MUNKÁBAN A TACSKÓ III.
– A tacskó mint hajtókutya – vaddisznós munka –

A vadászat számomra egyik legszebb és legizgalmasabb módja a vaddisznóhajtás. Itt igazán a tudása legjavát kell adnia a tacskónak! Nem csak gyorsnak és ügyesnek, de taktikusnak is kell lennie…

Sokan úgy gondolják, hogy vaddisznóvadászatra nem szabad drága, pedigrés kutyákat vinni, mert erre a célra megfelelnek a keverékek is. Sok olyan ember tart aki falkában tart terrier,-tacskó, vagy kopó keverékeket, és azokkal a szezonban rendszeresen jár disznóhajtásra. Az ilyen kutyák mindig együtt dolgoznak, a fiatalok a felnőttektől tanulják meg a munka menetét.

Véleményem szerint mielőtt vaddisznóhajtásra indulunk kutyánkkal, arra alaposan készüljünk fel! Elengedhetetlennek tartom az alapkiképzést, kiemelve a behívás fontosságát. Fontos, hogy a kutyánkat ultrahangsíppal is be tudjuk hívni, hiszen több kilométer távolságból nem fogja majd a hangunkat meghallani a munka közben.

A síppal történő behívásra való tanítás rendkívül egyszerű: a kutya nevének és a „gyere” vagy a „hozzám” parancs elhangzása után rögtön fújjunk bele a sípba, majd a gyakorlatot addig ismételjük, amíg a kutya a sípjel elhangzásakor azonnal hozzánk jön.

Nagyon jól felkészülhetünk a vadászatra, ha úgynevezett vaddisznós tankertben gyakorlunk. Ez általában 1–1,5 ha nagyságú bekerített terület, általában 1-2 disznóval (60–80 kg körül). Az ilyen pályákon munkaversenyeket is szoktak rendezni, erre később még kitérek.

Az első lépés, hogy tacskónkban az érdeklődést, majd a disznó iránti agresszivitást felkeltsük. Első alkalommal nyers vaddisznóbőrt szoktam mutatni a fiatal tacskónak, mozgatom, húzom előtte, biztatom, hogy fogja meg. Második alkalommal lőtt disznó az alany, ezt is támadnia, ugatnia kell. Majd következik a tankert, ahol kerítésen keresztül mutassuk meg neki a vadat, biztassuk hogy ugasson, támadjon.

Ezután beengedhetjük a tacskót a kertbe, de előtte a pórázt és a nyakörvet vegyük le, nehogy elakadjon és baleset érje. Küljdük keresni, ha megtalálta a disznókat akkor biztassuk tovább, hergeljük a támadásra. A jó disznós kutya 1,5–2 méterről támadja a vadat, esetleg itt-ott belecsíp, pörgeti. A tacskó született intelligenciájával kiválóan felméri a helyzetet, tudja hogy meddig mehet el.

A tanítás másik módja, hogy egy bevadászott, tapasztalt tacskóhoz engedjük be a fiatal tanulót szekundálni. Ezzel a módszerrel hamarabb tanulja meg a fortélyokat, de a két kutya bátrabb is, tehát a sérülés veszélye fokozottabb. Egy disznóskutyának egyedül is tudnia kell keresni és dolgozni. Amelyik kutya egyedül is megtalálja a disznót, felér tíz olyannal, ami falkában rohangálva, egymás hangjára reagálva üldöz valamit…

Öt-tíz gyakorlás után elindulhatunk az első éles vaddisznóvadászatra. Azonban az sem mindegy, hogy milyen, egyéb fajtájú kutyák vesznek részt az adott napon a munkában. A hosszú lábú kutyák gyorsan dolgoznak, hamar lehagyják a kurta lábú tacskót, és az nem tudván lépést tartani a vadászat menetével, elkedvetlenedik.

A legoptimálisabbnak azt tartanám, ha egy adott vadászaton csak tacskók dolgoznának, nem pedig mindenféle egyveleg. Már 2-3 jó tacskó elég ahhoz, hogy eredményes legyen az aznapi hajtás. Véleményem szerint a tacskók megbízhatóbbak a hajtásban, hanggal dolgoznak, nem úgy mint a keverékkutyák.

Egy dologra azonban figyelni kell – magas szederindában, hóban nem használhatjuk tacskónkat, mert elakadva könnyen megsérülhet és megölheti a disznó.

És ne felejdük, kis vadásztársunk mindig legyen ott a terítéknél, hogy velünk együtt örülhessen a közösen megszerzett zsákmánynak.

Végezetül pár szó a vaddisznós munkavizsgáról:

Ehhez kívánok egy kis kedvet csinálni az alábbi verssel:

Tacskó kérkedés
Írta: Ifj. Fuchs Antal
Megjelent: Magyar Vadász 1958. XI/9.

Rövid lábak, hosszú farok, Én a vitéz tacskó vagyok, Hasam majd a földet sepri, Mégse nevessen ki senki, Mert róka vagy disznó legyen, Lenn a síkon, fenn a hegyen, Általam mind kézrekerül, A kártékony nem menekül. Itt is szimat, ott is szimat, Csiklandozza az orromat. Nem mehetek, köt a póráz, Hej pedig nagy a vadászláz. De ha egyszer szabad leszek, Támadok majd mint fergeteg. Hangom csendül hegynek ormán Akár tenor, akár szoprán, Felderül a gazdám arca Ha a muzsikámat hallja. Zene-bonát abbahagytam, Terítéken már a nagy kan. Nincsen többé veszedelem, Ismét enyém a győzelem. Este, mikor hazatérünk, Sok ebtársam jön elébünk. De fenn hordja ez az orrát, Szól életmentő Bernát, Megkontrázza Gordon szetter: „nyúl is megbirkózna ezzel.” Öreg véreb, Hannoveri, Megértően ezt dörmögi: „Hagyjátok őt, derék legény, Rettenthetetlen bátor, serény, Biz a tacskó hősi fajta, Disznószagot érzek rajta.”

Foxi Lina is megszólal, „jóban vagyok a tacskóval, jól is teszi, ha rátarti, ugye férjem-uram Marci? kotorékban közös munkánk róka és borz megtanulták tacskó, foxi hogyha támad, gereznájuk deszkán szárad. Ezt csináljátok utánunk! Mi a tacskó mellett állunk. ”Feljött a hold, szellő támad, vége van a disputának. Édes álom, hej most rámfér fáradt bajnok pihenni tér de még előbb akad dolgom, harsány hangon elmondom falubeli rokonságnak, és az egész nagyvilágnak„ közli véletek a fáma Remete-kan halt meg ma. Rejtekében felkerestem, Támadhatott, nem engedtem, Kiáltoztam, ide gazdám fegyver szólott dörgő hangján leomlott a bükk-harasztra a páráját ott kiadta. A nap hőse én voltam ma Jó éjszakát, va-va, va-va.”

Hermánné Bedics Rita, V. 18.