávolság körülbelül 100 méter volt… Önök talán kételkednek abban, hogy az Oryx lövedék megfelelöen torzul-e, hisz csak egyetlen darabot találtam ezekben a termetes, szívós állatokban. De biztosíthatom önöket, hogy megteszi. Mert amikor vándorantilopokat löttem kettö- és háromszáz méteres távolságokból az Oryx tökéletes felgombásodást mutatott. Már becsapódáskor gyorsan kinyílt az eleje, dacára a kis testü állatoknak és a nagy távolságnak. Ezt onnan láttam, hogy a lövedékcsatorna a .30-as kaliberhez képest nagy átméröjü volt. Ugyanakkor viszont körülötte a húsroncsolódás jelentéktelennek bizonyult…"

Ezek után került sor egy átfogóbb vizsgálatra – Dél-Afrikában –, ahol is kb. 70 különbözö antilopot zsákmányoltak 11,7 grammos lövedéktömegü .300 Winchester Magnum kaliberü fegyverrel. A muníció persze Norma Oryx volt. A legkisebb vad, amit elejtettek vele, a zsigerelés után kb. 10 kg-s vándorantilop, míg a legnagyobb a jávorantilop. Ennek ugyanúgy mért súlya kb. 400 kg. A lötávolság 35–300 méter között volt. Az eredmény pedig nagyon jó, egyetlen kivétellel minden lövedék áthatolt a vadállatok testén – kétoldali sokkhatást biztosítva –, kivéve egyetlen egyet, mely hasonlóan a fenti kalandhoz szemböl, szügybe csapódott a jávorantilop bikánál, és a hátsó combban akadt el, a bör alatt. Ennek maradványteste 97,7% volt, gombásodása pedig ideális.

Sokáig folyathatnám az Oryx-szal kapcsolatos tesztek, vélemények ismertetését, de fölöslegesnek érzem. Aki netán esetleg kedvet kapott hozzá – úgyis kipróbálja elöbb-utóbb. S nem hiszem, hogy valaha is megbánja. Sokkal inkább gondolom azt, hogy – a gyakorlatban is meggyözödve kiváló képességeiröl – rátér az állandó használatára.

2003. 05. 03.