DÁMKONFERENCIA GYULAJON

Az Országos Magyar Vadászkamara valamint az Országos Magyar Vadászati Védegylet Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága közös szervezésében került megrendezésre június 7-én a Gyulaj Rt. Óbíródi vadászházában „A dámszarvas-gazdálkodás időszerű kérdései” című tanácskozás. A konferencia befejezése után vadgulyással, friss süteményekkel látták vendégül a mintegy 300 érdeklődőt, illetve lehetőség volt a terület megtekintésére is.

Feiszt Ottó, a tanácskozás levezető elnökének megnyitója után az első előadást dr. Nagy Emil „A dámszarvas időszerű kérdései” címmel tartotta. Előadásában átfogó képet adott a hazai dámszarvas helyzetére nézve egészen a történeti időkből napjainkig. Kiemelte az Eszterházyak kiemelkedő szerepét a hazai telepítések és állományfenntartások terén, és koronként kitért a magyarországi dámszarvasállomány hullámzásának okaira. Az elemzés azok számára is érthetőbbé tette a későbbi előadásokat, akik kevésbé voltak tájékozottak a dámszarvas-gazdálkodás hazai helyzetével kapcsolatban.

Dr. Náhlik András és dr. Sándor Gyula „A dámszarvas szaporodásökológiája és állományszabályozása” címmel tartott előadást. Náhlik professzor kihangsúlyozta, hogy önmagában a populációdinamikai adatokra nem lehet az állományszabályozás tervezését alapozni, nincs jelenleg olyan megbízható módszer, amellyel fedett erdőterületen a tervezéshez szükséges hibahatárokon belül a nagyvadállomány létszámát meg lehet határozni. Javasolta, hogy a becsült számokat ne tekintse a vadgazda kőbe vésettnek, utólag merje korrigálni akár a vadeltartó képesség akár a becsült adatok adatait. Megvizsgálták a dám szaporodási képességét, nyolcéves adatsor áll a rendelkezésükre, vizsgálták a korosztályonkénti születési arányszámot, a felnevelt szaporulatot, különösen az úgynevezett neonatális (születést követő két héten belüli) elhullás tekintetében. A neonatális kor minden vizsgálat szerint a legveszélyeztetettebb periódus a szaporulat szempontjából, érdekes módon magasabbak az elhullások ebben a nyári neonatális időszakban, mint a téli hónapokban. Ez igaz különösen az őzre, de a dámnál és a gímszarvasnál is hasonló eredményeket kaptak. Kivétel ez alól a muflon, ahol a vizsgálatok a téli elhullás nagyobb számarányát mutatták ki. A kutatások elsősorban azt szolgálják, hogy a szaporodási trend megismerésének birtokában ellenőrizhetők legyenek azok az állománybecslések, amelyeket korábban alapul vettek a tervezésben, és amelyek sokszor jelentősen ellentmondanak a kutatási eredményeknek.
Náhlik professzor három pontban összegezte a dámszarvas körüli problémkat. Elsőként említette, hogy a hazai állomány alábecsült, a számok nem felelnek meg a valóságosnak. Másodikként az állományok elfiatalodását jelölte meg, harmadik pontban pedig felhívta a figyelmet az eltörölt mínusz pontok helyett szükséges korosztályos szabályozás bevezetésére. „Megfelelő selejtezési elvek mellett, mintegy tíz év alatt helyes korszerkezet érhető el a populációkban, amelynek következtében a beálló stacionárius kedvező koreloszlás hosszú távra megfelelő gazdálkodási lehetőséget teremt. Stabilan tartani kell az egyes korcsoportok közötti lelövési arányokat, ezt vizsgálva a korpiramis-modellek egyértelműen azt mutatják, hogy hasonló hasznosítás mellett a korszerkezet stabilizálódik.”
Régóta hangoztatott véleményének adott hangot a tekintetben, hogy nem szabad hagyni, hogy az állomány elfiatalodjon, és csak a középkorú egyedeknél kezdődjék el a valódi állományszabályozás, szükséges a fiatal korcsoportok számarányának egyensúlyban tartása. A 70-es évektől kimutatható az állományok elfiatalodása, és ez csak azért nem volt észlelhető, mert párhuzamosan növekedtek az állományok nagyságai is, és ez eltakarta a valódi korszerkezeti eltolódást. Azaz hiába került nagyjából ugyanannyi érmes trófea évente terítékre, mivel az egy jelentős állománynövekedéssel járt, így már összességében minőségi romlást takart. Ne féljenek a vadgazdák attól, hogy véletlen egy-egy fiatal, reményteljes egyedet elejtenek, hisz a populáció általános génkészlete garantálja az újratermelődést.

Dr. Sándor Gyula előadásában a vemhesülési mutatók vizsgálatait elemezte, amelyek szerint a tíz év alatti egyedeknél 96%-os a vemhesülés, a tíz év feleltti példányoknál ez az arány némileg romlik. Kutatásait elsősorban Lábodon végezte, és kimutatta, hogy a tél erőssége a vemhesülést mérhetően nem befolyásolja. A parazitológiai vizsgálatok eredményei szerint a tüdőférgesség a dámnál jóval kisebb mértékű mint a gímszarvasnál, ahol ez a típusú megbetegedés nagyon gyakori. Fajspecifikus parazitáról lévén szó, szarvasféléink egymást nem fertőzik. A trófeacentrikus selejtezési elvek mellé felsorakoztatta a nőivarú egyedek selejtezési mutatóit, tekintettel arra, hogy a nőivarú egyedeknél is megtalálhatóak a selejtezéshez szükséges jegyek.

Dr. Sugár László rövid, de lényegretörő előadásának címe „Egészségi állapot, kondíció, termékenység a dél-dunántúli dámszarvas-állományokban” volt, amelynek elhangzása után a résztvevők képet alkothattak a dél-dunántúli állományok helyzetéről, mennyiségi és minőségi mutatóiról, az elvégzett tudományos kutatások eredményeiről, és a szükséges tennivalókról.

 

 

Bartucz Péter „A guthi dámszarvas-gazdálkodás eredményei” című előadását a következőkkel vezette be: „Gyulaj a dámszarvas-gazdálkodás Mekkája, tehát igencsak fel kötni annak az alsóneműt, aki itt a dám terén valami újat akar mondani…” A továbbiakban elmondta, hogy Gúthon 10 500 hektáron gazdálkodnak, területük jellemzően nyírségi táj, 67% erdő, a többi szántó, gyep és egyéb. Jellemző fafajuk az akác, amely a dámállomány legjelentősebb táplálékforrása. Ötvenéves akácerdők is találhatók Gúthon, a jó erdősültség közvetlen eredménye a jó dámállomány. Európa-hírű a kocsányostölgy-állományuk, a közeljövőben szeretnék meghonosítani a vörös tölgyet is. Vízviszonyok tekintetében említette a térségben található Ecsedi-lápot, egy pályázatok útján megvalósított 1,5 hektáros halastót, valamint egy vízvisszatartó csatornahálózat kiépítését. Élőhelyfejlesztés helyi módjaként jelölte meg, hogy akáctelepítéseiket egyéves koráig rágatják a vaddal, az akác ennek következtében erős bokrosodásnak indul, és csak ezután kerítik be a fiatalost. Mintegy száz hektár vadföldet művelnek, melyet rablóetetéssel feletetnek a vaddal, ezen felül mezőgazdasági terményeket is vásárolnak (repcét, csicsókat), hogy még a nyári hónapok során felkészítsék az állományt a téli megpróbáltatásokra. Gúth Gyulajjal ellentétben nincs körbekerítve, csak migrációs kerítések találhatók az állomány helyben tartására. A törzsállomány mintegy ezer dám, a bikák aránya folyamatosan javul, jelenleg több mint 50%. A szaporulat mintegy 350 borjú évente, melyből körülbelül 300 kilövésre kerül. A területen ezenkívül jelentős őzállomány, valamint vaddisznó- és gímszarvas-populáció is található. Terítékadatokat tekintve a borjak egyharmadát a személyzet meglövi, és igyekeznek az állatokat fiatal korukban selejtezni, tekintettel arra, hogy ilyenkor még kicsi a hibás kilövés veszélye. A gúthi dámbikák lapátjának átlagsúlya 4 kg, ebbe a mutatóba csak a 2,5 kg feletti egyedek számították bele. 2003-ban lőttek öt olyan bikát, amelynek együttes súlya 25,03 kg volt, a legnagyobb súlyú 5,9 kg. Ez köszönhető többek között a „szatmári következetességel betartott selejtezési elveknek”. Az előadás végén Feiszt Ottó megjegyezte, hogy Gúth jó példája annak, ha az erdészet és vadászat egy kézben van.

Borók István a Napkori Erdőgazdák Szövetkezet vadaskertjének vezetője a „Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dámszarvas telepítésének története és eredményeinek vizsgálata” című előadásában elmondta, hogy Nyírlugos térségében 1972 és 2000 között jelentős telepítések folytak, 14 vadászterületen 480 dámot eresztettek ki gúthi, gyulaji, kartali és tiszadobi állományokból. Hat telepítés volt sikeres, 2005-ben 695 példányt becsültek a szakemberek, amely az országos állomány 4%-a. Az utóbbi években nőtt a teríték, amelynek oka közvetetten a nagy erdősítések okozta növekvő vadkár csökkentése. Érmes dámtrófeáik aránya 2004-ben elérte a 40%-ot. További telepítés lenne szükséges, de a természetvédelem, arra hivatkozva, hogy a dám nem őshonos faj, tiltja az állomány fejlesztését. A szatmári régióban előfordul a kóborlás, olyan helyen is megjelenik a dámszarvas, ahol korábban nem volt. Kimutatták, hogy a dámos kertekben kisebb a trófeák súlya a szabad állományokhoz képest, amely eredményt három vadaskert vizsgálata alapján nyerték. A szatmári állományt jelentős irritáció éri az élősködők, nevezetesen a szúnyogok részéről, amellyel a helyi vadgazdáknak számolni kell. A gyulai rövid és sötét agancsú, illetve a gyulaji hosszú és világos agancsú egyedek keveredéséből nagyon jó trófeájú dámbikák születtek, 2004-ben 27 érmes trófeát bíráltak el, ebből 13 volt aranyérmes, a legnagyobb trófeasúly 5,4 kg volt.

Fehér István, a vendéglátó Gyulaj Rt. vezérigazgatója a „Gyulaji dámszarvas helyzete” című előadását rövid történeti áttekintéssel kezdte. Ezek szerint az eredetileg a Kárpát-medencében is őshonos dám az utolsó jégkorszak idején kipusztult, és csak a rómaiak telepítették be újra. Később a XV. század idején folytak további telepítések Gyulaj, Pusztavacs illetve Sarkadremete térségében, a XVIII. századi adatok 3000 dámszarvast említenek. Az 1900-as évek elején az Eszterházyak komoly telepítésbe fogtak, és munkájuk eredményeként az 1923-as Berlini Világkiállításon bemutathatták az első világrekord dámagancsot. A II. Világháború után mintegy 200-ra csökkent a gyulaji dámállomány, de végül is a populáció fennmaradt. Nagy változást hoztak az ötvenes évek, amikor négy protokollterületet jelöltek ki az országban, s ezek egyike Gyulaj lett. Jelentős pénzeket fordított az állami vezetés a fejlesztésre, amelynek eredményeként a hatvanas és hetvenes évek idején újabb öt világrekord született Gyulajon. Az időközben túlszaporodott dámállomány olyan mértékű vadkárt okozott a környező mezőgazdasági és erdészeti kultúrákban, hogy a bekerítés mellett döntöttek, 60 km hosszú kerítést építettek. A túlszaporodott állomány csökkentése érdekében az ország több pontjára telepítettek szét dámokat, mintegy ezer darabot. A telepítések közül Gúth volt a legsikeresebb, ahonnan azóta két világrekord is kikerült, és a közelmúltban a C.I.C. Edmond Blanc-díját is megkapta.
Jelenleg a bekerített terület már egy teljesen felélt élőhely, gyenge vadeltartó képességgel, de jó genetikai adottságokkal rendelkező 2500 darabos dámállománnyal. Az erdészet vadászati árbevétele a teljes árbevétel 38%-a, amit Fehér István kedvezőtlen, magas aránynak nevezett, ez a mutató is jelzi, hogy gyenge erdőállományt kezelnek. 5 kerületvezető vadász és egy fővadász tevékenykedik az erdészetnél, 100 M Ft-os éves árbevétel mellett 80 M Ft volt a kiadási oldal. Az érmes trófeák aránya 50%, érdekességként elhangzott, hogy a 2003-as aszályos évben az egyik aranyérmes trófea súlya mindössze 3 kg volt. A gyulaji dám trófeája világos árnyalatú, tekintettel arra, hogy hiányzik az erdőterületről az a cserjeszint, ami a kívánatosabb sötét színt biztosíthatná.
Az áfa bevezetése, a környező területek alacsonyabb árai, illetve a rendszeressé vált áralkuk következtében értékesítési nehézségek is jelentkeztek tavaly az erdészetnél.
350 hektár vadföldet üzemeltetnek a gyenge élőhelyi adottságok ellensúlyozására, amelyet csak alkalmanként egészítenek ki mezőgazdasági termények vásárlásával, tekintettel azok magas költségvonzatára. A gyulaji dám ivararánya jónak mondható, 1,2/1 a bikák javára. A vezérigazgató célként jelölte meg, hogy a szaporodó nehézségek ellenére ismét a csúcsra tudjanak jutni, tekintettel arra, hogy erre megvan a területnek minden adottsága. Végül említést tett az idei hernyóinvázióról, amely teljes erdőrészeket kopaszított le, s amely miatt a résztvevőket is sátor alá kellett ültetni.

Dr. Nagy Emil, Pechtol János és Feiszt Ottó

* * *

Feiszt Ottó, az OMVK elnöke, a konferencia levezető elnöke az alábbiakban összegezte a rendezvény tapasztalatait.

– Várakozáson felüli számú résztvevő jelent meg a konferencián.
– A kamarának ez a hatodik ilyen rendezvénye, a három nagyvadfaj, a szarvas az őz és vaddisznó után most a hazai dámszarvas jövőjével foglalkoztunk, és reméljük hamarosan a muflonra is sok kerül. Két jellegzetes apróvadunk, a fácán és a vadréce esetében korábban már tartottunk hasonló konferenciát, az összes konferencia anyagait önálló kiadványokban is megjelentettük. Nagyon örülök annak, hogy ilyen sokan összegyűltünk, ebből is látszik, hogy az ilyen tanácskozásokra szüksége van a szakmának. Láthatóan szívesen jönnek el a vadászati vezetőktól a hivatásos vadászokon át a sportvadászokig mindazok, akik viselik és szívükön viselik a gazdálkodás terheit.

– Hazai vadászaink körében a dámszarvas ritkán szerepel az őt megillető helyen.
– Véleményem szerint örülhetünk, hogy létezik nálunk a dámszarvas, színesíti a terítékpalettát, mivel aránylag szegények vagyunk vadfajokban akár Európát akár Afrikát nézve, hiszen nagyragadozók hazai vadászterületeinken már nincsenek. Az októberi erdő a dámbarcogás hangjával teljesebb, amely a gímszarvas bőgési idénye után további élvezetes vadászati lehetőséget nyújt nekünk. Megemlíteném még, hogy a dámszarvas három színváltozata, a sötét, a normál barna és a világosfehér (nem albínó) változat is emeli a faj érdekességét. A dámszarvas trófeája, ez a jellegzetes lapátos agancs, szerepel minden magyar vadász vágyai között. Ugyanakkor, ahogy Dr. Nagy Emil kitért rá, jelenleg vadászainknak mindössze 6–8 százaléka ejtett el dámot, ami magában rejti annak lehetőségét, hogy a hazai piac felé is tud nyitni a dámgazdálkodás.

– A hivatalos természetvédelem álláspontja szerint a dám nem őshonos faj, tehát hazai állományának növekedése nem kívánatos.
– Pillanatnyilag nincs lehetőség arra, hogy Magyarországon felülvizsgálatra kerüljön a vadászterületenként tartható vagy nem tartható vadfajok aránya. Az Országos Vadgazdálkodási Tanács legutóbbi ülésén is elhangzott, hogy a körzettervekben meghatározott mennyiséget és fajokat tartani kell. Az ilyen szakmai konferenciák alkalmasak arra is, hogy megfelelő módon véleményt cserélve, később szakmailag indokolva, legyen mód a jelenlegi helyzet megváltoztatására. Ahogy Náhlik professzor úr is mondta, nem ott van a baj, ha valahol a muflon vagy a dám előfordul egy vadászterületen, hanem ha annak állománya szélsőségesen elszaporodik. Ennek semmi köze az őshonossághoz, illetve ahhoz, hogy ez egy betelepített vadfaj. Viccesen azt is mondhatnám az ellenzőknek, hogy mi sem vagyunk őshonosak a Kárpát-medencében… Hangsúlyozom tehát, hogy a dám is képes a környezetével összhangban élni, ha megfelelően kezelik állományát. A hibák jellemzően abból keletkeznek, ha nem a minőségi, hanem a mennyiségi mutatók határozzák meg az adott élőhely gazdálkodását. Amikor sok dám kellett, annak következménye a bekerítés lett, amely hosszú időre determinálta rossz irányba a terület dámállományának sorsát. Megfelelő, szakszerű állományszabályozás mellett a dámnak helye van a magyarországi vadászati palettán.

Preisz Gyula, VI. 10.

Kapcsolódó anyagok:

A dámszarvas jelentett állománya 2003. tavaszán 20 933 példány volt, amely 5,3%-kal kisebb, mint a megelőző év tavaszi állománynagysága (22 107 példány). A 2003/2004. vadászati évben 8437 dámszarvas került terítékre, ami 6,3%-kal kevesebb, mint a 2002/2003. évi lelövés (9004 példány). A jelentett dámlétszám 2004. tavaszán 20 577 példány volt (–1,7%). Az FVM Vadgazdálkodási Főosztálya az állomány csökkentése érdekében a dámszarvasra is tervezési irányszámokat adott ki. Ennek célja, hogy egy ötéves időszak során a dámszarvas létszáma a körzeti vadgazdálkodási tervekben meghatározott szintre csökkenjen. (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)

	1999/2000. vadászati év	2000/2001. vadászati év	2001/2002. vadászati év	2002/2003. vadászati év	2003/2004. vadászati év
Becsült vadállomány (db)
Dámszarvas	22 100	20 900	22 107	20 933	20 577
Vadállomány-hasznosítás, teríték (db)
Dámszarvas	5 500	6 200	6 600	9 004	8 437