Az egylövetü, de már egybeszerelt, rézhüvelyes töltényekkel müködö golyós vadászpuskák fénykora Európában és Észak-Amerikában is egyaránt az 1800-as esztendök derekára-végére esett. Míg mondjuk az Osztrák-Magyar Monarchiában, s Németországban elsösorban a billenöcsövü típusok divatoztak, addig az USA-ban, Kanadában, söt a trópusi Afrikában is a különbözö tömbzáras megoldásúakat részesítették elönyben. Az ilyetén Remingtonokat, Peabody-Martini-t, Ballardot, a Sharps-szok különbözö változatait ám elsösorban a legendás M. 1874-et ,Winchester M. 1885-öt, Hopkins & Allen-t, és néhány mást úgyszintén.

Aztán, amikor az alsóemelökaros ismétlöfegyvereket már a korábbiakhoz képest sokkal jobb teljesítményü töltényekhez is tervezték, például a Winchester M. 1886-ot, M. 1894-et és a már középagytáras M. 1895-öt, akkor az egylövetü vadászpuskáknak fokozatosan, szép csendben leáldozott az ideje& Európában nagyjából ugyan ez a helyzet következett be, csupán ott a mégfejlettebb forgótolózáras Mauserek, Mannlicher-Schönauerek szorították ki berkeikböl a gavallér-golyósokat. Voltaképpen az ismétlöfegyverek jelentik a választék döntö többségét ma is, hiszen csaknem minden nagyvad-vadász Sauer, Blaser, Mauser, Mannlicher, Antonio Zoli vagy egyéb többlövetü puskára vágyik. Tulajdonképpen éppen ezért hitte mindenki, hogy Bill Ruger, amúgy máris jónevü fegyvergyáros botorságot müvelt, amikor a XX. század 60-as éveiben! piacra dobott egy vertikálisan csúszó tömbzáras egylövetü golyóst.

Minek?? Kinek kell ez a modernnek aligha titulálható szerkezetü típus? Megbolondult ez az ember? kérdezték a szakemberek. Kinek kell atomkorunk küszöbén egylövetü tömbzáras puska? Mint hamarosan kiderült sokaknak. Nosztalgiakedvelö nimródoknak kapóra jött ez a cseppet sem hadifegyver jellegü, de markánsan, férfiasan karakteres szép gavallér-golyós. Rengetegen vették, veszik manapság is a Ruger Modell No. 1-et. Úgy tartják, hogy John Farquharson 1877-ben szabadalmaztatott tervrajza alapján, de annak egyszerüsítésével, javításával fejlesztették ki ezt a Rugert.

Mindkettö vertikálisan csúszó blokkzáras, vagyis amikor a ravaszvédö sátorvashoz illeszkedö kart lefelé-elöre hajtja a vadász, akkor az addig töltényürt záró nagyon erös acéltömb lejjebb kerül, s az üres hüvely a Rugernél kirepül a szerkezetböl bár az ejektor könnyen ki is iktatható, ha a vadász fölöslegesnek érzi , s aztán gyorsan újratölthetö a fegyver. Majd az emelökart visszahúzva válik tüzelésre újra alkalmassá. Tudomásom szerint a "jó, öreg" Farquharson-nál nem alkalmaztak tölténykivetöt, és valamivel bonyolultabb volt a szerkezete. Legnagyobb "bibi" mégis inkább az volt vele, hogy az erre "épített" Westley-Richards-ok, Gibbs-ek, Jeffery-k és Holland & Holland-ok mind szörnyü drágák voltak. Csak a felsö tízezrekhez tartozók, vagy mániákus fegyverbarát nagyvad-vadászok pl. Frederick Courteney Selous áldoztak rá, bírták megfizetni igen magas árukat. A modern Rugerek viszont igazán szolid kategóriába soroltak, s árkülömbségnyivel bizony nem rosszabbak az angol kisipari termékeknél. Ráadásul hihetetlenül nagy kaliberválasztékban kerülnek a boltokba. Gyakorlatilag a .22 Hornettöl a .458 Winchester Magnumig minden gyakoribb amerikai, és néhány európai ürméretben is könnyedén beszerezhetö. Hosszabb, rövidebb, vékonyabb, vaskosabb csövel, nyílt irányzékkal szerelten, anélkül egyaránt forgalomba kerül. Egyik-másik töltényféléhez rozsdamentes kivitelben tompán fénylö "ezüstpuska"-ként kapható. Mindent a leendö vevö igénye szerint! Agyazása egyenes vonalvezetésü, pisztolyfogásos, rovátkázással a megfelelö helyeken, s gumiagytalpban végzödik. Az elöagy általában csö közepéig nyúlik, ott ér véget, de a Ruger M. No.1 RSI változatnál Mannlicher-szerüen csöszájig húzódik, s ott elegáns acélkupakba zártan ér véget. Biztosítója a lehetö legjobb helyen; agynyakon található, mint rendesen az európai sörétes-, és golyós dupláknál. Azt elörenyomva lehet elsütni a fegyvert. Állitható direkt elhúzású billentyüvel szerelik.

Most válasszunk ki, többé-kevésbé találomra, egyet a sokszínü választékból. Vizsgáljuk meg azt alaposabban. Számomra a legtetszetösebb köztük a Ruger No. 1A Light Sporter. Ez eddig .243 Winchester, .270 Winchester és .30-06 Springfield ürméretekben került a szemem elé. Csöhossza 56 centiméter, teljes hossz egy méter alatt marad, a fegyver tömege viszont nem túl csekély: kb. 3,3 kg. Tehát nem sokkal könnyebb, mint egy ugyanazon kaliberü hagyományos tolózáras ismétlö, némely változatnál nehezebb is! A zártest felsö részétöl indulva nagyjából a csö harmadáig nyúlik egy rövid sín, rajta a lehajtható levelü irányzékkal, és a Ruger által kifejlesztett, gyártott, minden puskával együtt adott céltávcsöszerelékhez való bemarásokkal. Ez az alkatrész a csöre húzott célgömbtalppal és szíjkengyellel roppantmód emeli a puska összkinézetét. Ámbár meg kell mondanom, hogy az igazán márkás puskákon a sínt mindíg forrasztással rögzítik a csöre, nem pedig csavarokkal, mint a Ruger cselekszi. De árkategóriájába így is messze többet nyújt, mint amit várna töle az ember. Hidegen kovácsolt csöve pontosan lö, a fegyver céltávcsö nélkül kézies. Azzal együtt már nem annyira, kicsit "farnehéz"-nek érzem, de van kit ez nem idegesít, zavar. Persze a hosszabb, vastagabb, nehezebb csövü Magnum-változatoknál ez nem érvényesül, azoknál úgy is príma a "balansz"!

A Frankonia a Heym céggel karöltve kínál egy saját Ruger egylövetüt; gyorsítós billentyüvel, európai diófából készült pisztolyfogásos, pofadékos, ún. bajor agyazással, más, talán jobb anyagból készült csövel, azon európai jelleget mutató mechanikai irányzékkal. A zártest kívánság szerint egyszerü, barnított, illetve lehet szürkített is, ízléses véséssel. Ennek kialakítása engem ugyancsak bámulatba ejtett, mert a germánok, s az osztrákok is szeretnek mindent kicsit túldíszíteni, cikornyázni, sokszor a giccs határáig, söt azon túl is. Ez viszont szép, nem "vitrinbe való" jellegü. Három kaliberben gyártják, úgy tudom; 7×65R, .308 Winchester, 8x57JRS. Kettö ürméretet hiányolok a választékból; a .30-06 Springfield-et és a 9,3x74R-t, de talán hamarosan ezekben is készítik majd.

Minden ellenkezö híreszteléssel szemben a Ruger egylövetükkel történö második, harmadik lövés leadása nem történik sokkal lassabban, mint ha Modell 98-as Mausert használnánk. Ennek elöfeltétele persze a sok gyakorlat, és hogy a tartalék muníció mindíg kéznél legyen. Baloldali felsö ingzseb helyére készített tartóban, vagy óraszijhoz hasonlóan csuklóra szerelt karkötö rekeszeiben, esetleg tusra húzott gumirozott elasztikus töltényövben. Hajtóvadászatokat és veszélyes nagyvadra történöket leszámítva mindenhol ragyogóan megállta, s állja a helyét a Ruger M. No. 1. "Mindenes puskaként" azért senkinek sem ajánlom, bár tapasztalt, jó vadász tulajdonságai kiegyenlíthetik az egylövetüségböl fakadó hátrányat. Szerény anyagiakkal rendelkezö, de "fegyvermániás" nimródnak viszont második golyósként; hegyivadra vagy özlövönek, megfelelö kaliberben nagyon jól megfelelne.

Kovács László