"Mindennek ellent lehet állni, csak a kísértésnek nem" írta valahol Oscar Wilde, a világirodalom egyik legszellemesebb, lepkekönnyü stílussal fogalmazó óriása. Voltaképpen pontosan ez a találó mondás ötlött az agyamba akkor, amikor a Laholm melletti szép villában lakó Torgny Gunnarson kezembe nyomott egy .318-as kaliberü Westley Richards középagytáras, forgótolózáras ismétlöfegyvert.
Noha golyós és sörétes puskákat tekintve is meglehetösen "anglomán" vagyok, de a rávaló hiányából következve ezúttal szintén – ha nem is könnyen – ellenálltam a csábításnak; ezt a puskát sem szereztem meg magamnak! Csak jó alaposan megnéztem, ha már úgyis ott voltam.
A mai elnevezés szerinti Westley Richards & Company Ltd manufaktúra 1812 óta létezik. Abban az esztendöben Napoleon Bonaparte uralkodott Franciaországban, igaz, már nem túl sokáig és Angliában akkor jelent meg, nagy irodalmi szenzációt keltve Lord Byron-tól a "Childe Harold" elsö éneke. Magyarország a Habsburg birodalom részének számított, s még hosszú évekbe telt míg eljutott a dicsöséges reformkorba. Tehát igencsak régen alapították ezt a céget, helyileg Birmingham-ben, de már 1815-ben, bizonyára elsösorban presztízsnövelö célzattal, a londoni New Bond Street-en is megnyitották az üzletüket, amit aztán egészen 1889-ig megtartottak. Míg a birmighami patinás mühely napjainkban is létezik, üzemel.
A gyorsan és tartalmasan múló idök során a cég több újdonságot bevezetett, sok saját találmányt szabadalmaztatott, s szilárdan megvetve lábukat, sikeresen állták a sarat a nemkevésbé híres konkurenciával – pl. Holland & Holland – szemben. Termékeiket régen is, ma is joggal nagyra becsülik. Például Erik von Rosen svéd utazó-kutató-vadász 1911–12-es hosszú Afrika-útján, mely során Fokvárostól Alexandriáig szelte át a kontinenst, egy kakasos, alsókulcsos, .450 31/4" Nitro Express öbnagyságú Westley Richards duplagolyóssal fegyverkezett fel, s választását késöbb sem bánta meg. Rengeteg veszélyes helyzetben volt a segítségére, igen sok nagyvadat zsákmányolt vele, mint nem sokkal késöbb írt könyvéböl kiderült.
Gróf Széchenyi Zsigmond utolsó Afrika-útján vadászott egy ilyen tolózáras, nehéz fegyverrel. Neki viszont szokatlan volt az a puska. Így ír róla "Denaturált Afrika" címü csodálatos könyvében: "…Nagykaliberü ismétlöfegyverek is divatoznak újabban. Olcsóbbak is a régebben használatos dupla Cordite-oknál. Jómagam is ismétlö "elefántpuskát" béreltem az idén. Mauser rendszerü, négylövetü, 11 miliméteres Winchestert. (.458 Winchester Magnum kaliberüt K.L.) Westley Richards, világhírü angol fegyverkovács készítményét. Angol golyóspuskán azonban – hacsak nem kimondott kívánság – sosincs gyorsító. Ennek folytán kissé nehezebben is sül el. Ami engem – világéletemben gyorsítóhoz szokván – rendkívül zavar. Persze távcsö sincs az ilyen fegyveren, tulajdonképpen nem is szükséges. Vastagbörüre nemigen lö a vadász száz lépésen felül – többnyire jóval közelebbröl." Szóval ezzel a Westley Richards-szal lötte utolsó kafferbivaly bikáját és elefántját a – szerintem – legnagyobb magyar vadászíró.
Az én markolásomban lévö ismétlöfegyver is a szerfelett megbízható Mauser Modell 98-as tokra-zárszerkezetre épült, valamikor az elsö világháború zürzavaros éveiben, amikor a Homo sapiens saját fajtársait pusztította, szégyenletes eredményességgel. Agyazását a klippani Hans Englund újította fel néhány esztendövel ezelött. Csöve 64 centiméteres, teljes hossza 120 cm. Tömege, természetesen üres tárral, pontosan 3 kg. Fekete szarutoldalékban végzödö agyazása szép erezetü, sötét árnyalatú európai dióból faragott, olajozott felületi kezelésü. Egyenes formátumú, pisztolyfogásos, de pofadék nélküli, finoman vágott rovátkázás található rajta. A markolatrózsa és az agytalp acélból készült, utóbbi alatt nyitható fedelü kis üreg található, esetleges tartozékok tárolására szolgál.
Középagytárába sakktáblaszerüen négy darab töltény fér. Egybillentyüs, mert mint Széchenyi is megjegyezte; az angolszászok cseppet sem lelkesednek a finomabb elsütést lehetövé tevö különbözö megoldású gyorsítókért. Akár csak a katonapuskákon zászlós biztosító található rajta, a csövén pedig speciális mechanikai irányzék, mely jellemzö minden Westley Richards golyósra. Ennek hátsó része három leveles, amiböl kettö lehajtható, "V" alakú bevágások találhatók rajtuk. 100–200–300 yardra vannak belöve. Az irányzék eleje sokkal nagyobb, keretes megoldású. Felállítva egészen 1200 yardig látható a skála rajta! 1200 yard! Ezt nevezem optimizmusnak! Mert hiába pici, vékony, keveset takaró az ezüst célgömb, amire feltétlenül szükség van ha az ember messzire tüzel, de azért 1200 yard, vagyis 1097 méter azért sok ám. Ilyen kilométeres távra képtelenség pontosan célozni és találni. Legfeljebb véletlen szerencsével sikerülhet, amire józan fejjel számítani nem lehet. És – ha etikusak vagyunk – nem is szabad. A vad nem céltábla!
Ez, a realitáson messze túlmutató skálájú irányzék inkább valami olyasminek fogható fel, mint némely autónál a sebesség mutató. Ami lehet, hogy mondjuk 260 km/s-ig mér, de az autó ennél csak szerényebb teljesítményre képes.
Csöve príma minöségü angol acél, s az 1871 óta létezö híres Metford-huzagolás található benne. Mikor – a zárdugattyút kivéve – kíváncsian átkukucskáltam rajta, szememet azonnal megkapta egy már kiszedhetetlen apró rozsdafolt. Bizonyára a kezdetben zsinóros Cordite löporral töltött muníciók használata után egy alkalommal elmulasztották vagy hanyagul végezték a tisztítást. Ám ettöl függetlenül nagyon pontos puska, amiröl magam is meggyözödhettem.
Kalibere – mint fentebb kitértem rá – .318 Westley Richards (8,4×60). A hozzávaló tölténynek még két elnevezése van, úgy mint a .318 Rimless Nitro Express és a .318 Accelerated Express. (A tok, azaz a zártest elsö gyürüjének tetejére az utóbbi meghatározás van belevésve.) Ezt a muníciót elsösorban trópusi vadászatokra fejlesztették ki, hasonlóan a cég két másik saját büszkeségéhez, a .425-öshöz és .476 W.R.-hoz. Mindez 1910-ben történt. Mint látjuk, lövedékének átméröje igen speciális, tehát az ilyen "mag" nehezen és drágán szerezhetö be. Voltaképpen a 8x57JS-be és .338 Winchester Magnumba használtak közötti értékü. A 20.század elejétól nagyjából a második világháború végéig kétféle lövedéktömeggel készült. A 11,7 g-os Vo: 823 m/s, Eo: 3957 Joule, míg a 16,2 grammosé Vo: 732 m/s, Eo: 4337 Joule értékeket mutatja. Ezek az értékek persze tájékoztató jellegüek, mert némileg függnek a használt puskától, valamint a fegyvercsö hosszától úgyszintén. A töltény gáznyomása mindössze 2900 bar, ideális a trópusi országokban történö nagyvad-vadászatokra. Most, az új évezred elsö éveiben, már csak 16,2 g-os lövedéktömeggel kapható kétféle változatban; osztott köpenyü formátumban (Soft Point), illetve teljes burkolatú (Solid) kivitelben.
A cég legújabb árlistája szerint – melyet ki tudja miért nem fontban, hanem dollárban adtak meg – egy 10-es csomagolású doboz "potom" 62 illetve 69 $-ba kerül, a teljes burkolatú változat a drágább. Akkor már érdemesebb házilag otthon tölteni, mint tette ezt Craig Boddington, neves és hihetetlenül sikeres észak-amerikai vadász, fegyverszakíró. Az ö .318-as Westley Richards-a az 1920-as évekböl származott. .30-06 Springfield hüvelyt kurtított, alakított, formált hozzá – megfelelö gépezettel –, amit aztán a brit Kynoch-tól beszerzett 16,2 g-os lövedékkel látott el. Nem csoda, hogy erre "vetemedett" , hiszen 6 dollár 20 centet adni a gyári muníció darabjáért az egy kicsit sok. (Floridában ennyi kb. egy hotelben dolgozó szobalány órabére.) Ez az ár túl zsebbe vágó kiadás, különösen akkor, ha olykor gyakorolni is akar az ember. Amire pedig szüksége van mindenkinek, hiszen jól tudjuk – gyakorlat teszi a mestert!
Megalkotása és szabadalmaztatása után jó 30–40 esztendeig ez volt az egyik legfelkapottabb, egyben egyik legjobban népszerüsített angol közepes kaliberü golyós töltény a Setét Földrészen. (Ami manapság talán még sötétebb, ha az ottani állapotokat szemléljük.) Ha a ballisztikai értékeit nézzük, akkor hamar felfedezzük, hogy – hiszen ez roppant mód hasonló a .30–06 Springfieldhez! Ez így is van, de mivel átméröje, frontális felülete valamivel nagyobb, jobb a sokkhatása, árnyalatnyival megfelelöbb az afrikai nagyvadfajokra.
A fentebb említett Craig Boddington 1987-ben Botswana-ban és Dél-Afrikában használta mindenféle antilopra, s "Safari Rifles" c. könyvében úgy nyilatkozott, hogy "…Egész egyszerüen ez volt az egyik 'leggyilkosabb' puska, amit valaha is használtam… Löttem vele kék gnú-t, roppant szívós antilopot, messziröl, valami 225 yardról. A nagy lövedék mindkét lapockacsontot átütötte és szó szerint azon nyomban saját nyomára fektette a bikát."
George Rushby szintén rajongott érte, még elefántokat is begyüjtött vele, általa. Ö nemes egyszerüséggel "Giant killer"-nek becézte, ami magyar nyelvre fordítva ugyan kifejezi a lényeget, de elég rosszul hangzik – "óriási gyilkos"-t jelent. James Sutherland, A.H.E. Mosse kapitány, Vivienne de Watterville és még sok száz, söt ezer ismert és mára teljesen elfeledett "afrikander" választott .318 Westley Richads terméket, amit aztán úgy látom – a szakkönyveket, és élménybeszámolókat silabizálva –, hogy egyikük sem bánt meg sohasem. Mert ez tényleg nagyszerü puska-töltény kombináció, hatásos, és amit még feltétlenül az elönyére kell írni – lövéskor nem rúg nagyot a fegyver. Bárki használhatja, az is, akinek már a .300 Winchester Magnum visszalökése is fájdalmas és gondot okoz.
Saját szükségletemet figyelembe véve ilyen puskát – éppen kalibere ritkasága folytán – csak akkor vennék, ha igen alacsony áron jutnék hozzá. Különben nem. Mert más karizmatikus brit golyósok is akadnak. Bízvást jobban járnék egy .275-ös Rigby Mauserrel, amibe közönséges 7×57 Mauser töltény illik, vagy – amit talán mégjobban szeretnék – egy .256-os Fraser, esetleg John Dickson ismétlövel, amelyeket Mannlicher-Schönauer szerkezettel láttak el, és a már kissé feledésbe merült, de még több tölténycég gyártási listáján szereplö 6,5×54 M.Sch. munícióval lehet tárazni.
2003. IV. 23.