|
|
HÓDOK A ZALÁN Zala megye déli részén, fõleg a Mura-parton élõ természetbarátok, vadászok és horgászok számára már nem jelent különös újságot, ha a vízpartokon hódok jelenlétének nyomaival találkoznak. Úgy tűnik azonban, hogy a termetes rágcsálók a megye távolabbi élõvizeire is kiterjesztik működésüket. Néhány nappal ezelott jószemű vadászok a Zala folyó megyeszékhely feletti szakaszán, Andráshida városrész magasságában figyeltek fel a hódrágás nyomaira. Az új vendégek több vízparti fán is otthagyták „névjegyüket”, a fotókon látható, mással össze nem téveszthetõ fognyomok árulkodnak jó étvágyukról. Igaz, elgondolkodtató, hogy kedvenceik a fűz–nyár mellett miért vetettek szemet a meglehetõsen rágós kocsánytalan tölgy kérgére. Lehet, hogy a fa csersavával tartanak béltisztító kúrát? Felmerülhet a kérdés, hogy a szorgos favágók honnan kerültek a Balatonba ömlo Zala folyóba? Szinte bizonyos, hogy a Muráról jöttek, a határfolyót a Zalával összekötõ Principális- csatornát és a Szévíz patakot használva közlekedési útvonalul. Végül is hazatértek, hiszen néhány évszázada még állandó lakói voltak ennek a vidéknek. Bizonyíték erre a Zalától északra ma is létezõ Hegyháthodász község, amelynek nevében a mai napig fennmaradt ennek különös, egykor jelentõs értéket képviselo állatnak a neve. Ami újbóli megtelepedési esélyeit illeti, néhány párnak kitunõéletfeltételeket kínál a Zala felsõ folyása. A vízhozam, a vízminőség, a vadvízi környezet megnyerheti tetszésüket, és akkor a vidék faunája ismét gazdagodik egy a régmúltból visszatért érdekes és szigorúan védett állatfajjal. Rosta
László |
