MI LESZ VELED KOTORÉKKUTYA?
– Kiállítás vagy vadászat –

Kotorékkutyának azokat a fajtákat tekintjük, amelyek a dúvad (róka és borz) után annak „lakhelyére” az ún. kotorékba bemennek, és a vadat terítékre hozzák (ugrasztással vagy lefojtással). Azonban vadászati használhatóságuk ennél tágabb: alkalmasak föld feletti munkára is: vaddisznóvadászat, sebzett vad utánkeresése (akár 24 óra múlva is), vízből apportírozás, kajtatás.

Csak felsorolás szintjén a fajták: a tacskó minden változata, foxterrier, welsh terrier, border terrier, lakeland terrier, jagd terrier, Jack Russel illetve Parson Jack Russel terrier (utóbbi hármat a foxterrierből tenyésztették ki).

A kotorékkutyák általános jellemzői a vadászszenvedély, kitartás, rámenősség, kiváló szimat, magas fokú intelligencia, gyors mozgás, magas fájdalomküszöb. Általában egy embert fogadnak el gazdának, de a család többi tagjával is jól kijönnek.

Nagyon fontos a tanításuknál illetve a bevadászásuknál a következetesség és a fokozatosság. Először az alapvető fegyelmi gyakorlatokat kell elsajátítania a kiskutyának: nevét ismerje és engedelmeskedjen az alábbi parancsoknak: ül, fekszik, helyben marad (+tárgyőrzés), áll, keresd, hozd. Elengedhetetlen a lövésállóság kifejlesztése.

A gazdának el kell döntenie, hogy mindenes kutyát akar-e, azaz olyat amely minden munkafázisban dolgozik vagy csak egyfajta feladat teljesítését várja el tőle. Egy kutya általában három éves korára érik be igazán.

Segítséget jelent a kutya vadászatra való felkészítésében a versenyeken való részvétel, amikor természetes körülményekhez közeli szituációkban próbálhatjuk ki ebünket. Jelenleg Magyarországon vaddisznós, vércsapa, vízi munka végzésére van lehetőség verseny keretein belül, műkotorék nem tartható (Szlovákiában és Szerbiában igen). Az FCI a munkavizsgára kötelezettséget a tacskónak és a jagd terriernek írja elő kötelező jelleggel.

A vadászvizsgák előírásai országonként eltérő, a legtöbbször ún. alapvizsgán kell megfelelnie a kutyának és annak teljesítése után léphet tovább (ilyen pl. a lövésközömbösségi teszt, hangos nyomkövetési vizsga, engedelmességi vizsga). Nálunk képességvizsga van, amely szerintem kevés, mivel a kutyának elég megugatni a vadat, vagy egy rövid csapán végigmennie.

A másik feltétele a vizsgákon való részvételnek a megfelelő küllemi teljesítmény, ez jelenleg „nagyon jó” szint, ez azonban nem elég a tenyésztéshez, mivel oda már „kitűnő” a követelmény kannak és szukának egyaránt. Érdemes lenne a két dolgot összehozni, mivel a tenyésztők-vadászok, kutyatartók érdekeit az szolgálná leginkább, ha olyan kotorékkutyáink lennének, amelyek kitűnő küllemük mellett kiváló munkateljesítményt is nyújtanak.

Nem arra gondolok, hogy minden kotorékkutya legyen többszörös champion és minden kiállítási kutya legyen vadászkutya is, hiszen a gazdának szíve joga eldönteni, hogy vadászni akar vagy kiállításra járni, vagy mind a kettőt egyszerre. De egy dolgot ne felejtsünk el! A kotorékkutya alapvetően mégiscsak vadászkutya, a vadászszenvedély a génjeiben van! A kiállítási kutyát tartóknak tehát arra kell ügyelnie, hogy az előírt képesség- illetve munkavizsgát – még ha alapszinten is –, de teljesítsék. Ha nagyon félti a kutyáját a sérülésektől, akkor vércsapa vizsgára menjen, az a legkevésbé veszélyes.

A vadászoknak pedig szem előtt kell tartaniuk, hogy kutyáik küllem- illetve idegrendszeri adottságait, ringdresszúráját feljavítsák. Bár sokan nem szeretik vadászkutyájukat kiállításon bemutatni, mivel eleve hátránnyal indulnak (pl. kopott a kutya foga, sebhelyei vannak, mások a testarányai, izmoltsága).

Másik különbség a vadászkutya és a „versenykutya” között: ugyan hasonló feladatokat látnak el, de mégis másra vannak dresszírozva. A vadászkutya kitartóbb, általában hosszabb idő alatt teljesíti a versenyfeladatot. A versenykutya hamarabb fárad, hiszen maximum tíz percig kell dolgoznia. A versenyre trenírozott kutyától kotorékban fojtást, fogást várnak el, hiszen azzal lehet nyerni, míg a vadászkutyától ugrasztást, mert a dúvad így kerülhet terítékre. Amelyik kutya már sikeres utánkeresést végzett, azt a mesterséges vérnyom kevésbé érdekli, mert más illatanyagokat érez, és nem jelent nehézséget számára, mert csupán pár órás.

Sajnos jelenleg a munka- és küllemvonal nem csak hazánkban de külföldön is elkülönült, kevés az olyan tenyészet amely mind a két téren eredményeket tud felmutatni. Az utóbbi három évben lehetőségem volt hét országban (Magyarország, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Csehország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina) szemrevételezni a kotorékkutyákat. A tapasztalatok elég vegyesek voltak, de annyit kiemelnék, hogy a cseh tenyésztők kiváló küllemi adottság mellett nem mindennapi munkaeredményeket is fel tudnak mutatni. A szerb jagd terrier állomány példaként szolgálhat ugyanilyen okból bárkinek, nem hiába építettek a szerb tenyésztők német vonalakra. Az ottani emberek számára nem is létezik más kotorékkutya, csak a vadászterrier. Országukban a foxterrier is munkavizsgára kötelezett fajta!

Nagyon nagy öröm volt nekem is, ha egy-egy kiállításon a kutyáim eredményesen szerepeltek, de a szívemhez közelebb állnak a vadászélmények: vaddisznóhajtások, szalonkahúzások, vadászversenyek helyezései, sebzett őzbak megtalálása…

Mindezeket a csodálatos dolgokat kutyáimnak köszönhetem: két rövidszőrű standard tacskómnak, Dollynak aki most tizenhárom éves és akitől rengeteget tanultam, Borának (Boróka Grand Amity), aki három éves és ő az én megvalósult álmom, illetve sima szőrű foxijainknak – a három éves Vikinek (Foxi-Maxi Xantia) és a hét hónapos Ladynek (Foxi-Maxi Ügyeske).

Boróka Grand Amity Gradiska CAC és CACIB-on

Foxi Maxi Xantia Koroske CAC-on

Nagyon kellemes tapasztalat volt számomra, amikor a kutyások, az érdeklődők, nem csak arra voltak kíváncsiak, hogy a kutyáim milyen eredményekkel vettek részt kiállításokon, hanem arra is hogy milyen vizsgákkal rendelkeznek, milyen jók a vadászatokon. És annál nagyobb elismerés sem kell, mint amikor a bíró azt mondja, hogy munka osztály ellenére kiváló küllemű a kutya, vagy amikor a vadász azt mondja hogy ilyen munkát „küllemkutyától” még nem látott, jöjjek máskor is…

Az optimális az lenne, ha mindannyian azon munkálkodnánk, hogy olyan kotorékkutyákat tenyésszünk, amelyek kiállításon és munkaversenyen is megállják a helyüket, országos és nemzetközi szinten egyaránt, így talán méltóak lehetnénk nagy elődeinkhez, akik a magyar kutyázást és a versenyeket világhírűvé tették – gondoljunk pl. a nagy nemzetközi hírnévnek örvendő Duna-Kupa összetett versenyre vagy a sárvári műkotorékversenyekre…

Hermánné Bedics Rita, II. 2.