MÁROK TAMÁS–MRÁZ JÁNOS
TÁVCSÕTESZT

A Vadászrész (Csongrád megyei, havonta megjelenõ vadászújság) szerkesztôi páratlan vállalkozásba fogtak: vadászcélú távcsöveket teszteltünk egymás mellett. A magyar vadászati sajtóban nem emlékszünk hasonló kísérletre. Tisztában vagyunk a dolog kényességével és szubjektivitásával. Ezek ellen csakis az objektivitásra való törekvéssel védekezhetünk, ezért elôször is tisztázzuk a körülményeket!

Manapság forgalomban lévô és használatos keresô- és céltávcsöveket szedtünk össze, néhány közismert, népszerû márkát. A válogatás némileg önkényes volt, de igazodott ahhoz, hogy Csongrád megyében mûködik a Seeadler és a Docter márkaboltja, ezért ezt a két márkát kiemelten kezeltük. Ezek mellett igyekeztünk beszerezni az olcsóbb japán márkákat, és a csúcsminôséget jelentô német távcsöveket. A tesztelésnek természetes módját választottuk: kivittük a távcsöveket a vadászterületre, bizonyos idôközönként szétnéztünk velük és magnóra mondtuk, amit észleltünk. A tesztelést Mráz János festômûvész, a Vadászrész mûvészeti vezetôje, és Márok Tamás, a lap fôszerkesztôje végezték.

Az értékelés szempontjai: egyikünk sem optikus, ezért elsôsorban vadászati szemszögbôl értékeltük a látottakat. Figyeltük a képminôséget, a kontúrok élességét, a színhûséget. A keresôtávcsöveknél megvizsgáltuk, hogy adott fényviszonyok mellett alkalmasak-e:

1. az adott vadfaj felismerésére,
2. elbírálására (suta, bak, gida),
3. a trófea megítélésére – erre nem volt lehetôség, mert trófeás vadat nem láttunk.

Egy távcsônek számos értékmérôje van, mi ezek közül csak néhányat emeltünk ki. A vizsgálat nem tükrözi a tartósságot, azaz hogy a távcsô a használat során mennyire tartja a paramétereit, a céltávcsöveknél nem terjedt ki arra, hogy tartják-e pontosságukat, avagy lövésre elmozdul a fonálkereszt. A mi két golyós fegyverünkön, egy 24 éve használt 3–9×40 Tasco (.222 Rem. kaliberû puskán) és egy 4 éve használt 6×45-ös Seeadler (30-06) céltávcsônél elmozdulást nem tapasztaltunk. Vendéglátóink engedélye alapján lôhettünk rókát, borzot, kóbor kutyát és macskát illetve ôzsutát és sutagidát (lehetôleg beteget, gyengét). Mielôtt a tapasztalatokról beszámolnánk, röviden bemutatjuk a tesztelt távcsöveket. Ezeket részben vadászboltokból újonnan, részben vadásztársaktól használtan kaptuk kölcsön, és természetesen bevetettük saját arzenálunkat is. Köszönet Karikó József, Szél István és Szalai Imre távcsöveiért!

A magaslesre délután 15:20-kor ültünk föl. Ekkor már kint volt elôttünk a lucernán 4 ôz: két suta és két gida. A leshelyet sikerült úgy elfoglalni, hogy a kb. 150 m-re legelô ôzek nem ugrottak el. Mindegyik távcsôvel, de még szabadszemmel is jól láttuk ôket. Seeadler 8×56: elég jó a rajzolat, szín annyi van, amennyit a pára enged, a színek visszafogottak, tompák. Az ôz kontúrjai élesek. A Seeadler 7×50: a nagyítás érzékelhetôen kisebb, a kontúrok picikét tompábbak, viszont ezt a látcsövet stabilabban lehet fogni a kézben. Kisebb a súlya és kevésbé remeg, könnyû, kézies darab, cserkeléskor, szûk helyen is könnyen kezelhetô. A Tascónak van egy kék "stichje", a színeket nem valós értékben adja vissza. Ennek az lehet a célja, hogy a szürkületi hatásokat kiszûrje. A látómezô széle is nagyon éles. A Hubertusz 7×50 (Mráz János távcsöve) távolkeleti gyártmány, az összes közül a leggyengébb. Az ôz kontúrja összemosódik a háttérrel, de ebben a fényviszonyban még elfogadható. Elmosódott, szürkés képet ad. A lencsék hosszú gumigyûrûvel kapcsolódnak a szemhez. Nem kényelmes, nyomja a szemet, de az oldalirányú fények kiszûrésére alkalmas, és oldalszélben is megakadályozza a szem könnyezését. A Swarovski 7×42-nél nyomban föltûnik, hogy a látómezeje sokkal szélesebb. Jobb képminôséget ad az elôzôeknél, hûen adja vissza a színeket. Picit tompább, világosabb a kép. A Docter 7×50 képe kitûnô, az eddigiek közül a legjobb. Sajnos, kicsit nehéz, és vastag, fogása kicsit "bumfordi", inkább lesre ajánlható, mint cserkelésre vagy autós barkácsolásra. A régi Zeiss Jena 7×50 (Márok Tamás távcsöve) 20–30 éve a legjobb távcsônek számított, de ma sem vall szégyent. Az élességet hidegben nehéz állítani. A Docternél kicsit gyengébb a fényereje. A 8×56 Zeiss Dialy a Docterhez hasonló képet ad. Ezen van egy kis fátyolosság, de az adódhat abból, hogy használt távcsôrôl van szó. Picit élesebb képet ad a Docter. A Zeiss Jena és a Swarovsi kivételével az újabb keresôk mind gumiborításúak. Ez igen hasznos újdonság, nem csúszik ki a kézbôl, jól tapad, és nem koppan a leshez vagy a fegyverhez. Márpedig egy ilyen óvatlan koppanás sokszor az áhított vad elugrását jelenti.

A céltávcsöveket 15:42-kor kezdtük nézni. A 3–6×40 Tasco: Márok a kontúrokat jól látja vele, a színek nem túl élénkek, de a célnak, a pontos célzásnak teljesen megfelel. Mráz rosszul lát vele, a szemlencse nem az ô szeméhez van igazítva, azért a szálkereszt és a kép homályos. Márok ugyanezt tapasztalta Mráz puskára szerelt céltávcsövénél. Azon egy 6×45-ös Seeadler van. Ezzel ebben az idôben biztosan lehetne lôni. (Márok –1,25-ös, Mráz +2-es szemüveget használ, ebbôl adódott a különbség. Mivel a különbséget nem korrigáltuk, ezek után egymás puskatávcsövét nem értékeltük.) A 3–9×56 Seeadlerrel jól lehetett látni 6-os nagyításon. Lecsavarva 3-asra a színek erôteljesebbek lettek, 9-es nagyításnál a homály is nagyobb lett, a kisebb nagyítás szerencsésebb volt. Ilyen fényviszonyok mellett színekrôl egyre kevéssé beszélhetünk, minden barna-rôt tónusban látszik, de az ôz biztosan megcélozható. A 1,5–6×42 Docter nappali távcsô, ennek ellenére most 6-os nagyításon rendkívül élesen kirajzolódnak az ôzek, célzási probléma nincs. A Docter 2,5–10×48-as szintén 6-oson nem mutat nagy különbséget, sôt az elôzô talán valamivel élesebb képet adott. Mráz szerint az erôs szürkületben a nagy objektív-átmérôjû távcsöveknél nagyobb nagyítást kell használni. A legnagyobb, 3–12×56 Docternél a 6-osnál jobbnak találta a 10-szerest. Márok élesebbnek, világosabbnak tartja a kisebb nagyítást. Mráz ezt csak a kisebb lencseátmérôjû távcsöveknél ismeri el. A nagyobb objektív szerinte erôsebb nagyításban jobbat mutat.

Összegezve: e fényviszonyok között még a kis Tasco is megfelelô képet ad a biztos lövéshez, az üveglencsés német távcsövek elônye szembetûnô, az új Docterek jobbak a használt Seeadlereknél.

Újabb kör, pontban 16 órakor – hendikeppel. Az eddig gyengébb távcsövekkel kezdünk, és a legjobbak felé haladunk. A Tasco keresô lényegesen gyengébbet mutat, a kék árnyalat most már alkonyati trükknek tûnik. Gyengén lehet látni vele, a 150 méterre a fûben fekvô ôz fejét ezzel már nem ismernénk föl. A kisebbik Seeadler kb. 100 méterre még tökéletes, ennél nagyobb távolságra, 150–200 méterre már a vad felismerése határeset. A Hubertusz lényegesen jobb, mint a Tasco, kicsit többet mutat, mint az elôzô körben. A 7×50-es Seeadler képe érezhetôen világosabb, tagoltabb, de a képet nehéz kiélezni, és a képgyûrû szélén kettôsség látható, egy életlen világosabb szürke gyûrû van. Nem szép a rajzolat. A nagyobbik Seeadler tartja a paramétereit, jobb mint kistestvére, és nincs "külsô gyûrû", a kép széle is éles. A nagy Zeiss most adja igazán önmagát: kiválóan látszik a suta fejformája, köténye, a bakgida kis agancscsapja. A kisebb Swarovski képszéle még mindig éles, az eddigi 7×50-eshez hasonló képet ad. Az öreg Zeiss teljesítménye Mráz szerint a Seeadlerekéhez és a Swarovskiéhoz hasonló. Márok a saját távcsövét világosabbnak látja, mint a 8×56-os Zeiss Dialyt, míg Mráz azt látja jobbnak. A 7×50-es Docterrel szépen kirajzolódik 400 méterre egy ôz alakja. Mráz a 8×56-os Zeiss-sel hasonlóan szépen látja.

A céltávcsöveket 16:10-kor kezdtük vizsgálni. A Tascóval nehéz megtalálni az ôzeket. A világos háttér itt már sokat számít, nagy elônyt jelent. A Seeadler 6×45-öse lényegesen világosabb, ezzel még 150 méterig is biztosan lehetne lôni. Ehhez képest az 56-os objektívû Seeadler 6-os nagyításon kevesebbet mutatott. A kicsi Docterrel ugyanolyan jól látunk, mint a nagyobb Seeadlerekkel, 200 méterig bátran lehetett volna lôni. A 48-as Doctert ekkor mindketten némileg rosszabbnak ítéltük. A céltávcsövek erôsen párásodtak, a nagy Doctert emiatt nem is tudtuk megítélni.

16:25-kor megbizonyosodtunk róla, hogy az egyik suta sánta, ezért kb. 130 méterrôl a Tasco távcsôvel 5-ös nagyításon meglôttük. Az ôz a magaslestôl 80 méterre a fûben elfeküdt, világos hasa jó vizsgálódási pontot mutatott. A magasles asztalára kirakott céltávcsöveket ezek után nehéz volt megítélni, mert a köd lecsapódott lencséjükön, azt állandóan törülgetni kellett. A Docter keresôvel az ôz kiválósan látható, körvonalai pontosan fölismerhetôek. A Zeiss Jena hasonlóan jó képet ad, de az elôzôt hajszálnyival jobbnak találjuk. A Zeiss Jenával is jól fölismerhetô az ôz, de valamivel gyengébben. A Hubertusszal az ôz foltja jól látszik, de gyengébben, mint a Seeadlerekkel. A 8×56-os Seeadlerrel az ôzbôl csak a világos folt érzékelhetô. A 7×50-es Seeadler viszont váratlanul "életre kelt": Az ôz vonalai jól látszanak vele, sokkal jobb a képe, mint a nagyobbnak, majdnem olyan jól látunk vele, mint a Docterrel és a Zeiss-sel. Ekkor a lôvilág határán voltunk már, nemhogy trófeás vad, de ôz elbírálására sem volt elég fény. A rókát vagy a disznót még meg lehetett volna lôni. A kis Docter céltávcsôvel még meg lehet találni az ôzet, de pontos meglövésére már nem lehetne vállalkozni. A többi céltávcsôben nem találjuk meg az ôzet, de Mráz János a puskáján lévô Seeadlerrel nyomban megtalálja a fehér foltot, az ôzet meg is tudná lôni. Ekkor a céltávcsöveket el is pakoltuk.

16:36-kor a csaknem teljes sötétben a lestôl kb 50 méterre lévô bokrot vettük célba. A kis Tasco céltávcsôvel éppen hogy látjuk a bokor sötét foltját, a 6×45-ös Seeadlerrel is meg tudnánk lôni, ha disznó lenne. A kis Docterrel jól lehet látni, a bokrot, ha disznó volna pontosan meg tudnánk célozni. A 48-as Docter valamivel gyengébb képet ad ugyancsak 6-os nagyításon az 56-os Docterrel viszont valószínûleg még a disznó sörtéit is látnánk. Az 56-os Seeadler céltávcsô 6-szoros nagyításon viszont jó képet adott, biztosan lehetett volna vele lôni.

16:40-kor a keresôkkel keressük az ôzet. A Tascóval abszolút semmit nem lehet látni a tájból, merô feketeség a képe, még az eget is alig mutatja. A Hubertusszal éppen hogy ki lehet venni az ôzet. A 7×50-es Seeadler közepes képet ad, de az ôz fölismerhetô A nagyobbikkal most gyengébben lehet látni. A Zeiss Jena mindkettônél kicsivel élesebb képet ad, de most már csak nüansznyi különbségeket lehet fölfedezni a jobb távcsövek között. A Zeiss Dialynak a képe most nem tûnik jobbnak, mint NDK-s testvéréé és a jobbik Seeadleré. Egyértelmû viszont, hogy most is a Docter adja a legjobb képet. Közben lejött a pára, az esô csöpörög, a látótávolság legföljebb 300 m.

16:50, utolsó kísérlet. A Swarovski már csak a világos tónusokat mutatja meg, a horizont csaknem összemosódott, a fekvô ôzet nem látni vele, de a 40 m-re lévô bokrot még igen. Egy közeli disznót még föl lehetne ismerni vele. A 7×50-es Seeadlerrel az ôz foltja még mindig látható, A Zeiss Jenával jobban látható. A 8×56-os Seeadlerrel az ôzet nem találtuk meg. A nagy Zeiss-sel is látni az ôz foltját. A Docterrel az ôz fölismerhetô, 100–150 méterig nem csak azt látnánk, hogy jön valami, de a faját is azonosítani tudnánk vele.

Általános tapasztalatunk, hogy a távcsövek teljesítménye nagyjából arányos az árukkal. A drágább modellek egyértelmûen többre képesek. Nappali fényben az általunk vizsgált különbségek vadászati szempontból elhanyagolhatóak. Szürkületben a mûanyaglencsés, olcsóbb modellek hátránya egyre szembetûnôbb.

Meglepônek találtuk, hogy a csúcsmodellnek tartott nagy Zeiss nem emelkedett ki a mezônybôl, bár az egyik legjobb volt. Szintén furcsa, hogy a két Seeadler közül adott viszonyok mellett a kisebbet láttuk jobbnak.

A céltávcsöveket puska nélkül nehezebben tudtuk elbírálni. Úgy tûnik, vadászember túlságosan is hozzászokott, hogy csak fegyveren használja ôket. Puskára szerelve saját gyengébb távcsöveinkkel néha pontosabban tudtunk célozni, mint a nagyobb teljesítményû "kopasz" modellekkel. A céltávcsövek gyakran bepárásodtak, ami nehezítette pontos megítélésüket. Ezeknél nagyon fontos az élességnek az adott vadász szeméhez való hozzáigazítása! Érdekes volt a kis Docter céltávcsô jó szereplése. Ezt annak tulajdonítottuk, hogy a párás idônek talán ez a nagyítás–tárgylencse kombináció felelt meg legjobban.

Tiszta idôben valószínûleg a nagyobb távcsövek ereje "kijött" volna. Rendkívül érdekes volt, hogy a fény csökkenésével egyes távcsövek képe nem arányosan romlott. Egyes darabok rosszabb fény mellett "életre keltek". Saját távcsöveinkkel mindketten egy kicsit jobban láttunk, a megszokás tehát javítja a látást.

Végül elhatároztuk, hogy a tesztet tiszta idôben meg fogjuk ismételni. Addig kíváncsian várjuk a hozzászólásokat, véleményeket, kiegészítéseket a marokta@freemail.hu e-mail-címre.