ZALAI VADÁSZATI ÉVADNYITÓ

Az égiek nem voltak kegyesek a zalai vadászokhoz augusztus 28-án a megyei vadászati évadnyitón. Az egész éjjel zuhogó eső reggel sem csillapodott, és a Zalaegerszeg tövében meghúzódó Alsóerdő-aranyoslapi szép fekvésű kirándulóhely lehangoló latyakkal fogadta a rendezvény szervezőit és a sorra érkező társasági vadászkülönítményeket.

A mindenre elszánt zöldruhások azonban a mostoha viszonyokkal dacolva munkához láttak, és a tágas térségen hamarosan álltak a vadásztársaságok sátrai, tüzek lobbantak a kondérok alatt, a nagy rendezvény sátor felől pedig a Baranya Vadászkürt Együttes vidám dallamai csalogatták az egyre sűrűbben érkező látogatókat.

Kevéssel tíz óra előtt a zsúfolásig megtelt nagy sátorban Feiszt Ottónak, az Országos Magyar Vadászkamara elnökének megnyitójával kezdetét vette az egésznapos rendezvény. A tapasztalt vadászati szakember kiemelte a zalai nagyvad jelentőségét, minőségének hosszú távú megőrzését. A sátorban szorongó fiatalabb és korosabb vadászok egyetértő megjegyzéseivel és helyeslő fejbólogatásával találkozott az a határozott kijelentése, hogy a túlszaporodott vaddisznó intenzív vadászata napjainkra már a vadászok kötelező(!) feladatává vált.

Ezután Gyutai Csaba országgyűlési képviselő, Zalaegerszeg megyei jogú város alpolgármestere üdvözölte a megjelent vadászokat és az érdeklődő környékbeli polgárokat. Köszöntőjében kiemelte, hogy a zalai emberek jól erdősült tájon élve mindig is közel érezték magukhoz a természetet, a benne élő vadat, és természetesen a vadászokat is. Felhívta a figyelmet arra, hogy történelmi emlékezetünk tanúsága szerint őseink hazát is vadászat révén találtak, hiszen Nimród fiai szarvast űzve érkeztek a Kárpát-medencébe, mai hazánk területére.

A köszöntők után a jelenlévők közös Hubertus misén vettek részt, amelyet Stóber László megyeszékhelyi apátplébános celebrált a Baranya Vadászkürt Együttes közreműködésével.

A nyitóünnepség részeként Feiszt Ottó és dr. Nádor László, a Zala Megyei Vadászkamara elnöke kitüntetéseket adott át a vadért, zalai vadászatért kiemelkedő munkát végző vadászoknak.

KITÜNTETETTEK:

A vadásznapon adták át a Zala megyei hivatásosvadász-verseny első három helyezettjének a dijakat.

A program jeles részeként került sor az újonnan vizsgát tett kezdő vadászok ünnepélyes vadásszá avatására. Hatvankilenc, zömében fiatal nimródjelölt – a családtagok, barátok, leendő vadásztársak figyelmének kereszttűzében – kipirult arccal, együtt mondta el a vadászesküt. Ezt követően Feiszt Ottó, az OMVK és a Zala Megyei Vadászszövetség elnöke a jelöltek vállát vadásztőrrel érintve kézfogás kíséretében vadásszá fogadta a fogadalomtevőket. Az ünnepség végére az idő is megemberelte magát, és az egyre nagyobb számban érkező látogatók már esőmentes időben vehettek részt a bemutató programokon.

A kutyakedvelők népes tábora elismerően tapsolta meg az „elhozó kutyák”, a labradorok és retrieverek fegyelmezett munkáját. Kissé távolabb agárverseny zajlott, a gyors lábú futóbajnokok lelkesen hajszolták az ugyancsak fürge műnyulakat. Egyikük sajátos magánszámot is bemutatott, amikor a vonszalékot otthagyva a rotyogó üstök felé száguldott, és a meglepett ebédelő vendégek asztaláról próbált meg elemelni néhány ízes falatot. A gazdi rosszallását bőven ellensúlyozta a hálás publikum dörgő ovációja. A harmadik kutyaszám, a kutyaszépségverseny, elsősorban a beavatottakat vonzotta, a szigorú zsűri nem volt könnyű helyzetben a legszebb kedvencek kiválasztásában.

A festői tisztás felső részén került lebonyolításra a Zala Megyei Vadászkamara és a Hunor 2000 VT által szervezett íjászverseny és -bemutató. A népes nézőközönség elismerő tapssal honorálta a reflex- és csigás íjjal versenyző íjászok időnként félelmetesen pontos találatait. A látottak hatására jó néhányan érdeklődtek a vadászíjásszá válás lehetőségeiről.

A gyanútlanul nézelődő látogatók meglepetten kapták fel a fejüket a völgyön végiggördülő érces szarvasbőgésre. Persze a fenséges dallam még nem az erdőből érkezett. A nagy sátorban szarvasbőgő bemutató zajlott igazi profik részvételével. A produkció kedves színfoltja volt a gyermek szarvasbőgőverseny, amelynek keretében három és tíz év közötti vadászpalánták kezelték – időnként nagyon jól – a bőgőkürtöt.

Időközben a vadásztársaságok sátrainál megélénkült az élet. Elkészültek a finom és változatos vadételek, amelyek elfogyasztásából a szervezők és a látogatók egyaránt kivették részüket. Ebéd közben fehérbe öltözött, kanállal felfegyverkezett zsűri járta végig a sátrakat és elmélyülten kóstolta, minősítette a remeknek szánt étkeket. Hosszas tanácskozás után a legjobbnak járó vándorserleget a szepetneki Hunor 2000 vadásztársaságnak ítélték oda, akik nem kevesebb, mint tizenegy fogással rukkoltak elő.

Délután három óra tájt a Nagy Időjárás Felelős megelégelhette a jó hangulatot, mert olyan zivatart zúdított az ünneplő publikum nyakába, hogy minden további program megtartása reménytelen próbálkozás lett volna. Hubertus és Diána kiválasztottjai, családjukkal és az érdeklődő kívülállókkal egyetemben, azzal a kellemes érzéssel dagasztották a sarat hazafelé, hogy ennek a szép napnak az élményeit még a zegernyés időjárás sem vehette el tőlük.