105 ÉVE SZÜLETETT HEMINGWAY

1899. július 21-én született Oak Parkban. Jómódú polgárcsaládból származott, apja orvos volt, aki fiát korán ránevelte a halászat, vadászat, a sportok iránti szeretetre. Röviddel az érettségi előtt megszökött hazulról, 17 éves korában a Kansas City Star riportere lett, 1918-ban egészségügyi önkéntesként Franciaországba, majd az olasz frontra került, ahol súlyosan megsebesült.

Felépülése után a torontói Star munkatársaként helyszíni tudósításokat küldött a közel-keleti forrongásokról, a görög forradalomról. 1925-ben első feleségével Párizsban telepedett le. A 20-as évek végétől, 1927-től Floridában élt egy kis szigeten, kijárt a tengerre halászni. Ennyi kaland azonban nem elégítette ki; sokat utazott, Arizona dzsungeleiben és Afrika őserdőiben nagyvadra vadászott, bikaviadalokra járt Spanyolországba. Eközben bokszolt, ringbe szállt, és legyőzött egy bajnokot. A polgárháború idején az antifasiszta Hemingway négyszer járt Spanyolországban mint haditudósító.

1940-ben Kubába költözött. Kis hajójával a Karib-tengeren cirkált és segítette az amerikai tengerészeket a német tengeralattjárók felkutatásában. 1944-től Angliában működött haditudósítóként, részt vett a partraszállásban, itt újra megsebesült. Egy francia partizáncsoport parancsnokaként elsőként vonult be Párizsba. A haditörvényszék parancsmegszegés miatt először megbüntette, később azonban kitüntették. A háború után tért vissza Kubába.

1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött, a világ már halottnak hitte, amikor előkerült az őserdőből. Ugyanebben az évben irodalmi Nobel-díjat kapott Az öreg halász és a tenger című regényéért, mivel „új stílust teremtett a modern irodalomban”. A Nobel-díj összegét a kubai népnek adományozta. Súlyosbodó betegsége elhatalmasodását nem akarta megvárni, 1961. július 2-án reggel hét órakor vadászfegyverével öngyilkos lett. Azóta kiderült, hogy az öngyilkosság a Hemingway-családban korábban már négy generáció tagjait sújtotta. Hemingway unokája, a szépséges Margaux az ötödik a rokonságban, aki önmaga halálát okozta: 41 éves korában Kaliforniában gyógyszerrel vetett véget életének.

* * *

Az afrikai vadásznapló nem is napló a szó szoros és megszokott értelmében. Inkább riport, azaz beszámoló egy nagy afrikai kuduvadászatról és mindarról, ami az írót és vadásztársait a vadászat alatt foglalkoztatta: irodalom, férfiasság. vadászszerencse, vadászlélektan. Sokat emlegetett és tudatosan vállalt antiintellektualizmusának is hangot ad ebben a különös könyvben, amely minden mondatában, az író harsogó életszeretetét hirdeti. Ez sugárzik minden sorából: ahogyan régi irodalmi pletykákat idézget, ahogyan szájához emeli sokadik whiskys poharát, ahogyan elgyönyörködik egy bennszülött vadász izmainak harmóniájában, ahogyan fegyverét tisztogatja, ahogyan az afrikai erdő hangjait figyeli, s ahogyan nemes, egyenrangú ellenfélnek tekinti a vadat, de ahogy bosszankodik, kicsinyeskedik, ugratja társait, megéli kudarcait; egyszóval megrajzolja önarcképét.

* * *

Remekbe szabott afrikai vadásznovella a Francis Macomber rövid boldogsága. A turista-vadász Macomber háromszor vétkezik. Először is elfut a megsebesített, a bozótból támadó oroszlán elől. Másodszor: nem fogja fel, miért nem szabad a sebzett oroszlánt pusztulni hagyni. Harmadszor: arra kéri kísérőjét, a hivatásos vadász Wilsont, hogy hallgassa el gyávaságát. Csupa olyan dolog, gondolja Wilson, aki az erkölcsi kódexet testesíti meg, hogy „egyszerűen nem teheti meg az ember”. Másnap azonban fordulat következik, megvalósul Francis Macomber rövid boldogsága, rövid, boldog élete, ahogy az eredeti angol cím mondja. Macomber megtanulja, magáévá teszi a törvényt, tehát habozás nélkül a megsebesült kafferbivaly után megy a bozótba. A beteljesülés a halált hozza, Macomber mégis elérte, amit elérhetett. Élete nagy pillanatában férfi volt, betartotta az erkölcsi szabályokat.

Hemingway háza Kubában

Széchenyi Zsigmond hajónaplójának tanúsága szerint egy alkalommal
együtt utazott Afrikába vadászni a Hemingway-házaspárral

* * *