TÁVCSÕTESZT
HOZZÁSZÓLÁSOK

A Nimród 2003. májusi számában olvastam a "Távcsõteszt" címû cikket, mely a maga nemében nagyon tanulságos volt. Egyrészt azért, mert szerepeltek benne régebbi gyártmányú modellek is, másrészt pedig górcsõ alá lett véve jó néhány kategória a ma fellelhetõ meglehetõsen széles választékból.

Érdeklõdve böngésztem az interneten a többi hozzászólást is, amelyekkel nem mindenben értek egyet, de ez itt most nem vitafórum, csupán mindenki a saját – helyenként erõsen szubjektív – véleményét közli.
Szerintem értelmetlen a nagy márkáknál (Zeiss, Swarovski, Leica, Kahles, Schmidt & Bender) bármilyen rangsorrendet felállítani, ugyanis egyik sem a legjobb, hanem egyszerûen csak a legjobbak. Az áruk többé-kevésbé azonos, ízlés dolga, hogy ki melyiket választja. Itt persze rögtön leszögezhetjük, hogy az ízlésen kívül ez legfõképpen az anyagi lehetõségektõl függ.

Itt ebben a cikkben nem azt szeretném leírni, hogy ki milyen távcsövet, céltávcsövet vásároljon magának. Inkább általánosan szeretnék rávilágítani az olcsó és a drága közötti különbségekre, majd ezáltal közreadni a saját tapasztalataimat is. Tudom, hogy kinek mi az olcsó és mi a drága ez relatív, de a cikkem szempontjából mégis kénytelen vagyok így kategorizálni.

Ha optikai alapfogalmak (nagyítás, objektívátmérõ, fényerõ, szürkületi érték) és matematikai mérõszámok alapján vizsgálunk két azonos – ámde egy olcsó és egy drága – távcsövet, (pl. 8×56) akkor úgymond "papíron" semmi különbség nincsen köztük. Azonban ha a gyakorlatban elkezdjük õket használni, akkor hamar kiderül, hogy ez nem így van. És itt jön a kérdés, hogy miért nem?

A jó minõségû, drága távcsövet egyvalamirõl azonnal meg lehet ismerni, mégpedig arról, hogy elég nehéz. Ennek az az oka, hogy a lencséi ólomkristályüvegbõl, esetleg kvarckristályból készülnek, a távcsõ háza pedig nem mûanyag, hanem alumínium- vagy magnéziumötvözet. Nagyon lényeges a lencsék fényáteresztõ képessége, amelyet az ún. antireflex bevonattal érnek el. A lencsék felületére több rétegben felvitt nagyon vékony bevonattal érik el a gyártók, hogy a beérkezett fénysugarakból csak kevés verõdjön vissza, és minél több eljusson a szemhez. A drága, márkás távcsövek 90%-ot meghaladó fényáteresztõ képességgel rendelkeznek, az olcsó modellek erre nem képesek. Meg kell még említeni a garantált vízállóságot, (esõben sem áznak be) és a szélsõséges hõmérséklet tartományban történõ biztos mûködést (–25 °C/+55 °C).

Ezek után – rendeltetésszerû használatot feltételezve – csakugyan lehet 30 év garanciát vállalni egy termékre.
A legelsõ keresõtávcsövem egy 8×56-os kínai Tasco volt, legalábbis a csomagolásán az állt, hogy ott készült. Tudtam, sokat nem várhatok tõle, de azért viszonylag elégedetten használtam jó két és fél éven keresztül. Jól láttam vele erõs esti szürkületben, holdvilágos éjszakai vaddisznólesen is. Mígnem aztán egy nyári hajnalon barátommal az õ területükön cserkelni indultunk. Már jól eltávolodtunk a vadászháztól, amikor elkezdett szakadni az esõ. Amolyan jó kiadós nyári zápor kapott el bennünket, persze bõrig áztunk mire visszaértünk az autóhoz. Amikor hazaértünk, kitettük száradni a vizes holmikat és elõvettük a távcsöveinket is, hogy alaposabban megtörölgessük õket. Na ekkor ért bennünket a meglepetés. Tudni kell még, hogy barátom az én bíztatásomra ugyanilyen távcsövet vásárolt.

Szóval miután megtöröltük távcsöveinket és a szokott mozdulattal belenéztünk, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bizony mindkettõ teljesen beázott. Erõsen homályos és szép szivárványszínû torz kép látszott bennük. El lehet képzelni micsoda remek tömítés lehetett mindkettõben. Mondanom sem kell, dobhattuk ki õket.
Ezek után jó ideig nem vettem magamnak keresõtávcsövet. Ha elmentem vadászni, mindig kölcsönkértem valamit. Ennek köszönhetõen aztán meglehetõsen vegyes tapasztalatokat szereztem. A legtöbbször egy 7×50-es NDK-s jénai Zeiss-et tudtam elkérni. Ez tényleg kiváló távcsõ volt tiszta, kontrasztos képpel, jó szürkületi értékkel. Az egyetlen hibájaként talán csak azt említhetném meg, hogy régi típus lévén már egy kissé elfáradtak a tömítések, ezért itt-ott apró koszpettyeket lehetett látni belül a lencséken.

Egy másik alkalommal egy 9×60-as jelzésû szintén kínai "csodát" vittem magammal vadászatra. A Mátrába mentem fel disznóra. Január volt, tiszta csípõs hideg, hó, eszményi vadászidõ. Még világosban felültünk a lesre, nézelõdtem mindenfelé a keresõvel, nem is volt semmi probléma. Igaz a dioptriakiegyenlítõt beállítani rajta komoly kihívásnak bizonyult de azért megbirkóztam vele. Közben szép lassan besötétedett, és csak ekkor vettem észre a távcsõ igazi "érdekességét". Minden alkalommal amikor belenéztem az tûnt fel, hogy határozottan rosszabbul látok, mintha csak úgy szabad szemmel nézelõdnék. Szóltam a kísérõmnek, hogy mi az észrevételem, mire elkérte tõlem. Beletekintett, majd két pillanat múlva csak annyit kérdezett: – Mondd, te ebben mit látsz? Na ezen úgy gondolom a továbbiakban nincs is mit ragozni.

Az utolsó kölcsönkeresõ amit használtam, egy meglehetõsen leharcolt állapotú 7×50-es orosz távcsõ volt. Vadõr barátomtól kaptam, jobb híján. Ezt is elég sokat vittem vadászatra. Optikailag nem volt rossz, azonban az élességet még véletlenül sem tudtam rajta beállítani. Akárhányszor úgy éreztem, hogy most már jó lesz, letettem majd 1-2 perc múlva megint belenézve ismét tekergetni kellett az élességállító korongot, pedig azonos távolságra nézelõdtem vele. Persze gondolom, hogy ez nem a távcsõ hibája, mert újkorában valószinüleg kifogástalanul mûködött.

Végül aztán idén január elején csak rászántam magam, hogy megint vásároljak egy keresõtávcsövet. Némi gondolkodás és számolgatás után egy 8×56-os Swarovski SLC-re esett a választásom, és mondhatom maximálisan elégedett vagyok vele. Kristálytiszta, színhû, kontrasztos képet ad. Rendkívüli a fényáteresztõ képessége, ez fõként gyenge látási viszonyok mellett érzékelhetõ.

A céltávcsövekre véleményem szerint ugyanazok a kritériumok vonatkoznak, mint a keresõtávcsövekre. Itt azonban még nagyon fontos a biztos lövésállóság és a precíz állíthatóság a fegyver belövésénél. Hogy valaki fix vagy változtatható nagyítású modellt vásárol, megint csak pénz és ízlés dolga.

Nekem céltávcsövek terén már nincs ilyen viszonylag széles tapasztalatom, mert nem használtam belõlük annyit mint a keresõkbõl. Az elsõ céltávcsövemet elég hamar eladtam (márkát most direkt nem említek), és már negyedik éve használok egy megvilágított irányzójelû 3–12×50-es Swarovskit. Errõl megint csak ugyanazt tudnám elmondani, amit a keresõtávcsõnél már leírtam. Mindent összevetve azonban az a meglátásom, hogy a céltávcsõ vásárlásánál pláne nem szabad spórolni. Inkább meg kell fizetni a magas technikai színvonalat és a kiváló minõséget, amit aztán akár hosszú évtizedekig eredményesen lehet használni.
Végezetül szeretnék gratulálni a cikkhez és remélem találkozhatunk még hasonlókkal a lap hasábjain.

Máthé Levente
reginat@axelero.hu
2003. okt. 7.

Érdeklõdéssel olvastam a vadaszat.net-en a távcsöves cikket.

Annyit fûznék hozzá, hogy véleményem szerint bármiféle összehasonlító teszt szinte értelmetlen a Canon képstabilizátoros távcsöveinek használata után, ugyanis óriási a szakadék köztük és akár a legjobb Leica távcsövek között is. Árat, súlyt, egyebeket figyelembevéve véleményem szerint a 10×30-as IS Canon távcsõ a ma piacon létezõ legjobb távcsõ, ára 1000 dollár körül van. A távcsõ képe a stabilizátoroknak köszönhetõen REZZENÉSTELEN, ami önmagában kompenzálja a fényerõsség hiányosságát, ugyanis amit látunk az tisztán látszik, nem csupán egy sejtés. A bírálat egy ilyen készülékkel hibátlan… illetve a
távcsövön már nem múlhat. A sajátomat négy éve használom, és miután Leicácat és egyebeket is sokat használtam, számomra szükségtelen bármilyen más készülék ez után.

Egyetlen hátránya, hogy nem teljesen vízálló (a nagyobb – pld. 18×50-es – típusok már azok, de azok elég nehezek). Amit a távcsõ nem tud, azt már csak spektívek tudhatják. Ezek közt súlyt és teljesítmányt
figyelembe véve véleményem szerint elsõ a Swarowski 65-ös, egy 20-60-as okulárral, ehhez persze már állvány is kell.

Üdvözlettel, N. Lajos
2003. július 1.

Tisztelt Márok Tamás úr!

Nagyon örülök a kezdeményezésnek, mert talán elõször olvashatunk egy – szubjektív, de mégis a vadászok eligazítását segítõ – „objektív” tesztet (én az interneten olvastam a cikket). A teszttel kapcsolatosan az alábbi észrevételt tenném. Úgy érzem a keresõtávcsövek kiválasztása egyoldalú, hiányoltam a 10×50-es keresõcsaládot. Szerintem a vadászok jelentõs része esti lesre ilyet használ, hiszen a szakkönyvekben a szürkületi érték nagyságát tartják fontosnak az elméleti fényerõvel szemben. A másik észrevétel: javaslom bevonni a tesztbe az orosz gyártmányú keresõtávcsöveket is, hiszen régebben ilyenekhez lehetett hozzájutni,
az újabb távcsövek „nem régen” kaphatók.

Apropó, szürkületi érték. Érdeklõdéssel olvastam a tesztben, hogy az állítható nagyítású céltávcsövekkel szürkületben nem a legnagyobb nagyítással lehetett a legjobban látni, inkább a közepessel (persze volt más elméleti ellenvélemény is). Kardinális kérdés a keresõknél és a céltávcsöveknél egyaránt, hogy a gyakorlati használhatóság során a fényerõ vagy a szürkületi érték számít-e? Ezt – úgy érzem – fontos lenne tisztázni, mert a vadászok között nagyon megoszlanak a vélemények (7×50-es vagy 10×50-es?).

Jó lenne válaszokat kapni a következõ kérdésekre:
– Milyen keresõ kell esti lesre rossz látási viszonyok között?
– Milyen keresõ kell esti lesre holdas vagy havas este, jó látási viszonyok között?

Gratulálok a kezdeményezéshez és várom a folytatást.

2003. február 5.

Tolmácsi Ferenc

Tisztelt Márok Tamás!

Szinte aktuális volt már, hogy foglalkozzunk a távcsövek szubjektív vizsgálataival, mert sajnos a médiák ritkán foglalkoznak ilyen témával. Pedig a távcsõ kiválasztása elõtt jó volna valamilyen képet kapnunk a forgalomban lévõ optikákról és szerelékekrõl. Hangsúlyozni szeretném, szerintem legyen egy közepes minõségû fegyver, de kiváló minõségû szerelék és optika. Eddigi tapasztalataimat az alábbiak foglalom össze.

Vásároltam .30.06 kaliberû golyós puskámra egy 8×56 nagyítású Seeadlert kb. négy évvel ezelõtt. Olvastam róla, hogy Nürnbergben gyártják, üveglencsés és az ára is baráti. Bíztam benne. Felszereltettem, a szerelék AEW gyártmányú oldható szerelék, egyébként kiváló mûszaki megoldás. Elkövetkezett a próba, április-május körüli idõszakra emlékszem vissza. A kedvenc helyemen voltam, gyönyörû akácerdõben, erõsen felnõtt bodzával. Igazi disznós hely, a szóró 50 m-re található. Azért ilyen viszonylag közel, mert igen sûrû az erdõ. Az erdészetvezetõtõl még korábban írásban engedélyt kaptam, hogy a szóró közelében x mennyiségû fát eltávolíthatok, mintegy ablakot nyitva a szóró felett. Így a látási viszonyok kielégítõek voltak.

Szóval elfoglaltam a helyem még lõvilágban jócskán. Szépen láttam az õzeket, el is tudtam bírálni õket. Ahogy csökkent a lõvilág, úgy csökkent egyre erõsebben az optikával való látásom. Ezzel szemben a keresõtávcsõvel – 7×50 orosz, szerintem ennél jobbat ki sem lehet találni – még mindig jól láttam. Például meg tudtam állapítani az õz nemét (bírálni természetesen nem, azt nem is lehet lõvilág után). Ha disznó jött volna, egyértelmûen ki merem jelenteni, elhibáztam volna. Egy barátom eljött velem az elsõ említett helyre az õ 8×56 Schmidt & Benderjével. Ugyanolyan körülmények voltak mint korábban. Próbálgattuk, nézegettük, a különbség egyértelmû volt részemrõl. Az õ 4-es szálkeresztjével szerelt optikája jelentõs különbséget mutatott az enyémmel szemben. Ezután vásároltam egy 8×56 fix nagyítású Schmidt & Bendert 4-es szálkereszttel. A tapasztalatom csak kiváló, tényleg nem akarok túlozni, amit a keresõoptikával látok, azt ezzel is látom, és ami a lényeg, meg is tudom lõni úgy, hogy nem szenved a vad. Szerintem ezért ez az egyik legjobb optika.

Eljött a tél idõközben, a hõmérséklet fagypont alá süllyedt. Egyik alkalommal szépen elhelyezkedtem, felvettem magamra két hátizsáknyi ruhát és elkezdtem várakozni, ahogy szoktunk. Én úgy teszem, hogy a keresõtávcsõ mindig a nyakamban van és folyamatosan nézelõdök vele. Szép hó volt, gyönyörû idõ. Kb. egy órája ültem már kint, amikor belenézve az optikába tejfehérséget láttam. Azt hittem rosszul leszek. Nem szaporítom a szót, az én drága orosz 7×50-es távcsövem tönkrement. Vittem fûhöz-fához, tömítést cseréltek, tisztították, az eredmény ugyanaz volt. Budapesten egy idõs optikus megállapította, hogy tökrement a tömítés, 0 fok alatt a kinti levegõben lévõ nedvesség belül kondenzálódik és ezáltal bepárásodik. Ezt mûszakilag korrektnek tekintettem a többi hókuszpókusszal ellentétben. Egy a lényeg, az optika 0 fok alatt "meghalt". Sajnos, mert ennek az optikának szerintem csúcs a minõsége. Nagy a látószöge, kiváló szürkületi érték mellett kiváló, éles a kép. Így tudom tömören jellemezni.

Jött a fejtörés, milyet, mennyiért. Zeiss vagy Swarovski számomra nagyon drága, nekem kész vagyon. Igen ám, de ha az ember megszokta a jó látási viszonyokat, a nem balul elsült bírálatot, akkor mit csináljon? Végül hosszas érdeklodés és próba után egy 7×50 nagyítású Optolyth mellett döntöttem. Az ára 2,5 évvel ezelõtt Münchenben 900 márka volt (itthon jóval drágább lett volna). A választást nem bántam meg. Szép, éles képe van, finom, precíz mûszer, a szürkületi értéke kifogástalan. Úgy tudnám érzékeltetni, hogy egy kicsit jobban látok vele mint a 8×56-os S&B fegyvertávcsövemmel, de a kettõ szépen harmonizál egymással.

2003. jan. 27.

Horváth Béla

(A levél sajnos jelentõs kurtításon esett át, tekintettel arra, hogy a kihagyott részekben megfogalmazott – valószínûleg jogos, de közvetlenül nem bizonyítható – elmarasztaló bírálatok után néhány márkakereskedõ hitelrontás címén pert indíthatott volna. – A szerk.)

Márok Tamás Úrnak

A Vadászrész 2002. 2. számában megjelent "Távcsõteszt" c. cikketekhez kívánok hozzászólni. Elsõként leszögezem, hogy magam is az objektivitásra törekszem, azonban a távcsövek vonatkozásában mégis szubjektív elemekkel megtûzdelve írom cikkemet. Körülbelül harmincéves vadászati gyakorlat után felállítottam a képzeletbeli dobogót, amelynek élén a Carl Zeiss Jena áll, mögötte a Swarovski Innsbruckból, illetve a Schmidt és Bender Biebertal-Budapestrõl, ez utóbbiról késõbbiekben részletesebben.

Az értékelésem elsõdleges szempontja a fentiek vonatkozásában a vadász életkora, szemének állapota, visel-e szemüveget stb. Optikusok szerint a keresõ távcsõ vagy céltávcsõ kiválasztásakor kötelezõ figyelembe venni az azokat használó ember szemlencséjét is. Ezt követõen kell a legoptimálisabb nagyítású, fényerejû, illetve szürkületi értékû távcsövet megvásárolnia a vadásznak.

Néhány alapfogalom
A távcsövön feltüntetett számok pl. 7×50 a következõt jelentik: az elsõ a nagyítás mértékét, a második az objektív átmérõjét mm-ben. A fényerõ elméleti értékét úgy számítják ki, hogy a kilépõ pupilla átmérõjét négyzetre emelik. Az életkor függvényében 30 éves korig 7, 50 éves korig 5, 70 éves korig 3 mm a pupilla átlagos tágulási lehetõsége. Pl. 30 éves korban az átlagos emberi szem 7×7=49-es fényerõ hasznosítására alkalmas. 7×50-es távcsõ esetében 50/7=7 72 =49-es a fényereje, tehát ez az optimális. (100 m-en a szõrszálak is megszámolhatók!)

A szürkületi érték ugyancsak szorosan összefügg a vadász életkorával, ugyanis idõsebbek számára akár 50%-al is csökkenhet a hasznosítható teljesítmény. A szürkületi értéket úgy számítják, hogy a nagyítás mértékét beszorozzák az objektív átmérõjének nagyságával, majd négyzetgyököt vonnak belõle. Általában ezt az értéket a minõségre ügyelõ gyárak mindig feltüntetik termékükön. Pl. 7×50-es esetében 18,7; 8×56-osnál 21,2.

Összességében a fentiek figyelembe vételével elmondható, hogy nappali vadászatra (még borult ég esetén is) elegendõ a kis fényerejû távcsõ (itt jegyzem meg, Afrikában a legelterjedtebb a 4×36-os vagy hasonló méretû), míg éjszakai lesre a nagy fényerejû, magas szürkületi értékû keresõ, illetve céltávcsõ ajánlott, természetesen a vadász anyagi lehetõségeitõl függõen.

A távcsövek lencséirõl: az igénytelenebbek, olcsóbbak pl. néhány Tasco mûanyagból készülnek. Ezeknek hátránya, hogy erõs használat mellett idõvel karcossá, homályossá válnak, és csak lencsecserével javíthatók. Az üvegbõl készült lencsék csekély karbantartás mellett egy életre szólnak. Jellemzõ, hogy a cikkem elején említett cégek távcsöveikre 30 év garanciát vállalnak.

A lencsék felületére csiszolás után reflexcsökkentõ, ún. "T" bevonatot visznek fel. Magyarországon elõször 1932-ben két kiváló tudós Kisfaludy P. István és dr.Bárány Nándor állította elõ a Gamma Optikai Mûveknél. 1935-tõl a jénai Zeiss gyárban is sorozatban alkalmazzák különbözõ fémfluoridok felvitelét a lencsékre, amelyek lényegesen lecsökkentik a visszaverõdést. A "T" réteg hatásfokát több egymásra felvitt (pl. magnéziumflorid, kriolit stb.) réteggel lehet javítani. A mai korszerû optikai üzemek távcsöveiken jelenleg is használják ezeket a bevonatokat (multi-coated, super multi-coated), amelyeket közelrõl szemrevételezve kékespiros elszinezõdésként látunk.

A lencsék között a bepárásodás megakadályozása végett gázzal, általában nitrogénnel töltik fel a távcsöveket. Megjegyzendõ, hogy az ily módon feltöltött távcsövek házilag nem javíthatók, pl.nem cserélhetünkk benne szálkeresztet, mivel a gáz elillan s egyben a garancia is elveszik.

Végezetül néhány szó a Schmidt és Bender céltávcsövekrõl. (Ez nem reklám kíván lenni!) A német cég a rendszerváltozást követõen megvásárolta a jelentõs gyártási tapasztalatokkal és kiváló szakemberekkel rendelkezõ MOM–Magyar Honvédség budapesti, Fehér úton lévõ üzemét, ahol a következõ céltávcsöveket gyártják – természetesen világszínvonalon:

Modell típ.: 4×36, 6×42, 8×56, 10×42, 1,25–4×20, 1,5–6×42, 2,5–10×56, 3–12×50, 3–12×42

Valamennyi céltávcsõhöz 8 féle szálkereszt választható, illetve kívánságra világítópont (gombelemmel).

2003. jan. 17.

dr.Ványai László, Szeged
vanyai@tiszanet.mail.hu

Nagyon örülök a kezdeményezésnek, mert talán elõször olvashatok egy objektív tesztet. Továbbiakban javaslom a teszt kibõvitését, és szögezzük le, ez csak hazai viszonylatban, hazai látási körülmények között érvényes. Tapasztalataim szerint a nappali vadászat során (erõs napfény) gyakori szemlélõdés esetén a vizsgált erõs fényerejû keresõtávcsövek hátrányosan hatnak. Eddig én nem találtam olyan "általános" keresõt ami minden évszakban és vadászati módozatban megfelelõ lett volna.

Céltávcsöveknél fontos szempont az állitási és beállitási lehetõségek ismerete és nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyílt és fedett területeken történõ vadászatot, valamint a hajtást sem. Javaslom, hogy a teszt folytatásban is olvasható legyen. Ez alatt azt értem, hogy most a téli vizsgálatok olvashatók és ismerjük meg a következõ évszakokban történt teszteredményeket is.

Gratulálok a kezdeményezéshez. Talán a kezdõ vadászok is olvassák és nem sóznak rájuk nagy pénzért használhatatlan, illetve korlátok közt használható „nélkülözhetetlen” eszközöket. Ismételten gratulálok, várom a folytatást. Amennyiben kell akkor a segitségemet és tapasztalatamat is felajánlom.

2003. jan. 17.

Gál Tivadar