CSERNÁK ROLAND
A standard (alap-) kaliberek és töltények védelmében

Mint minden egyes tavasszal, most is kimentem a lőtérre a bakozás előtt, ellenőrizni golyós puskámat, mert bizony a bakvadászat hazánkban az a vadászat, ahol esetleg nyújtottabb lövésre is számítani kell. A próbalövések jól ültek, golyósom 200 m-ről is beletalált a szigetelőszalagból készített keresztbe, így megnyugodva tettem vissza a tokba. Jómagam a 150 m-t tartom a vadászias lőtávnak, de jó, ha az ember tudja, hogy esetleg a 200 m-re álló vadat is – ha minden körülmény adott – meg lehet lőni. Más eset természetesen a sebzett vad esete, ott megengedhető a hosszabb lövés is a vad terítékre hozása érdekében.

Szóval ahogy tokba csúsztattam rövidcsövű, 30-06-os golyósomat, elgondolkodtam… vajon miért alakult ki hazánkban a „magnumláznak” nevezett jelenség?

Sok vadászbarátom, -kollégám beszámolóját hallgattam végig, jómagam is megtapasztaltam az évek során ezt-azt, így egyre jobban foglalkoztat a gondolat, hogy miért nem elégedünk meg az évek, évtizedek óta bizonyító alapkaliberekkel. Írásomban egy-két olyan ballisztikai és gyakorlatias vadászati dologra kívánok rávilágítani, amelyeken nem biztos, hogy minden vadásztársam elgondolkodott.

Szóval a kaliber kérdése. A magyar nagyvadgazdálkodás legutóbbi fénykora a ’70–’80-as évekre tehető, ekkor élte virágkorát a magyar vad és a vadászat is. Saját vadásztársaságomnál is vannak „öreg” vadászok illetve vadőrök, akik anno azt sem tudták, hogy létezik pl. a .300-as Weath. Mag. vagy egyéb magnumcsodák. Nekik „csak” az évek óta bevált 7×57-es, 8×57-es, 7×64-es vagy 30-06-os volt, ezekkel vadásztak, nem beszélve a 7,62×54R-es FÉG-golyósokról.

Ezek a vadászok a mai napig a fent említett kalibereket használják. Ezt azért jegyzem meg, mert sokan azzal érvelnek a magnumkaliberek mellett, hogy megváltoztak a vadászati viszonyok, kevesebb a vad… stb. De hát ezek a régi vadászok is ugyanabban a megváltozott helyzetben vadásznak, ugyanazokra a vadfajokra vadásznak itthon…!?

Elismerem, vannak olyan helyzetek, hogy szükség van hosszú lövésekre, mondjuk alföldi területen őzre. Ezekre az esetekre szokták venni az oly divatos, villámgyors kiskalibereket (5,6×50, .22-250, .220 Swift stb.) Aztán jön a döbbenet, amikor a második bakot sebzi a vadász a gabonán szétfreccsenő apró lövedékszilánkokkal. A kis „meggymag” az első útjába került kalászon úgy nyílik szét, mint a tubarózsa.

Százszor jobb választás ilyenkor – ha már nekünk semmiképpen sem jó egy bevált és bizonyított kaliber – pl. .a 270-es Win. kaliberű golyós, aminek mondjuk 8,4 grammos keményebb lövedéke utat talál a kalászok között és tisztességgel csapódik a célba. Talán ez az az eset, ahol valahogyan még tolerálni tudok egy 7 mm-es Rem. Mag. kalibert, mellyel lehet hosszút lőni és még a lövedéktömeg is kompromisszumképes.

Egyébiránt az általam is hallott 300–400 m-es lövéseknél kíváncsi lennék, hogy a billentyűt elhúzó vadász, hogyan bírálta el a bakot. Ez csak úgy lehetett, ha a kísérő spektívvel kiadta a lövésre az utasítást. Ez ekkor ebben a szituációban rendben is van, de vajon mi lesz, majd ha egyszer egymagunk megyünk ki a területre és nem lesz se kísérőnk, se spektívünk, és önmagunknak kell bírálni… ehhez bizony közelebb kell menni a bakhoz… akkor pedig már tökéletesen elegek az alapkaliberek is. Búzában pedig – legyen szó bármilyen vadról – jobb, ha egy kicsivel fölé választunk a kalibernek, mint esetleg választunk egy határ- (minimum) kalibert.

Ezt jómagam tejes érésben lévő búzában ki is próbáltam, először .222-es Rem., majd 30-06-os kaliberben. Az eredmény részletes ismertetése nélkül annyit azért elmondok, hogy a búzába letettem egy hungarocelltáblát, amelyben a lövedékek és szilánkok elhelyezkedése is jól látható volt. A .222-es Rem. kb. 30–40 cm!!! megtétele után szerteszét szakadt szilánkjaira, míg a 30-06-os még kb. 4–5 m-t is megtett úgy a búzában, hogy nem esett szét a lövedék, és ami még fontosabb, pontosan csapódott a célkörbe. Ebben az esetben 11,7 grammos Sako Super Hammerheaddel lőttem a .30-06-ossal. A lőtáv mindkét esetben 50–100 m közötti volt.

Ugyanezt a kísérletet 30-06-os esetében hagyományos SP-lövedékkel is elvégeztem, amely ugyan jobban deformálódott, de létfontosságú szervet érve csapódott volna a célba. Engedtessék meg hogy kijelentsem, a Soft Point töltényeket sem kell szidni és vadászatra alkalmatlannak tartani, vagy azért lenézni egy vadászt, mert ő ilyet használ.

Jómagam is szarvasra-disznóra megfelelően expandáló SP-töltényt használok, és őzre, valamint hosszabb lövésekre alkalmazom a Sako fent említett töltényét, mely töltényt én alapkaliberben kissé keménynek tartok…. nem roncsol annyira és ezért alkalmazom előszeretettel őzre, de kizárólag nyak, fej, vagy lapocka mögötti lövésnél. Egyéb esetben irtózatos sebessége és keménysége miatt nagyon roncsol.

Tapasztalatom az, hogy a gyári SP – magyar MFS –- töltény rövidcsövű stucnimból kilőve kiválóan teljesít. Sokan szidják ezeket a lövedékeket, de még többen azért, mert nem megfelelő fegyverből lövik. Sajnálkozom amikor valaki azt írja, hogy az ilyen vagy olyan magnumjából kilőtt lövedék csak átszaladt a vadtesten, vérzést egyáltalán nem produkálva. Aki magnumkalibert vesz magának, az bizony ne higgye, hogy ezzel ő már csodát tesz kint a területen… ha sajnálja a feláras magnumkaliberekhez készített töltényeket, inkább ne is vegyen ilyet.

Tudomásul kell venni, hogy ezek az olcsó SP-lövedékek, és ezeknek tulajdonképpen különféle fantázianevekkel keresztelt változatai – amelyek csak nevükben hangzatosak, de ugyanolyanok –, nem magnumfegyverekbe valók. Ahhoz igenis speciális lőszert kell vásárolni, mint pl. a Barnes-X, TXP, Trophy-Bonded, vagy jó megoldás lehet egy Sako Super Hammerhead illetve Norma Oryx is, amelyek ugyan nem kétkamrás lövedékek, de az ólommag és a köpeny egy speciális eljárással egymáshoz van rögzítve.

Szintén saját tapasztalatom, hogy a rövidebb csövű fegyverekből (47–52 cm) kilőve az SP-lövedékek kiválóan dolgoznak. Ennek okát abban látom, hogy a cső rövidsége miatt a torkolati sebesség még kissé csökken, és az így csökkentett sebességű még jobban leadja energiáját, és nem freccsen szét a nagy sebességtől.

Ha elfogadjuk azt a kísérleteken alapuló jelenséget, hogy a cső rövidítésével minden egyes cm-rel 2 m/s-al csökken a torkolati sebesség, akkor kiszámíthatja mindenki, hogy a standard (60 cm-es) csőnél rövidebb csövű puskája a katalógusokban megadott értékekhez képest mennyivel lassabban engedi útjára a lövedéket. Ez azonban ne tévesszen meg senkit sem, ettől nem rosszabb a stucni egy fikarcnyival sem… sőt!

Egy régesrégi Nimródban olvastam a patinás hírű Walther cég kísérletéről, amelyből kiderült, hogy a legprecízebb lőképeket 50–52 cm-es csövű golyósokkal érték el. A kísérlet lényege az volt, hogy készítettek egy 65 cm-es 7×64-es kaliberű csövet. Ezt kezdték darabolni először 5 cm-ként, majd egyre kisebb értékeket levágva belőle. A teszthez RWS KS és Hirtenberger ABC lőszert használtak. Mint azt fentebb említettem, a legjobb eredményt 50–52 cm-es csőhossz esetén kaptak, mely szóráskép ha jól emlékszem, 100 m-en 2,8 cm volt a Hirtenberger ABC lőszerrel.

Így hát vadásztársaim az csak tévhit, hogy a rövidebb csővel nem lehet olyan messzire pontosan lőni. A kísérlet bebizonyította, hogy a hosszabb csövet – annak csőtorkolatát – a lövéskor fellépő erők jobban „kilengetik”, míg a rövidebb csövet kevésbé, ezért érhető el vele pontosabb lőkép. Vajon miért szereli golyósait a Blaser, a Sako és Tikka cég is 56 cm-es csővel alapkaliberekben, és nem a szokásos 60 cm-rel mint régen? Véleményem szerint pontosan a fentiek miatt. Szóval az ilyen rövidebb csőből kilőtt SP-lövedék evidens, hogy kisebb sebességgel csapódik a vadba is, így ennek tudom be azt, hogy nekem csak kiváló tapasztalatom van ezzel a lövedékkel.

A katalógusokban, újságokban megjelenő lövedékteszteken általában azt láthatjuk, hogy kapitális vapitiket, jávorokat, többféle afrikai vadat lőttek ilyen vagy olyan töltényekkel, és hogy azok milyen jól viselkedtek. Igenám, de én – és rengeteg vadásztársam – nem járunk Afrikába, így ezek a lövedéktesztek lehetséges hogy kiválóak a különféle egzotikus vadfajokra, de lehetséges, hogy felépítésük miatt az európai vadon átszalad a szuper lövedék, nem adja le energiáját, mert ide „to much gun” – ahogy az amerikaiak mondják. Ahogy ez igaz egy adott kaliberre, úgy vonatkozhat a lövedékre is.

Röviden: lehetséges, hogy kiválóan mélyre hatol egy oryxban az adott lövedék, azonban ezzel én itthon nem megyek semmire, ha a szórón vagy hajtásban 50–60 m-ről egy 40 kilós süldőn átszalad mint a nyílvessző, és 100–150 métert elmegy még a jó blattlövéssel is. Ilyen esetben itthon egy jó SP-tölténnyel sokkal többre megyünk. Természetesen vannak jobb és rosszabb minőségű SP-töltények… ezek közül kell kiválasztanunk a nekünk megfelelőt!

Fentiekből kiderülhet tehát, hogy nem biztos, hogy egy hangzatos katalógusbeli reklámban istenített .300-as Weath. Mag. jobb választás lenne idehaza nagyvadra, mint pl. egy 30-06-os, 8×57-es, vagy végső esetben egy 9,3×62-es kaliberű megbízható golyós. …ha erre valaki azt mondja, hogy nincs ideje kimenni megfigyelni, kivárni és becserkelni a kívánt vadat… erre én egy idézettel válaszolok:

„A vadászat vadűzés és erdőzúgás…
de több erdőzúgás!”

2005. 04. 13.