|
|
VONSZALÉK- / VÉRCSAPAMUNKA TACSKÓVAL Közeledik a tavasz, ilyenkor az ember a kiállítások mellett lelkesen készíti fel fiatal kutyáját a közelgő munkavizsgákra. A tacskó, mint mindenes vadászkutya tökéletesen alkalmas a sebzett vad megkeresésére is. Ezen képességét mérik fel és értékelik a vércsapa munkavizsga alkalmával. Jó ösztönű kutya esetében is szükséges a gondos felkészülés, hiszen a kutya is a tanulási folyamat alatt fejleszti a benne lakó készségeket képességekké. Első alkalommal jó órás nyomot készítsünk, majd fokozatosan növeljük az időt és a távolságot, nehezítsük kanyarokkal a csapát – a tacskó egyéni szintjének megfelelően. Először szarvas-, őz-, vaddisznófejjel vagy -lábbal készítsük a vonszalékot, majd fokozatosan térjünk át a vérre. Lehetőség szerint kérjünk a csapakészítéshez segítséget, az elöl haladó jelölje ki a nyomvonalat, a törések (kanyarok) számát. Az útvonal alakját és hosszát előre egyeztessük. A „rálövés helyénél” és a töréseknél mindig helyezzünk el bő vért, szőrt, illetve a vad lábát, fejét jól tapossuk bele a talajba. A csapa végére mindig tegyünk valamilyen vadrészt, hogy a tacskónak legyen sikerélménye, legyen miért dolgoznia. A munkához a kutyának speciális, széles nyakörvre (úgynevezett véreb nyakörv, különleges forgókarabiner-csatlakoztatóval), és hosszú, 10–15 méteres pórázra van szüksége. A vezeték kezelésének főbb szempontjai:
A csapa kidolgozása alatt soha ne irányítsuk a kutyát! Ha pár méterre eltávolodik, de újra visszatér a nyomra, az nem hiba. Vegyük figyelembe mindig a széljárást! Csak akkor avatkozzunk be, ha a kutya már magától nem térne vissza a csapára. És ami a legfontosabb: mindig bizzunk a tacskónkban! Hermánné
Bedics Rita |
