A TACSKÓ, MINT UTÁNKERESŐ KUTYA
– Egy év tapasztalatai egy sportvadász tollából –

Pötyi, a szálkásszőrű tacskó teljesítménye 2008-ban: 18 eredményes utánkeresése volt, 12 dermedtet találtunk és 6 élő vadat fogtunk meg. 10 vaddisznót keresett meg: ebből 3 kan, 1 koca, 5 süldő, 1 malac. 4 gímszarvas: ebből 1 bika, 2 tehén, 1 borjú. 4 őz (mindegyik bak).

A csapák átlagos kora tíz óra, átlag csapahossz 450 méter. Kerestünk meleg nyomon (egyórás) két gím tarvadat és egy őzbakot, amelyek saját lövésűek illetve kísérőként részt vett vadászaton történtek. A többi munkát hideg nyomon, minimum 3–4 óra elteltével végeztük. A legöregebb nyomon a kutya rátételekor húsz óra telt el a sebzéstől.

Az eredményes utánkeresések vezetékmunkáinak hossza ötven méter és két kilométer közöttiek. A leghosszabb vezetékmunkánk comblövött süldő nyomán öt km, amely vad sajnos számunkra elveszett A süldő egy tóba ugrott, ahova csónak hiányában nem tudtunk utána menni. A bent lévő sásos, zsombékos szigeteken feküdt el, ki nem váltott belőle.

Három saját lövésű vadat találtunk, tizenöt vadat felkérésre kerestem meg. A megyében irányadó erdészeti árjegyzék szerint számolt lődíj és a megmentett hús értéke szűken számolva is eléri a kétmillió forintot.

A munkák során átélt élményekről, tapasztalatokról is írnék pár sort.

2007. november 19-én kísérővel cserkelve rálőttem egy gímtehénre, amelyet láttunk a halálvágta végén eldőlni a rudas szálerdőben. A nyolc hónapos kölyköt kivárás után a rálövés helyére vezettem, amelyet nagy izgalommal tanulmányozott. Az erős szürkületben a hóban emberi szemmel is látható vércsapán hevesen, többször hibázva lekereste a kb. ötven métert.

A nagy test látványa, a számára erős vad és vérszag szinte rémisztette. A zsigerelésnél természetesen kapott jutalomfalatot a friss belsőségből. A vad kihúzása során a kutya hozzászokott az először számára szokatlan élményekhez.

Vezetékmunkáit egyre rutinosabban, megbízhatóan végezte. A felvett nyomot nagyobb vadsűrűségnél is jól tartotta. A várhatóan hajszás munkát, főleg nagyobb disznón, Pici nevű kutyámmal végeztettem, így először mindig dermedtet kerestünk.

Április 21-én, kilencedik munkaként, felkérésre őzbakot kerestünk virágzó repcetáblában, csontos comblövéssel. Négyszáz méter vezetékmunka végén – a hajszát elkerülendő – a felálló sebzettet meglőttem. Tieznegyedik munkaként szegycsont horzs- és mellsőláblövött őzbakot utolérve, a felugró bakot szintén meglőttem.

Május 25-én a leghosszabb vezetékmunkánk során 1,5 km után utolért disznón hajszára engedett kutya két vakkantás után visszatért hozzám. A klasszikus állóra csaholás elmaradt, amelyet nagy csalódásként éltem meg.

Június 14-én lucernatáblán lőtt ünőmön Pötyit azonnal hajszára engedtem. Láttam a nyílt terepen, amint az elfekvőt körbejárva a kutya a vadat otthagyva visszajött hozzám.

Tizenharmadik munkaként, augusztus 2-án béllövött bakon viszont 200 m hajsza végén, fedett terepen, hibátlanul állított és állóra csaholt, amíg a bakot megváltottam szenvedéseitől.

Pötyi fiatal korának, éretlenségének betudva, a fogósság, rámenősség hiányának ellensúlyozására (főleg disznó utánkereséskor) Picit segítő hozza utánam. A hajszát és az állítást a két tacskó hibátlanul elvégzi a kegyelemlövés leadásáig. Természetesen a tacskó sosem lesz gyorslábú kopó, azonban a jól bevezetett, jó képességű tacskó véleményem szerint véreb szintű vezetékmunkára képes. Hajszás kutyának kopót használva, ami elérhető, azt meg lehet fogni egy ilyen párossal. Így sok vadat meg lehet menteni a kínos pusztulásától és az enyészettől, ezáltal jelentős gazdasági hasznot hozva a vadgazdáknak.

Ezek után mindenki eldöntheti, hogy a tacskóra utánkeresésre is alkalmas vadászkutyaként tekint vagy „csak a család kedvenceként”.

Szigeti János
2009. január 6.