VADDISZNÓHAJTÁS DECSEN

Felkötöztem egy közepes nagyságú barna törölközőt a ház gerendájára, feleségem, Andi emelte a másik felét, melyet a közép-ázsiai juhász szuka kutyánk hasa alatt átvetettünk. Köztudott, hogy ez a fajta a nemek súlybeli különbsége miatt, nem igazán képes egyedül a kölyöknemzésre, ezért alkalmaztuk az említett trükköt, úgy fél órán keresztül. Már-már a türelmem fogytával a kan tizedszerre közeledett volna sikertelenül a tüzelő szukához, amikor megcsörrent a telefonom.

– Jó napot vezérigazgató úr! – köszöntöttem Gábort.
– Olvastam a Nimródban, hogy jól érezted magad januárban a decsi disznóhajtáson. November 30-án vasárnap van kedved egy ismétléshez? – kérdezte Gábor.
–  Ott a helyem! – válaszoltam.
A kölyöknemzést így egyből a tavaszi tüzelésre halasztottuk.

Vasárnap reggel hét órakor a faháznál találkoztunk a 6-os úton, rá fél órára már a decsi terményszárító telephelyén húztuk a kalapból a lőállások sorszámát. Az eligazítás után felszálltunk a traktor pótkocsijára, én az első hajtásban a 10-es sorszámot húztam, ezért „VIP-vendégként” négyünket UAZ-zal szállítottak a Lanka nevű erdőrészhez. Tavaly a Lanka keleti részére kerültem, idén elállóként a nyugati oldalon vadászhattam egy kiszáradt csatorna hídján.

Északra tőlünk a régi „pléh Jézusi” földek húzódtak, ahol a levágott kukoricák között már csak pár mezei nyúl ropogtatta az elhagyott szemeket. Az idők elteltével a pléh Jézus szobrot a decsi temetőbe szállították, ott került restaurálva kiállításra.Déli irányban egy elhagyott tanya maradványait figyeltük, miközben Laci, a társaság elnöke mesélte a hely régi történeteit.

Várakozásunk és beszélgetésünk közben kaptuk a jelzést, hogy a hajtás elindult, ezt jelezte ugatásával az erdőben lakó idős néni kutyája is. Vártuk izgatottan az első lövést, de amikor a hajtók kiértek az erdőből csalódottan kellett tudomásul vennünk, hogy a Lankában, ahol tavaly 34 disznó esett, nem láttak a hajtók disznót, csak tömérdek mennyiségű fácánt. Lacin nem láttam a meglepődés jeleit, ő bizakodva mondta, hogy meglesz ma is a harmincas teríték.

Két hajtás közötti teaszünet

A vadászokat és hajtókat felvette a pótkocsi, a B. Tóth erdőrész következett a mai hajtássorozatban. A pótkocsiban háttal támaszkodtunk a rögzített padok támlájának, mindaddig, míg a jobb oldali kerekek belecsúsztak egy gödörbe és a szemben ülők – nem kis ijedelmünkre – az ölünkben landoltak. Szerencsére mindenki megúszta az esetet, a kárvallottak visszaültek saját priccseikre. Andi öléből is visszamászott egy idősebb vadász, míg valaki nagy kacagást kiváltva jegyezte meg:
– Ilyen csinos fiatal hölgy ölébe én is szívesen belehuppantam volna…

A második és harmadik hajtásban is a négyes sorszámot húztam, egy erdőszéli lesre kerültünk. Mögöttünk már a frissen szántott földterület buckái rajzolódtak a szemet kápráztató napsütésben, előttünk egy 30 méter hosszú tisztást láttunk, a végén egy szórót létesítettek. A lesremászás előtt friss szarvas- és vaddisznónyomokat láttam a feltúrt földben. A tisztás mögött semmit nem észlelhettünk az erdőben történtekről a bokrok takarása miatt.

A hajtás elkezdődött, a puskák ropogtak sűrű becsapódások kíséretében. A tisztásra egy disznófülű sem dugta ki az orrát és a mögöttünk található fekete szántásra sem jött ki a sertevad. Két-három kondát is hallottunk elrobogni előttünk a bokrok árnyékában, de a sűrű ágas-bogas növényzet miatt a néha felvillanó sziluettekre nem lehetett lövést leadni.

Észrevettem egy nagy testű kocát tőlünk balra a rögök között, úgy 150 méterre lehetett. Miután az erdőből kilépett folyamatosan kísértem szálkeresztemmel, elhagyta a mellettem álló vadász vonalát, majd a második lesen leselkedő Gábor irányába ért. A disznó megállt, tekintetét felém szegezte, farkasszemet nézett szálkeresztemmel.

– Egy picit menj még öreg barátom, hogy elhagyd Gábor vonalát! – gondoltam magamban.
A következő pillanatban hallottam Gábor lövedékét, hogy fütyülve szeli a levegőt és ezzel a parádés lövéssel 300 méterről tűzben marasztalta a kiszemelt kocát. Meglepődve, de nem irigységgel figyeltem, hogy a disznó elterült a szántás halmai között, eszembe jutott a Brian élete című film és magamban énekelni kezdtem:
– Always look on the bright side of life... (Mindig nézd az élet napos oldalát...)

Ezen utólag fél órát nevettünk és idéztük a film szövegeit. Őzek folyamatosan ugrottak ki a szántásba, persze disznó a világért sem került elénk, de a megélt élmények emlékezetesek maradnak. A mellettünk lévő, ötös lőállásban puskázó vadász mellé nagyobb szerencse szegődött, mivel öt disznót ejtett el a nyiladékon. Ebben a hajtásban huszonhárom disznó esett.

Szerző a harmadik leshelynél

A harmadik hajtásban a Gyöngyösoldali erdőben vadásztunk, szintén Lacival mentünk egy feltehetően eredményesnek vélt leshelyre. A két hajtás között teával és pogácsával kínálták a szervezők a vadászokat és hajtókat, amely szünet jó hangulatú ugratásokba, vadásztörténetek mesélésébe torkollott. Megjelent Berci bácsi is, és újságolta, hogy két hete lőtte meg 175. kanját. Na, ezért ő lett az ugratások középpontja.

A harmadik leshelyünknek az erdőt választottuk, előttünk a hadrendbe sorakozott szálfák kémlelték a mögöttünk kanyargó kiapadt csatorna medrét. A fatörzsek gyakran érezhették a disznók erős dözsöléseit, leveleik halk rezgésükkel mesélték a vonuló kondák éjszakai útvonalait. Egy fa mögé szúrtam lőbotomat, amely a mostani hajtásból sem hiányozhatott. Halkan beszélgettünk Lacival, néha megtévesztett minket egy-egy lehulló ág zöreje.

Telefonon jeleztek a hajtók, hogy nyolc disznó visszatört a hajtás elején a Lanka felé, amit először vadásztunk, ott nem volt felállítva puskás, így a konda lövés nélkül kiszökött. Két róka eszeveszett száguldással tört át az árkon, kisvártatva lövések hangja törte meg a levelek bőbeszédű mondókáját. Később kiderült, a két ravaszdi terítékre került.

Ágroppanásra lettünk figyelmesek, majd pár percre a mellettünk lévő vadász elejtette a hajtás egyetlen disznóját. A lövés visszhangját felváltotta a hajtók kopogtatása.
–  Hej!!! Hopp!!! Gyere keresd!!!
Megjelent egy foxi és a megfáradt hajtósor átevickélt a meredek partoldalú csatornán.
– Ha a Palit visszalököd, felveszünk helyette tagnak! – kiabált valaki derűsen Pali segítőjének.

Vártunk még tíz percet, míg a kopogtatók kiértek a Gemenc kerítéséhez, addig a visszatörő disznókban reménykedtünk. A hajtás befejeztével visszaballagtunk az autókhoz, elkészítettük a terítéket, majd a végtisztesség megadása következett. A vadászatban huszonnégy disznó és két róka esett, a disznókból három kan feküdt a fáklyák lobogó lángja által megvilágított fűben. Az egyik kan, amelyet Robi kiváló lövéssel ejtett el, a becslések szerint megközelítette a 20 cm-t.

Robi által elejtett kan

A disznók felkerültek a pótkocsira, mi felkászálódtunk és letelepedtünk az UAZ-ban elhelyezett szalmabálákra és az élmények átható erejével és a beáramló benzingőz mámorában zötykölődtünk vissza a leparkolt autóinkhoz. Andi remek fotókkal dokumentálta a vadászatot, szorgalmas fotóriporterként örökítve meg a jeleneteket.

Németh Attila,
2008. december 3.