MUNKÁBAN A TACSKÓ V.
Egyéb vadászati módok tacskóval
– Föld feletti munkák: kajtatás és nyúlhajtás –

Bár a tacskó eredendően kotorékkutya – tehát föld alatti munkára szánták –, mégis kiválóan alkalmas föld feletti munkára is, társunk lehet az apróvadvadászat során.

Kajtatás: ebben a vadászati módban a fedett, bokros terepek átkutatására használjuk a tacskót. Kézre kerülhet fácán, nyúl valamint róka is. A tacskót ugyanúgy küldjük keresni, mint hajtáskor, de nem távolodhat el tőlünk pár méternél távolabb – mindig lőtávolon belül dolgozzon. Erre úgy taníthatjuk, hogy keresés közben többször magunkhoz hívjuk, amikor már a kellő távot lekereste/kajtatta, majd a behívás és a jól megérdemelt dicséret után újból keresni küldjük. A fácánt fel kell röptetnie, nem kell állnia mint a vizsláknak, a rókát és a nyulat pedig ki kell ugrasztania a sűrűből, de ugyanakkor ugatnia is kell.

Tacskó a sűrűben

A nyúlhajtás történhet mezőn is, nem csak az előbb említett terepen. A kutya kereső mozgása ilyenkor jól szemmel követhető, ugyanúgy cikkcakkban, vonalban keres, mint más apróvadas kutyák. A tacskónak a meleg nyúlnyomot is hanggal kell jeleznie, ne csak akkor ugasson, ha látja a vadat!

Külföldön ebből a két vadászati módból is van munkavizsga, a nyúlhajtás olyan nagy jelentőségű, hogy amelyik tacskó nem nyomcsahos, az nem is tenyészthető. A kajtatás vizsga pedig a mindenes vadászvizsgája a tacskónak – a vaddisznó, kotorék, vízi, vércsapa munka mellett az a tacskó lehet mindenes kutya, amelyik kajtat is. Sajnos Magyarországon egyik munkatípusból sincs vizsga… reméljük, ez talán majd egyszer változik.

Tacskó nyúlnyomon

Lövésállóság: sokan azt mondják, hogy a fiatal kutyát erre úgy kell tanítani, hogy először a közelében tapsolnak, majd egyre távolabb. Ugyanígy járnak el a lövéssel is: először a kispuska, majd sörétes, végül a golyós következik. Így a kutya fokozatosan szokhat hozzá a zajhoz. Nem árt tudni, hogy a kutyák tizenhatszor élesebben hallanak, mint mi.

Az én álláspontom szerint ennyire óvatosnak azért nem kell lenni. A tapsolást kihagyom, helyette az első lövést a tacskó pórázon hallja, kb. 150 méter távolságból. Másodszor fele távról, végül egészen közelről. Ha a kutya jó és stabil idegrendszerrel rendelkezik, akkor nem fog félni. Ha pedig gyengék az idegei, akkor úgyis hiába kínlódunk.

Lehetőséget kell adni a tacskónak, hogy a lövést és a zsákmány elejtését összekapcsolja – hároméves szukám szalonkázáskor lövés esetén felfelé néz, hogy lássa, hová esik a madár…

Hermánné Bedics Rita, VI. 29.