|
|
Tacskó alapvizsgák Ausztriában 2008. április 5-én az Osztrák Tacskóklub Pannónia szekciója lövésállósági és nyúlhajtó vizsgát rendezett tacskók számára. A megmérettetésre hat kutya jelentkezett, öt szálkás- és egy rövidszőrű tacskó, mindannyian standard méretűek. Ausztriában a tacskó tenyésztésbe vételének alapfeltétele a nyúlhajtó vizsga. Az osztrákok szerint az a kutya, amelyik nem rendelkezik ilyen eredménnyel, az nem is tacskó. A lövésállóság megléte nélkül pedig nem is lehet jelentkezni munkavizsgára náluk; ez a teszt tökéletesen alkalmas a kutya idegrendszerének felmérésére. A gazdától kb. 10-40 méterre eltávolodott, szabadon kereső kutya számára két lövést adnak le, és figyelik a viselkedését. A lövésfélő, gyenge idegrendszerű kutya szelektálásra kerül. A nyúlhajtó vizsga lényege pedig az, hogy a bírók a kutyák tulajdonosaival együtt hajtóvonalba állnak, és a mezőket, szántásokat „vonalhajtással” lekeresik. Minden kutya speciális pórázon van, amely egy karabinerrel azonnal nyitható szükség esetén. Ha felugrik egy nyúl, az előzőleg kihúzott sorszámok alapján következő kutya kerül sorra a vizsgában – csak ő lehet szabadon, csak ő dolgozhat. A vizsgán értékelik a csapatartást, a hangot, a gyorsaságot, az orrjóságot. Minden tacskónak három esetben (hajtásban) kell bizonyítania, a három eredmény pontszámaiból átlagot vonnak, így születik meg a végső sorrend.
Nagyon fontos, hogy a felugró nyulat a kutya nem láthatja, mert itt nem szemre kell keresni és nem is légszimattal. A vizsga arra hivatott, hogy a kutya orrát és nyomcsahosságát mérje fel. Ez egy ösztönvizsgálat, gyakorlással nem fejleszthető tulajdonságok meglétét/nemlétét méri fel. Sajnos két kutya esetében sikertelen volt a vizsga. Nagy öröm volt számomra, hogy egyedüli külföldiként és rövidszőrű tacskósként a harmadik helyet sikerült megszereznem. Hermánné
Bedics Rita |
